Balról: Franz Waxenecker, Gerhard Galsterer, Dr. Jakab Gábor, Michele Muccio, Dr. Horváth-Papp Imre, Mark Karimi

Az eseményt Gerhard Galsterer, a BIOMIN GmbH regionális igazgatója, valamint Dr. Jakab Gábor, a Biomin Magyarország Kft. ügyvezetője nyitotta meg.

Elsőként Franz Waxenecker, a BIOMIN GmbH fejlesztési igazgatója ismertette az antibiotikum-mentes cél elérése és az „omics” technológia című előadásában az antibiotikumok történelmi és világpiaci helyzetét. Az állatállományhoz képest a legtöbb eladott antibiotikumot mutató listán Spanyolország, Ciprus és Olaszország a dobogós, őket követi a negyedik helyen Magyarország. Hazánkban a legtöbbet tetraciklinből és penicillinből használnak fel. Ezt követően a baktériumok antibiotikum-rezisztencia kialakulásának veszélyeiről beszélt. Mindezt egy ausztriai brojlercsirketelepen elvégzett kísérlet eredményeivel szemléltette. Sajnos egyre inkább elterjedőben van a rezisztencia: minél több antibiotikumot használnak ugyanis az állattartók, annál több helyen jön létre a baktérium ellenálló képessége azzal szemben. Jó hír viszont, hogy az előfordulási gyakoriság (prevalencia) csökkenthető, ha kevesebb antibiotikumot adnak az állatoknak a gazdák. A megfelelő takarmánykiegészítők viszont segítenek a teljesítménykényszer miatti antibiotikum-használat csökkentésében, amivel kezelhetővé válhat a rezisztencia kialakulása is.

Michele Muccio, a BIOMIN GmbH termékmenedzsere azt fejtette ki, hogy mi a mikotoxinok hatása a bél mikroflórájára és a bélfal átjárhatóságára. Ahogy elmondta, a mikotoxinokkal együtt más anyagok is szennyezhetik a takarmányokat és a terményeket. Ilyenek például a nehézfémek, a dioxinok és a különböző baktériumok, amik mind kockázatnövelő tényezők. Arról is részletesebben beszélt, hogy a mikotoxinok befolyásolják a táp­anyagok felszívódását és a sejtosztódást is. A bélbolyhok mérete és felülete DON és fumonizin jelenlétében jelentősen csökken, valamint a DON hátráltatja a bélhámsejtek osztódását, és befolyásolja a szállítómolekulákat, amivel csökkenti a tápanyag-felszívódás hatékonyságát. A mikotoxinok továbbá rontják a bél védelmi rendszerének hatásfokát, mert megnyitják az ún. tight junction-okat, a fumonizin és a DON pedig megnöveli a Salmonella és az E. Coli baktériumok bejutásának kockázatát a bélhámsejteken keresztül. A szivárgó bél ráadásul még több toxin átjutását teszi lehetővé.

A harmadik előadó a Pannon Poultry Service baromfi szaktanácsadója, Dr. Horváth-Papp Imre volt, aki oroszországi tapasztalatait is megosztva beszélt arról, hogy mekkora anyagi veszteséget okoz az elhalásos bélgyulladás. A betegség velejárója a gyenge takarmányértékesítés, az alacsony napi tömeggyarapodás, a hosszabb nevelési idő, az 5–10 százalékos elhullás és a vágóhídi kobzás is. A gazdasági veszteségek pedig gyakran fokozódnak is az egymást követő állományokban. Elmondta, hogy nem hisz a Clostridium elleni megelőző programokban, mert ugyan a fertőzést pár napig le lehet szorítani, de az elhullások számának emelkedésekor gyógykezeléssel lehet jó választ adni. A hajlamosító tényezőket folyamatosan figyelni kell, továbbá a heti súlyok, az ivóvízfogyasztás és a takarmányfogyasztás megfigyelésével nyert adatok nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a lehető leghamarabb fel lehessen lépni a betegséggel szemben. A bél mikroflórájának javításával segíthetünk, hogy az ellenálljon a patogén hatásoknak. A bélrendszeri stressz kialakulásának esélyét pedig vakcinázással, jó minőségű takarmány etetésével, és az éhezés elkerülésével lehet csökkenteni.

A konferencia záró előadását Mark Karimi, a BIOMIN GmbH baromfi szaktanácsadója tartotta a megfelelő telepi menedzsmentről. Elmondta, hogy egy brit brojlertartó telep teljes működési költségének átlagosan legfeljebb 3,5 százalékát teszi ki a gáz-, az áram- és a vízfogyasztás, tehát nem ezeken kell spórolni. A környezeti faktorok ugyanis epigenetikus változásokat idézhetnek elő a madarak egészségi állapotában és a teljesítményükben. Egy gyakorlati példán mutatta be, hogy azok a brojlercsirkék, amelyek magasabb hőmérsékleten keltek ki (37 Celsius-fok), korábban kezdtek el inni és enni is. 34 napos korban pedig kisebb arányban fordult elő náluk ízületgyulladás. Az emelkedett kelési hőmérséklet pozitívan hat a madarak közérzetére anélkül, hogy a testtömeggyarapodást és a végső testsúly elérését befolyásolná. A szaktanácsadó arra is felhívta a figyelmet, hogy amennyiben a termelés kezdeti szakaszában nem figyelnek eléggé, akkor a por, az ammónia és a szén-dioxid kedvezőtlen hatásai később fokozottan jelentkezhetnek majd. Amennyiben a madarak számára tiszta környezetet biztosítanak, úgy csökkenthető a fertőzésveszély, és elkerülhető az antibiotikum-használat.

A cikk szerzője: Csurja Zsolt