Az öntözővíz fontos kémiai tulajdonságai:

• az összes oldott sótartalom,
  Az oldott ásványi anyag, melyeket összes oldott sótartalomként határozunk meg g/l vagy az oldat fajlagos elektromos vezetőképességével (mS) fejezünk ki. Általánosan megfogalmazható, hogy a kategóriákba sorolt öntözővíz határértékeit olyan céllal határozták meg, hogy az káros só felhalmozódást ne okozzon, amennyiben ez az érték 500 mg/l vagy 0,75 mS alatt van az nem várható.
• az effektív Ca- és Mg-tartalom,
  Mivel ezek az elemek mezo tápanyagként hasznosulnak, így érdemes tisztában lennünk a mennyiségükkel. Könnyen kicsapódnak, így az effektív tartalom ismerete fontos.
• a Mg-ionoknak a Ca és Mg-hoz viszonyított relatív mennyisége (Mg%)
  Mivel a Mg2+ könnyen abszorbeálódhat a talajkolloidokhoz, így Ca2+-hoz viszonyított minél alacsonyabb koncentrációja kívánatos.
• a víz relatív Na-tartalma (Na%),
  A Nátrium felel a szikesedésért, ezért minél alacsonyabb tartalom a kedvező, bár nem önmagában határozza meg a szikesítő hatást, hanem a többi kationhoz mért relatív aránya irányadó.
• a Na-adszorpciós arány (SAR),
  Ez a paraméter szintén a szikesítő hatást fejezi ki, de figyelembe veszi az oldat koncentrációját is.
• a lúgosan hidrolizáló alkáli sók összmennyisége (Szódaegyenérték),
  A lúgosan hidrolizáló erős szikesítő sótartalmat (elsősorban NaHCO3) fejezi ki, melyek jó öntözővízben nem lehetnek jelen.

További oldott anyagokat is figyelembe kell venni, ezek közül a legfontosabb a vas, a mangán és kén, melyek elsősorban a kemoszintetizáló baktériumok jelenléte miatt fontos.

Fizikai tulajdonságok:

Attól függően, hogy a víz honnan származik beszélhetünk felszín alatti és felszíni forrásról.

Kutakból (felszín alatti) öntözve, azokat megfelelően üzemeltetve alapvetően fizikai szempontból tiszta vizet kapunk. Hogy ezt meg is tudjuk tartani tisztában kell lennünk annak teljesítőképességével. Nem megfelelő (túlzott vízkivétel) üzemeltetés mellett jelenik meg a homokolás, azaz sérül a kút közvetlen környezetében lévő talaj szerkezete és abból a legkönnyebben mozgó homok bekerül a kútba, majd az öntözőrendszerbe, ahol berágódást és eltömődést okozhat. Kutunk vízadó képességét a leszívási tölcsér, több kút esetén azok egymástól mért távolsága/egymásra hatása határozza meg.

Felszíni forrás esetén folyóvizes (csatorna, természetes vízfolyás), illetve álló (tározó) típusokat különböztethetünk meg. Mindkét típus esetén találkozhatunk biológiai eredetű tartalommal. Ezek szűréssel eltávolíthatók, de a beiktatott szűrők többletenergiát igényelnek.

A víz hő- és mozgási energiája szempontjából is fontos. Hő szempontjából a felszín alatti vizek esetén számolnunk kell azzal a ténnyel, hogy az alacsonynak mondható (15–17°C) öntözővíz nyáron a felhevült növények számára stresszt jelenthet, míg a felszíni víz esetén ez nem okoz olyan nagy problémát.

Mozgási energia szempontjából alapvetően fontos, hogy a rendszerben történő mozgatás súrlódással jár, mely veszteséget jelent. Cikksorozatunk következő részében ezzel részletesebben is foglalkozunk.