Bár a legtöbb mezőgazdasági termelőnek elkerülte a figyelmét, mégis az egész ágazat működésére jelentős hatással bíró eseményre került sor, amikor az Európai Bizottság bemutatta a 2021-től kezdődő 7 éves uniós költségvetési ciklusra vonatkozó tervezetét. Bár még a végleges változatra várni kell, a tervezetben szereplő újdonságokról és irányokról mindenképpen érdemes pár szót ejteni.

Az Európai Unió (EU) működésében 1988 óta meghatározó jelentőséggel bírnak a többéves időszakra vonatkozó költségvetések elfogadása. A hazaitól eltérő, hosszú távú uniós költségvetés (más néven többéves pénzügyi keret, angolul Multiannual Financial Framework, röviden MFF) kiszámítható alapot biztosít az EU éves költségvetéseinek végrehajtásához. Az előremutató hosszabb távú keretek előzetes meghatározásának előnye, hogy pénzügyi tekintetben előre rögzíthetőek az unió politikai prioritásai, valamint éves maximális összegeket állapíthatnak meg az EU kiadásait érintően. Ennek révén biztosítható, hogy az unió prioritásai középtávon megfelelő mértékű finanszírozáshoz jussanak, egyúttal szavatolható a költségvetési fegyelem is. Ilyen időtávon könnyebb a tagállamokkal megegyezni a sarokszámokról és nemzeti hozzájárulás mértékéről, amely a tagországok számának növekedésével és így az érdekek jelentős polarizálódásával egyre nehezebb feladat. Lényeges elem, hogy az EU kiadásai az unió szakpolitikai céljaihoz megfelelően tudnak igazodni és a tagállamok valamint a kedvezményezettek számára is kiszámítható környezetet teremthet a hosszabb távú előre tervezés révén.

A mostani tervezési és tárgyalási folyamatokat nagyban befolyásolja az a tény, hogy az Egyesült Királyság már nem fog tagként részesülni az új időszak forrásaiból. Ezzel együtt igen jelentős költségvetési feszültséget is teremt, hogy a britek a közös kiadásokhoz sem fognak hozzájárulni, ami jelentős hatással van a kiadások és a bevételek jelenleg ismert rendszerére. Ezen túl az új költségvetés elfogadását alapjaiban nehezíti az Európai Parlament szerepe. A többéves pénzügyi keretről szóló rendeletet ugyan az Európai Unió Tanácsa fogadja el egyhangú döntéssel, de csak azután, hogy az Európai Parlament (EP) kifejezte egyetértését. Csakhogy az 5 évente megválasztott EP-ben jövőre választások lesznek, így ha az új testületre tolódna a költségvetés elfogadása, akkor előfordulhatna, hogy nem lenne zökkenőmentes az áttérés a jelenlegi hosszú távú költségvetésről (2014–2020) az újra. Így veszélybe kerülne a kiszámítható körülmények közötti folyamatos átmenet és működés.

Az Európai Bizottság közleményében 2018-as árakon 1 135 milliárd EUR kötelezettségvállalást tartalmazó 7 éves költségvetést javasolt a 2021–2027 közötti időszakra. Ez az EU27-ek bruttó nemzeti jövedelmének (GNI) 1,11 %-át tenné ki. Bár a bizottsági számok több esetben sem egyértelműek, az tény, hogy ez az érték alacsonyabb, mint a jelenlegi.

A Bizottság a kiadások növelését javasolja részben az új feladatok finanszírozása érdekében, részben az egyértelmű uniós hozzáadott értékkel rendelkező meglévő programok megerősítésére tekintettel. Ezért több pénzt szánnak a kutatás és az innováció, a fiatalok, a digitális gazdaság, a határigazgatás, a biztonság és védelem kérdéskörre.

Ugyanakkor a tervezet alapján csak 80%-ban lehetséges új források bevonásával fedezni a költségeket. Ezért új bevételi tételek bevezetésére lenne szükség, amit például az egyes tagállamokban keletkező, újrafeldolgozatlan műanyag csomagolási hulladék mennyisége alapján kiszámított nemzeti hozzájárulás összege vagy a szén-dioxid-kibocsátás kereskedelmi rendszer bevételeinek 20%-a jelentene. Ezzel együtt a kiadások fedezeteként 20%-ban átcsoportosításokkal és megtakarításokkal is számol a bizottsági tervezet. Ez sajnálatosan a két legjelentősebb kiadási tételt fogja érinteni. A megtakarításokra és a hatékonyságnövelésre való törekvés során a közös agrárpolitika és a kohéziós politika forrásainak mérsékelt – mindkét esetben 5% körüli – csökkentésére tett javaslatot a bizottság a 27 tagú unió számára. A forráscsökkenéssel együtt elvárás, hogy ezek a szakpolitikák korszerűsítésen essenek át, melynek révén el kellene érni, hogy kevesebb forrással is eredményesek legyenek és akár újonnan megjelenő prioritásokat is képesek legyenek szolgálni.

A jelenlegi koncepció alapján ugyanakkor egyértelmű, hogy a bizottság kiáll amellett, hogy Európának fenntartható és versenyképes mezőgazdaságra van szüksége. Ennek révén lehetne biztosítani a megfelelő minőségű, biztonságos és megfizethető élelmiszer előállítását és a vidéki térségek társadalmi-gazdasági működését is. Az EU mezőgazdaságát és a vidéki térségeket érintő, határokon átnyúló, olykor globális kihívások rávilágítanak az uniós szintű közös politika alkalmazásának szükségességére. Ennek érdekében a bizottság egy olyan, korszerűsített közös agrárpolitikára (KAP) vonatkozó javaslatot terjeszt elő, amely biztosítja a kiváló minőségű élelmiszerekhez való hozzáférést, és ezzel egyidejűleg fenntartja a mezőgazdasági termékek teljes mértékben integrált egységes piacát az unióban.

Az új időszak közös agrárpolitikájára – a jelenlegi tervek szerint – 365 milliárd euró fog rendelkezésre állni. Ez az összeg jóval kisebb, mint a jelenlegi időszakban elérhető forrás. Ha megbontjuk az egyes alapok szerint, akkor látható, hogy a 27 tagállam teljes KAP fejezete folyóáron 4 százalékkal csökkenne a jelenlegi időszaki értékhez képest. Az EMGA forrásai folyóáron 0,3 százalékkal, az EMVA forrásai folyóáron 15,2 százalékkal lennének kevesebbek, míg a halászati alap forrásai folyóáron 11,5 százalékkal növekednének.

A bizottsági költségvetési koncepció iránymutatásokat tartalmaz az egyes szakpolitikák működésére vonatkozóan is. Ez alapján várható, hogy a jövőben továbbra is változatlanul két pilléren – közvetlen kifizetések és piaci intézkedések, valamint a vidékfejlesztés – keresztül kerülne sor a KAP működtetésére. Az ágazat számára elérhető forrásokat tovább bővíti, hogy uniós szinten az élelmiszerek, a mezőgazdaság, a vidékfejlesztés és a biogazdaság terén megvalósuló kutatás és innováció támogatására célzottan a Horizont Európa program keretében 10 milliárd euró áll majd rendelkezésre.

A hatékonyság növelése érdekében a költségvetés oldaláról elvárásként jelent meg, hogy a KAP valamennyi agrárpolitikai intézkedést egyetlen programozási eszköz, a közös agrárpolitikára vonatkozó stratégiai terv keretében megjelenő új teljesítési modellbe kell összefogni.

A KAP jövőjére kiható koncepcióban szerepel, hogy a tagállamok az unió szintjén megállapított közös célkitűzéseknek köszönhetően nagyobb mozgástérrel rendelkeznének majd a nemzeti stratégiai tervükben rögzített nemzeti igények és az alkalmazható intézkedések összehangolásakor. A hivatalos kommunikáció szerint ez a gyakorlat várhatóan leegyszerűsíthetné majd a vonatkozó szabályokat és könnyebbé válhatna a végrehajtás is miközben biztosítható lenne a rugalmas és eredményorientáltabb intézkedések nemzeti végrehajtása. Noha a törekvés több tagállam számára is elméletileg támogatható lehet, a technikai végrehajtás során fellépő nehézségek és adminisztrációs feszültségek miatt e téren heves vitákra lehet számítani.

Költségvetésre vonatkozó elképzelés szerint újdonságként kell majd számítani arra, hogy a közvetlen kifizetések folyósítása egy minden kedvezményezettre alkalmazandó, megerősített feltételrendszerhez fog kapcsolódni, ezzel együtt meghatározó részt tesznek majd ki az éghajlat és a környezet szempontjából előnyös intézkedések céljaira felhasználható összegek. Az új megközelítés révén egyrészt a tagállamok részére nagyobb rugalmasság biztosítható a környezetvédelmi célkitűzésekhez jobban igazodó és ambiciózusabb fellépések érdekében, másrészt meg lehet felelni annak az elvárásnak is, hogy a párizsi éghajlatvédelmi egyezménnyel és az ENSZ fenntartható fejlesztési céljainak megvalósítására vonatkozó kötelezettségvállalással összhangban felmerülő uniós kiadások legalább 25%-a éghajlat-politikai célkitűzések teljesítéséhez kapcsolódjon.

A költségvetésre vonatkozó tervezet közzététele határozott jövőbeli irányokat vázolt fel, de a KAP vonatkozásában megjelenő pontosabb kifejtést csak a júniusban megjelenő uniós jogszabálytervezetek ismeretében lehet megtenni. Az azonban már most egyértelmű, hogy a KAP keretében elérhető uniós források összege csökkenni fog és a felhasználásra vonatkozó szabályok pedig jócskán módosulnak, ami akár – egyes esetekben jelentős – tagállami érdeksérelemmel is járhat.

A cikk szerzője: Dr. Vásáry Miklós