Így a 2017-es év a sertéságazat szempontjából egy relatíve kiegyensúlyozott esztendő volt annak ellenére, hogy a sertésállomány nem növekedett az országban – mondta Menczel Lászlóné, a Vágóállat és Hús Szakmaközi Szervezet és Terméktanács (VHT) titkára az Agro Naplónak az ágazat helyzetét értékelve.

Menczel Lászlóné

Hozzátette: jelenleg a sertésállomány Magyarországon mintegy 3 millióra tehető, vagy valamivel ez alatt van. A kocák száma mintegy 200 ezret tesz ki. Így Magyarország importra szorul, ami azt jelenti, hogy az import főként élőállat, azaz malac formájában érkezik az országba. Ez utóbbi azért fontos – azaz öröm az ürömben –, mert a hizlalás munkát ad a magyar embereknek. Így Magyarországon a múlt évben a vágásszám 4,0–4,5 millió sertés levágását jelentette. Az országban levágott állatok mintegy a felének a húsa exportra megy. Ez mintegy 2 millió sertést jelent.

A magyar sertéshúsra van kereslet külföldön, főként a délkelet-ázsiai országokban, Koreában és Japánban valamint az utóbbi időben Kínában is keresik a magyar sertéshúst, mivel minősége, úgy beltartalmi értéke, mint érzékszervi vizsgálatok alapján maximálisan megfelel az elvárásoknak, igényeknek.

Az ágazat fejlődését ma már jelentős mértékben hátráltatja a munkaerőhiány. Ez igaz mind a termelőkre, mind a feldolgozókra, mind pedig a kereskedelemre. Emellett az ágazat versenyképességének további fejlesztését az összefogás hiánya is gátolja.
A termelő és a feldolgozó ugyanis nem tudja közösen érdekeit érvényesíteni a kereskedelmi cégekkel szemben, mivel helyzete kiszolgáltatott, ugyanis a kereskedők – lévén főként multi cégeket képviselnek – diktálni tudják az árakat, a termelő és a feldolgozó pedig alkalmazkodik.

Ezt követően kapcsolódott be a beszélgetésbe Babati Zoltán, a VHT elnöke. A VHT első embere jelezte: annak érdekében, hogy az ágazat helyzete kedvezőbben alakuljon levelet írt Nagy István agrárminiszternek, és támogatását kérte ahhoz, hogy a VHT, mint szakmaközi szervezet, meg tudja teremteni a szükséges ágazati összefogást a versenyképesség növelése érdekében mind bel- mind pedig külföldön. Babati Zoltán a legfontosabbnak a gazdálkodás kiszámíthatóságát tartja.

A tenyésztőnek, hizlalónak szüksége van a biztonságra, arra, hogy tudja a jövedelmező gazdálkodás fenntartható. El kell érni, hogy a nemzeti támogatás mértékének változása ne okozzon veszteséget a gazdálkodónak. Vonatkozik természetesen a kiszámítható jövedelmező termelés biztosítása a vágó- és feldolgozó üzemekre is. Ennek érdekében a VHT elnöke többek között javasolta, hogy a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) kiemelten foglalkozzon az ágazat helyzetével, mindenekelőtt a húsipar problémáival, mivel az ágazatban a feldolgozók igen nehéz helyzetben vannak, ugyanis tevékenységük nyeresége közelít a nullához. Több feldolgozó pedig már veszteséges. Ezért fontos lenne visszatartó erejű szankciókkal meggátolni a termelői ár alatti értékesítést.

Babati Zoltán

Emellett Babati Zoltán javaslatot tett egy intervenciós alap létrehozására is, amely az agrártárca kezelésében segítené – befizetési és támogatási forrásokkal – a nyereséges gazdálkodást. Az ágazati jövedelmek rendezésére a VHT egy árbörze kialakítását kezdeményezné. Továbbá a szakmaközi szervezet egységes informatikai rendszer kialakítását is elkerülhetetlennek tartja.

A kiskereskedelmi hálózatokban az uniós országokból származó termékek aránya eléri az 50–60 százalékot – ugyanakkor minőségük igen változó. Ezért növelni kellene a belföldi előállítású húsok és húskészítmények kínálatát, amely párosulna a marketing tevékenység további erősítésével is annak érdekében, hogy a magyar fogyasztók magyar sertéshústermékeket fogyasszanak.

Babati Zoltán hangsúlyozta: a közös platformnak az összefogás koordinálására a VHT-t javasolja, mert a szakmaközi szervezet az egyetlen, amelyik a termékpálya érdekköreinek összefogására képes. A VHT ugyanis valós érdekegyeztetést tud megvalósítani, mivel rendelkezik a reprezentatív szakmaközi szervezet státuszával, ami egyedülálló jogosítványokat is biztosít neki, például az árfigyelésre, a komplett informatikai rendszer kialakítására és működtetésére. Emellett kiemelte, hogy fontosnak tartja a visegrádi négyekkel való kapcsolatok szorosabbra fűzését, az együttműködés növelését mind a termelői, mind a vágó-feldolgozó, mind pedig a kereskedelem területén. Mindehhez az agrártárca és Nagy István személyes támogatását kérte.

Menczel Lászlóné az afrikai sertéspestisről szólva elmondta, hogy a környező országok már régóta küzdenek ezzel a fertőző betegséggel. Azt, hogy miként került az afrikai sertéspestis Magyarországra, még a szakemberek pontosan nem tudták megállapítani. Az, hogy Magyarországon találtak afrikai sertéspestissel fertőzött állatot – vaddisznót – igen kedvezőtlen reakciókat váltott ki a magyar sertéshúst importáló államok között. Tíz ország ugyanis bejelentette, hogy felfüggeszti vagy csökkenti a magyar sertéshús importját. Ennek ellenére Magyarországon a sertés felvásárlási-, illetve a termelői árak konszolidáltak, mivel az országban kevés a sertés.

Magyarországon jelenleg egy kilogramm élő sertésért mintegy 350 forintot adnak a felvásárlók, ami hasított félsertésben számítva mintegy 430 forint körüli kilogrammonkénti árat jelent. Ez megfelel a nyugat-európai áraknak, mivel a magyar árak ezen a területen a német árutőzsdén kialakult árakat követik. Ez a meghatározó, ennek alapján alakítják ki a magyar termelők a termelői áraikat.

A költségek ugyanakkor mások. Magyarországon ugyanis a termelők többsége hitelek igénybevételével dolgozik, a hitelt pedig nem adják ingyen. Ezt a konstrukciót az európai termelők nem ismerik. Emellett mások a takarmányozási szokások is. Magyarországon a takarmányozás ugyanis 95 százalékban gabonaalapú, több uniós országban azonban például forgalomból kivont élelmiszereket is használnak takarmányozásra. Mindez azonban a sertéshús minőségében is meglátszik. Nem véletlenül alakítottuk úgy a Kiváló Minőségű Sertéshús (KMS) védjegy követelményeit, például a csepegési veszteséget, hogy azoknak csak a legjobb minőségű sertéshúsok feleljenek meg. – tette hozzá a VHT titkára.

Menczel Lászlóné jelezte: előreláthatólag az ágazatban az afrikai sertéspestis miatt piacváltásra lesz szükség. A magyar sertéshúsexport csökken, ami azt jelenti, hogy belföldön nagyobb lesz a kínálat, amit értékesíteni kell. Ahhoz azonban, hogy a jó minőségű magyar sertéshús a magyar fogyasztó asztalára kerüljön, az eddiginél lényegesen nagyobb és hatékonyabb összefogásra lesz szükség az ágazati szereplők – a termelők és a feldolgozók – részéről. Meg kell szüntetni a termékpálya széttagoltságát – például azt, hogy működik négy-öt érdekvédelmi szervezet –, de a feldolgozóknak is össze kell fogniuk, hogy a kereskedelmi láncoknál minél nagyobb mértékben érvényesíteni tudják érdekeiket, így biztosítva, hogy minél több hazai termék kerüljön  az üzletek polcaira a multi cégek üzleteiben is. Például Ausztriában már a kisiskolásoknak is elmagyarázzák, hogy szüleiknek azért van állásuk és jó fizetésük, mert az osztrák emberek az osztrák termékeket részesítik előnyben.
Erre Magyarországon is fel kellene hívni mindenki figyelmét.

A sertéspestis megjelenése okozta ágazati  kár még nem felmérhető, mert ezt a hatást  csak később lehet felmérni, most még nem igazán. Az az összefogás ugyanis eredményes volt, amely az afrikai sertéspestis megjelenésekor azt a tényt emelte ki a kommunikációban, hogy a szóban forgó fertőző betegség az emberre teljesen ártalmatlan. Így az emberek sertéshúsfogyasztása lényegében nem csökkent az országban. De arra ösztönözni kell az embereket, hogy a termékek közül a magyar előállításút válasszák, így segítve a hazai termelőket és feldolgozókat. A most induló marketingkampány homlokterébe ezt az információt kell állítani, ezt szolgálja a KMS védjegy, amit széles körben ismertté kell tenni  – mondta Menczel Lászlóné.

A VHT titkára megjegyezte: ahhoz, hogy a termékpálya további fejlődése biztosítható legyen, a termékpályán képződött nyereséget „normálisan kellene elosztani”. Ez azt jelenti, hogy mind a termelőnek, mind a feldolgozóknak piaci biztonságot kellene garantálni, a kereskedőknek pedig be kellene látniuk, hogy a nyereség megfelelő elosztása az ágazati szereplők között az ő hosszú távú érdekeiket is szolgálja. Így a reálisan felmerülő költségeket el kellene ismerni, és meg kellene azokat fizetni az átvételi árban.

A termékpálya árbevételéről Menczel Lászlóné elmondta: az évente átlagosan 350–400 milliárd forintot tesz ki. A további fejlődéshez pedig azt tartotta szükségesnek, hogy a szakmaközi szervezet a funkciójából adódó előnyöket érvényesíteni tudja a termékpályán a termékpálya szereplői érdekében. Mindehhez az egységet kellene megteremteni a termékpályán, továbbá a jól működő informatikai rendszert és a magyar árut támogató marketinget kellene még inkább erősíteni.