Az Agro Napló legutóbbi számában a szerkesztőség kérése az volt, hogy a föld értékét befolyásoló tényezők közül azok kerüljenek említésre, amelyek a szántóföldre jellemzőek. A hozzászólások azonban a föld értékét és a föld árát döntően szinonim fogalomként értelmezték, ami közgazdaságilag helytelen, mégis praktikus megközelítés. A hozzászólók által felsorolt meghatározó sajátosságok közös jellemzője volt az is, hogy azok – kevés kivételtől eltekintve – nem szántóföld specifikusak, hanem szinte valamennyi művelési mód esetében hatnak. A jelenlegi lapszámban feltett kérdésre adott válaszaimat igyekszem úgy összeállítani, hogy a termőföldek összességének értékét meghatározó legfontosabb sajátosságokat itt már ne említsem. Mivel a kertészet ágazati közül a szőlő- és a gyümölcstermelésre még a következőkben fogalmaz meg kérdést a szerkesztőség, jelen hozzászólásban a kertészet egészén belül csak a zöldségtermő területekkel foglalkozom.

Az EU-csatlakozást megelőző időszakban hazánk zöldség termőterülete évjárattól függően 100–120 ezer hektár között alakult. Az ágazat folyamatos visszaesése mellett a vetésterület az utóbbi évek átlagában már a 80 ezer hektárt sem érte el. Ebben az is szerepet játszott, hogy az „alacsony” földárak nem motiválták a nagy fajlagos jövedelem előállítására képes kertészeti kultúrák termelését, mert az „olcsó” termőföldben lekötött alacsony összegű tőke kamatigénye megtérült az extenzívebbnek tekinthető szántóföldi kultúrák alkalmazásával is.

Az elmúlt időszakban megfigyelhető kedvezőtlen folyamatok ellenére a zöldségágazat teszi ki Magyarország kertészeti termékekből származó termelési értékének több mint 40%-át, valamint a teljes növénytermesztés termelési értékének 1/10 részét. (A csemegekukorica adja az összes megtermelt zöldségmennyiség 1/3-át és jelentős szakágazat még a görögdinnye is.) A zöldségágazat a mezőgazdaságilag művelt terület 1,5%-án adja a bruttó termelési érték 10%-át.

A szántóföldi zöldségtermeléshez használt földértéket napjainkban egyre jobban befolyásolja a klimatikus változásokra való felkészülés. Az elmúlt 5–10 év időjárásának alakulása is azon hosszú távú előrejelzések irányába mutat, mely szerint a szélsőséges időjárási jelenségek felszaporodása várható: növekedni fog az aszályos periódusok és a hőségnapok, a téli és tavaszi fagyok, valamint a jégesők gyakorisága. Mindez felveti az öntözés, a fagy- és a jégvédelem, valamint a termesztőberendezések alkalmazásának kérdését.

A tavaszi fagyok elleni védekezésre ma már jó néhány megoldás áll rendelkezésre, amelyek egy része a termőföldhöz kötött, így növeli annak értékét. A jövőben várhatóan a fagyvédelmi öntözés, a szélgépek, a paraffingyertyás hőtermelés és a Frostbuster, illetve Frostguard alkalmazásának van realitása.

A jégesők elleni védekezésben el kell különíteni az országos, a közösségi (térségi) és üzemi rendszereket, amelyek egyaránt hatnak a kertészeti célra használt föld értékére, árára. Az országos rendszer működéséről illetve annak hatékonyságáról majd ősszel, az első próbaév után alkothatunk véleményt. Elképzelhető, hogy ennek hatékony működése mérsékelheti a helyi rendszerek földértéknövelő hatását.

A gazdaságos zöldségtermesztésnek elkerülhetetlen feltétele az öntözés. Gazdaságosságát jelentősen befolyásolja a termőhely és az öntözési technológia, és mindez a földértékre és a földárra is hat. A földminőség, a táblaméret és az öntözési technológia függvényében az öntözési lehetőség akár 1–1,5 millió forinttal is növeli a hektáronkénti földárat. Az öntözési lehetőség értéknövelő hatása az aszályok gyakoriságának növekedésével javulhat.

A szántóföldi kertészet mellett külön kell szólnunk a hajtatott zöldségkultúrákról, amelyek termőfelülete jelentősen mérséklődött az elmúlt két évtizedben. Az ezredfordulón még meglévő, 6 000 hektárt meghaladó technológiai felület mára 3 800 hektárra csökkent, azaz közel 40%-kal esett vissza.

A termőfelületből mintegy 150 ha az üvegház (ennek 20–25%-a új építésű, korszerű, holland rendszerű, 30–40%-a pedig 10–20 éves, felújított üvegház), melyekből mintegy 25–30 hektárt palántanevelésre használnak. A fennmaradó 3 650 hektár körüli technológiai felület a fóliaházak. A fóliák döntő része (mintegy 3 000 ha) hideghajtatású, csak a fennmaradó szűk 20%-on alkalmaznak valamilyen fűtést (Forrás: Apáti Ferenc és munkatársai).

A termőfelület csökkenését nem követte a termésmennyiség visszaesése, vagyis ma már kultúrától függően 30–60%-kal kisebb termőfelületen nagyságrendileg ugyanazt a mennyiséget állítjuk elő.

A hajtatott zöldségkultúrák esetében a termőföldön lévő felépítmények értéke szinte minden esetben sokszorosan meghaladják a földértéket. (Például egy hektár területű talajos hideg fóliasátor beruházási költsége 40 millió forint.) Emellett gyakori a talaj nélküli termesztés, ahol a termőföld „haszna” szinte csak a termesztőberendezések fizikai elhelyezésében rejlik és egy hektár talaj nélküli fűtött üvegház mintegy 300 millió forintba kerül. Ugyanakkor a fűtött fóliasátrak vagy üvegházak esetében a termálkút jelent – földárra is ható – értéknövelő tényezőt.

A termelők a kedvező adottságú területeken a szántóföldi termesztésnél magasabb fajlagos jövedelmet kívánnak elérni. A kertészeti termelésben is a szántóföld értéke az alap, amelyet a termelés nagyfokú intenzitása, a magas értékesítési árral jellemezhető, nehezen tárolható (romlandó) termék előállításának igénye módosít. Míg az egy hektárra jutó termelési érték
a szántóföldön (búza és kukorica esetében) 300 és 450 ezer Ft/hektár között mozog, addig egy modern üvegházban ez az érték 200–300-szoros is lehet (pl. paradicsomhajtatásnál hektáronként a 100 millió forintot is meghaladhatja).

A kertészeti eljárások a magas termelési érték előállításához igazodnak, a növényfajta termőképességét a termésbiztonság miatt az ökológiai igények (hő, fény, tápanyag, talaj, víz) különösen szabadföldi termelésnél nem korlátozhatják, ezért
a legjobb minőségű szántóföldek kerülnek kertészeti művelésbe. Magyarországon is így alakultak ki a tradicionális termelőkörzetek (pl.: burgonya – Nyírség; vöröshagyma – Makó; fűszerpaprika – Szeged és Kalocsa környéke).

A szezonalitás mérséklése érdekében alkalmazott termesztőberendezések (fólia, üvegház) esetében az optimális termőhelyi adottságok költséghatékony biztosítása a cél (pl. termálvíz felhasználása fűtésre). Hidrokultúrás termesztésnél a növények fejlődéséhez még termőföldre sincs szükség. Ilyen termőhely az Almeira környéki sivatagos területet beborító üveg- és fóliaházak primőráru-termelése, ami képes egész Európa téli igényeinek ellátására.

Az árupiaci igényekhez történő alkalmazkodás alapján a szállítási távolság mellett az infrastruktúra állapota, kiépítettsége (pl.: raktározási kapacitás, hűtőház) is fontos, a versenyképességet és a termőföld árát is egyaránt befolyásoló tényező. Magyarországon ez volt jellemző paradicsom esetében a kecskeméti, nagykőrösi és a nagyatádi körzetekre. A nagyfogyasztók (pl. Budapest) esetében jelentős mennyiségű homogén árualap ütemezett megteremtése volt a cél (pl. Pest megyében), ami a kisebb termelők számára az együttműködés iránt támasztott fokozott igényt. Hollandiában hasonló módon szerveződtek kertészetek a közeli nagyvárosok (pl.: Amszterdam, London, Frankfurt) kiszolgálására. A kertészeti célra használt földterületek értéke eszközoldalról megközelítve a telephelyszerű kialakítás (pl.: kiszolgáló infrastruktúra, öntözés, őrzés), jövedelemoldalról megközelítve pedig a magasabb elérhető jövedelem miatt a szántóföld árának másfél-kétszeresét is elérheti. A piaci részesedést a fedett területek nagysága is jól jellemzi. Az üvegházi és fóliás termelés nagyobb része az EU-ban Spanyolországban (41,3 ezer hektár), Olaszországban (33,2 ezer hektár) és Franciaországban (9,3 ezer hektár), valamint Lengyelországban (6,8 ezer hektár), Hollandiában (4,9 ezer hektár), illetve Görögországban (4,5 ezer hektár) folyik. Magyarországon a fedett terület kisebb, 2,0 ezer hektár (2013. évi Eurostat-adatok alapján).

A kertészet jelentős eszközlekötése mellett magas szintű képzettséget, szakértelmet és tapasztalatot egyaránt igényel. A tartós munkaerőhiány mellett az ágazat fejlődése az okoskertészet és a robotok alkalmazásának irányába mutat (pl. paradicsomszüretelő robot Japánban). 

A kertészeti tevékenységhez használt termőföld értékét meghatározó tényezők alapvetően nem térnek el a szántóföldi műveléshez használt területek értékét meghatározó tényezőktől, már csak azért sem, mert a kertészeti tevékenység döntő része is a szántóföldön folyik. Van ugyanakkor néhány olyan – a föld értékére is kihatással bíró – alapvetés, amelyeknek a kertészeti tevékenységgel hasznosított területeknek meg kell felelniük, mivel ezek nélkül nem lenne mód gazdaságos termelési struktúra kialakítására. Ezen tényezők közül a legfontosabb a terület öntözhetősége.

Az, hogy egy terület öntözhető-e vagy sem, önmagában árbefolyásoló tényező – az öntözhetőség nyilvánvalóan növeli a föld értékét –, függetlenül attól, hogy azt kertészeti célokra használják e. (A vetésforgó miatt ráadásul az alapvetően szántóföldi kertészeti célokra hasznosított területeken is folyik nem kertészeti termelés.) Az öntözési feltételek kialakítása és az öntözéshez szükséges infrastruktúra többlet tőkelekötést eredményez, de ez az esetek egy részében független a terület művelési módjától, többcélú és rugalmas alkalmazást tesz lehetővé. Ezzel szemben egy része speciális, kizárólag a kertészeti tevékenység kiszolgálásához kapcsolódó befektetést igényel, aminek értéke – a terület értékesítése esetén – nem minden esetben jelenik meg értéknövelő elemként. Ez mindenképp kockázatot hordoz magában, mivel ez komolyan hatással lehet a befektetés megtérülésére.

A fólia és üvegház alatti kertészeti tevékenység területi lekötése néhány ezer hektár, ezen területek értékére olyan tényezők is hatással vannak, mint például a vagyonvédelem vagy a szélsőséges időjárási körülmények közötti biztos megközelítés lehetősége. Ezen területeknél fontos szempont az is – a termelés kézimunka igényességéből kifolyólag –, hogy a rendelkezésre álló munkaerő könnyen és biztonságosan megközelíthesse. A belterületi kertekben felállított, családi munkaerővel üzemeltetett fóliasátrak esetében ezek a tényezők gyakorlatilag adottak. Ilyen esetekben a terület értékét objektíven befolyásoló tényezők nem is kerülnek figyelembe vételre, mivel egy területi adottság – pl. üres hátsó kert –
kerül kihasználásra.

Az üvegházak megtérülési idejét figyelembe véve csak hosszú távú, stabil földtulajdoni, használati háttérrel érdemes belevágni a hatalmas beruházási értéket képviselő fejlesztésbe. Azok a gazdasági társaságok, melyek elegendő tőkével rendelkeznek egy ilyen beruházás megvalósításához földtulajdont nem szerezhetnek, és a földbérleti szerződéseik időtartama is korlátozott. (Nem véletlen, hogy a fólia és üvegház alatti területeknek csak mintegy tizede kötődik a gazdasági társaságokhoz.) Így miközben kiemelt kormányzati cél a kertészet fejlesztése, pont a legnagyobb hozzáadott értéket előállító üvegházak beruházását akadályozzák a jelenlegi földhasználati és tulajdonszerzési szabályokkal.

Ahogy azt a szántókkal kapcsolatban is hangsúlyoztuk, a termőföldön előállítható termelési érték, s még inkább a jövedelem az, ami a sok-sok földérték-befolyásoló tényező között kiemelt figyelmet kell, hogy kapjon. Különösen igaz ez a zöldségtermelő felületekre. Ezek az akár néhány négyzetméteres kertektől a modern üvegházakig, igen széles palettát mutatnak. Jövedelemtermelő képességüket az előállított zöldség költsége, fajtája, minősége, mennyisége, értékesítési csatornái ugyanúgy befolyásolják, mint a támogatások, amelyekhez a gazdálkodó hozzáfér. Amikor finanszírozóként a zöldségtermelők eszközeinek fedezeti értékét vizsgáljuk, akkor mindezeken felül az értékesíthetőséget is megvizsgáljuk. A nagy értékű, modern üvegházak, amelyekből számos működik és talán legalább ugyanennyi van tervben, vagy már megvalósítási szakaszban, képviselik a zöldségszektor csúcsát. A négyzetméterenként mintegy 35–37 ezer forintból létrehozható, évente mintegy 7–8 ezer forintból (ebben jellemzően munkabér, szaporítóanyag, fűtés, termesztő közeg, műtrágya, növényvédő szer, öntözés, szén-dioxid, göngyöleg) működtethető üvegház – fajtól és fajtától függően 15–30 ezer forintos bevételt is produkálhat.

Az viszont nem véletlen, hogy a földpiaci ármozgásokat figyelők ki sem térnek a zöldségtermő területek áraira. Egyrészt, a szántóföldi zöldségtermő területek, amelyek e szektorból leginkább piacra kerülnek, szántóként árazódnak. Az előző havi cikkben megfogalmazottak annyi kiegészítést mindenképpen igényelnek, hogy az öntözés, de már a kialakításának lehetősége is – amely e szektorban szinte elengedhetetlen – komoly értékmeghatározó tényező. Másrészt, a zöldségtermesztés kiemelten szakértelem-igényes, ami kiegészülve a magas beruházás- és folyamatos fejlesztési szükséglettel, fontos értékmérője a tevékenységnek. A szektorban rohamtempóban javul a termelékenység és a hatékonyság, ami gyors reagálásra kényszeríti őket, ha talpon akarnak maradni.

A hajtatott zöldségek mennyisége az elmúlt években mégis növekedést mutatott. Ebben a 150 hektárnyi üvegházi termelés és a mintegy 500 hektárnyi fóliasátor fontos szerepet játszik, miközben az összes hajtató terület 3800 hektár körüli szintre való csökkenése is ott van. Mivel a termelés szezonalitását csak fűtött terekkel lehet mérsékelni, az üvegházak szerepe folyamatosan növekedni fog. Ezek a nagy beruházás-igényű, legalább 6-7 év alatt megtérülő üvegházak igen intenzív termelést folytatnak, és széles csatornák kiszolgálására képesek.

A hazai piacon felfutóban van az üvegházi termelés. Az ilyen felületek piacra kerülése nem jellemző, legfeljebb a működtető vállalkozások tulajdonosi szerkezete változhat meg. Ilyen esetekben a működés, a technológiai színvonal, a piaci kapcsolatrendszer, az elhelyezkedés, a rendelkezésre álló munkaerő minősége és mennyisége, a fajlagos mutatók mind-mind fontos árképzési tényezők lesznek.

A kertészeti termelésünk nagy része szántóföldi növénytermesztés keretei közt valósul meg. Ebben az esetben a kertészeti termelésre használt jó termőképességű termőföld értéke is értelemszerűen megegyezik, vagy közel azonos szinten mozog  a tisztán szántóföldi művelésbe vont területekkel. Így a termőföld értékét befolyásoló tényezők, mint például a táblák mérete, annak tömbszerűsége, fekvése, termőképessége, infrastrukturális ellátottsága, művelési ága, a tulajdonosok száma és maga
a bérleti konstrukció hasonló mértékben járulnak hozzá egy hektár zöldségtermesztésbe vont szántó értékének kialakításához.
A kertészeti hasznosítás kapcsán az öntözhetőség, valamint az ezt befolyásoló tényezők, mint a tömbszerűség, a környezetvédelmi besorolás, valamint a tulajdonosok száma jóval relevánsabb a termelés és termőképesség szempontjából, mint a gabona, illetve olajos mag kultúrák esetében.

A téma értékelésekor nem lehet elmenni amellett, amelyet már számos esetben kiemeltünk: a föld értéke a nagyban cash-flow termelő képességéből adódik. A kertészeti ágazatok esetében, ahol csak részben állítunk elő commodity terméket erős visszaható szerepe van a feldolgozóipar és a szövetkezési színvonal minőségének. Egy hatékony és termelékeny élelmiszeripari ágazat felértékeli a vele integrációban együttműködő termesztési ágazat erőforrásainak értékét, így a föld értékét is. Amennyiben ez az ágazat fejlett, illetve a beszállítók képesek nagy mennyiségű, homogén – a megrendelő feldolgozó elvárása szerinti típusú, formájú, beltartalmú, időbeli ütemezésű – áru beszállítására, akkor ezt a föld értékében is el fogja ismerni a piac. Magyarországon ez ma még kevésbé van így.

A kertészeti hasznosítás tudhat választ adni a földek hatékonyabb hasznosítására. Konkrétan arra, hogy egységnyi termőterületen miként állíthatunk elő kétszer-háromszor akkora termelési értéket. Az üvegházak relevanciáját legjobban a terméshozamokkal és az egységnyi területről lehozott termelési értékkel lehet szemléltetni. Miként a szabadföldi kultúrában
a paradicsom nemhogy kisebb hozamokat produkál, de minőségben is elmarad a hajtatott kultúráktól, mivel az nagyrészt ipari igényeket elégít ki. Így lehetséges, hogy akár közel azonos hozamok mellett is jóval nagyobb termelési értéket képviselnek a hajtatott kultúrák.

A kertészeti termelés kapcsán nem elhanyagolható a felvevőpiacok közelsége és számossága sem, mivel a gabonákkal és olajos magvakkal ellentétben kevésbé eltarthatóak és többnyire jellemzőjük a frissen fogyasztás. Emellett a tárolásuk is költségesebben megoldható, mint egyes gabonatételeké, így nem hátrány, ha gyorsan és megalapozott áron kerül a fogyasztók asztalára.

Jóllehet a kertészti termelés meglehetősen különbözik a szántóföldi növénytermesztéstől, ugyanakkor a termőföldárak között a Takarék Agrár Igazgatóság nem lát nagy különbséget a szántó, illetve a kertészeti hasznosítás között, viszont azt mindenképpen látjuk, hogy nem haladunk jó úton, ha a hajtatásos növények termesztéséből a csekély üvegházterületünk kapcsán nem leszünk képesek kivenni a részünket. Ugyanis ezzel a technológiával, még az igen komoly beruházási költségek ellenére is egy kilogrammra vetített fajlagos költség lényegesen alacsonyabb, mint bármely más technológia esetén.