Dr. Kapronczai István
OTP AGRÁR

A vitasorozat végére érve a szerkesztőség felkérése, hogy a gyepterületek értékalakulását befolyásoló tényezőket vegyük sorba. A szakértő ebben a kérdésben semmi rendkívülivel nem szolgálhat, hiszen a befolyásoló tényezők a többi művelési ágéhoz hasonlatosak. Ezek közül néhány fontosabb – felsorolásszerűen – a következő:

• az aranykoronában kifejezett földminőség;
• a gyepterület fekvése, településtől, állattartó teleptől való távolsága;
• a birtok tagoltsága, a tábla mérete;
• a fentivel összefüggésben, hogy rajta milyen ágazati mérettel folyhat a gazdálkodás, mekkora állatállomány legeltethető;
• a terület öntözhetősége, a vízgazdálkodásának jellemzői.

Az 1990-es évek elején Magyarországon még közel 1,2 millió hektár gyepterület állt rendelkezésre kérődző állattal való hasznosításhoz, de ez a terület mára mintegy 800 ezer hektárra zsugorodott. Ugyanakkor nem tűnt el a 400 ezer hektár gyep, az megvan, csak átminősítésre került. A fő gondot azonban az jelenti, hogy az elmúlt évtizedek során hazánkban drasztikusan romlott a legelők állaga! Ezzel együtt, a rendelkezésre álló juh- és hízómarha-állomány távolról sem elegendő ekkora terület hasznosítására, jó ökológiai állapotban való tartására. A juh és a hízómarha olyan területet hasznosít/művel, amelyről a megtermelődött zöld- és szálastakarmány-tömeget más állatfajjal érdemben hasznosítani nem lehet. (A tejelő tehén ebből a szempontból indifferens, mert alapvetően a jelenlegi termelési szinten csak zárt, intenzív körülmények között tartható gazdaságosan.) A juh- és a hízómarha ágazat a jelenlegi létszámadatok alapján a rendelkezésre álló terület felét fedi le, így mintegy 300–400 ezer hektár gyep érdemi hasznosítása kérődzőkkel nem megoldott. Ez jelentősen befolyásolja a gyepek keresletét, értékét, árát és mindezek perspektíváját.

Több tényező is azt indokolja, hogy a sorozat záró cikkében az OTP Termőföld Értéktérképe alapján a földár és a földforgalom jellemzőire fókuszáljak, kiemelve a gyepterületeket. Ezzel a kérdéskörrel a vitasorozat csak érintőlegesen foglalkozott.

A mai helyzet megértéséhez elsősorban azt kell kiemelni, hogy egyszeri és kivételes hatásként érte 2016-ban a földpiacot a „Földet a gazdáknak” program 2015 őszi meghirdetése. Ennek keretében összesen 253 ezer hektár termőföldet kínáltak fel, amiből közel kétszázezer hektár talált gazdára. A 30 ezer ügylet eredményeként 270 milliárd forint folyt be az államkasszába, ami hektáronként mintegy 1,4 millió forint átlagos vételárat eredményezett, új árszintet szabva a piacnak. A program hatása – az ügyletek részben 2017. évi lezárása miatt – kisebb mértékben az elmúlt évi forgalmi adatokon is érezhető.

A „Földet a gazdáknak” program hatására két és félszeresére nőtt a termőföldforgalom. Ez az árak további kétszámjegyű növekedését hozta, szinte az ország egészére jellemzően kialakult az egymillió forint feletti átlagos hektárár. A legtágabb abszolút árintervallum a szőlőterületeket jellemzi, míg a gyep, rét-legelő kategória átlagárai igen szűk limitek között szóródnak.

A termőföldforgalom 84%-át adó szántóföldeknél az országos átlagár 1,2 millió Ft/ha körül alakul, míg a földforgalom 5%-át jelentő gyep, rét-legelő átlagára ennek kevesebb, mint a fele, 550 ezer Ft/ha. A kert-gyümölcsös ára közelíti a 2 millió forintot, a szőlőé meghaladja azt. A művelési ágak közül az elmúlt években a szántóterületek ára nőtt a leginkább, a gyepterületek árnövekedésének intenzitása mintegy fele volt a szántóénak.

Összességében úgy értékelhető, hogy a termőföld-befektetés jó üzlet. De ha a földvásárló biztos akar lenni a dolgában és maximálisan ki akarja használni a benne rejlő gazdálkodási és vagyonképzési lehetőségeket, legjobban akkor jár, ha kellő tájékozódás után olyan szakértő segítségét kéri a földvásárláshoz, aki ennek a speciális befektetési területnek valamennyi – piaci, jogi, gazdálkodási stb. – szegmensét ismeri.

Dr. Máhr András
MOSZ

Magyarország teljes mezőgazdasági területének 15%-át, mintegy 800.000 hektárt, a gyep és legelő területek teszik ki. A hazai gyepek és legelők minősége és termőképessége messze elmarad az atlanti-óceáni klímával érintett nyugat-európai területekétől. A megfelelő hasznosítását nehezíti, hogy a juhállomány évek óta stagnál és a húshasznú szarvasmarha-állomány elmúlt években bekövetkezett jelentős emelkedése – a húshasznú tehénállomány az elmúlt 5 évben 60%-kal emelkedett – sem kísérte a legelőhasznosítás színvonalának emelkedése. (Az egységnyi legelőterületre vetített számosállatok számában jelentős lemaradásban vagyunk számos uniós tagállamtól.) Az időjárási körülmények alakulásának való kitettség – hosszú csapadékmentes időszakok – nagyban rontja a tervezhető hasznosíthatóságot.

A fentiekből fakadóan a gyepek és legelők iránti igény – legalábbis az állattenyésztés szemszögéből – elmarad a kínálattól. Ez elviekben az árak csökkenését kellene, hogy okozza, ugyanakkor – az uniós támogatási rendszerből fakadóan – ezzel ellentétes tendenciák zajlanak. A gyep- és legelőterületekre ugyanakkora összegű területalapú támogatás, 70.000 Ft/ha (alaptámogatás + zöldítés) vehető igénybe, mint a szántóterületekre, ami folyamatos keresletet indukál a szántóterületektől lényegesen olcsóbb gyep- és legelőterületek iránt. (A SAPS rendszer bevezetésekor vita volt arról, hogy azonos összegű támogatás járjon-e a szántó- és legelőterületekre, végül az az álláspont érvényesült, hogy egységes összegű kifizetést lehessen igénybe venni.)

A legelőterületek iránti igényt valamelyest növelte a húsmarhaállomány felfutása (az állománynövekedés hátterében nem kis részben a több jogcímen elérhető, jelentős összegű uniós és nemzeti támogatások állnak), ugyanakkor az ágazat támogatása az átmeneti nemzeti támogatások 2020 utáni kivezetésével csökkenni fog és kérdéses az is, hogy a termeléshez kötött támogatások hogyan alakulnak 2021-től. (Ha lehet is termeléshez kötött támogatást folyósítani, az – a közvetlen támogatások Magyarország által igénybe vehető összegének, illetve termeléshez kötött támogatásra fordítható százalékos arány csökkenése miatt – kevesebb lesz, mint a mostani ciklusban.)

Ebből fakadóan az a földár-növekedési ütem ami a szántó, illetve a gyep- és legelőterületek esetében eddig közel azonos volt, elválhat egymástól. Ez utóbbi művelési ágban csökkenhet a növekedés üteme, mi több, kedvezőtlen piaci folyamatok és a húsmarhaágazat támogatásának visszaesése esetén az sem zárható ki, hogy a gyengébb minőségű legelők ára csökkenni fog.

A cikksorozatban vizsgált kategóriák közül a rét, legelő ára a legalacsonyabb, de a földforgalomnak átlagosan 8–10 százalékát képviseli.

E vélemény nem kezdődhet mással, mint azzal, hogy egy állattartó számára egészen más értéket képvisel a gyep, rét, legelő, mint a többi földtulajdonos számára, aki más módon hasznosítja, leginkább bérbe adja. Az asztal két oldalán ülők ellentétes érdekeinek eredője általában a szántó árának felét kitevő földbérleti díj. Ez az arány pedig évek óta igen stabilan tartja magát. Gyep vásárlásakor is van ilyen arány, de az utóbbi években elkezdett csökkeni, eltávolodni az ötven százaléktól. Magyarul a szántók ára gyorsabban nő, mint a gyepeké.

A legelő állatfajok számára nehéz a zöldtakarmány kiváltása. Ha vásárolni kell, akkor megdrágul a termelés, de ez igaz a legelőbérletre is. A 25–28 ezer forint körüli hektáronkénti bérleti díjak kigazdálkodása például a húsmarhatartók számára jelent kihívást.

A kora tavasztól késő őszig tartó legeltetés költségcsökkentő hatása

Az ország mezőgazdasági területeinek 14–15 százalékát alkotó 800 ezer hektárnyi gyepterület a '90-es évek eleje óta harmadával, közel 250 ezer hektárral csökkent. Mivel ezek a legkisebb értékű mezőgazdasági területek, jellemzően innen kivont területek kerültek erdősítésre, illetve például létesültek rajtuk halastavak. Hiszen ezalatt az erdőterület 14, a halastavak területe közel 40 százalékkal nőtt, de ne feledkezzünk meg arról sem, hogy eközben az összes mezőgazdasági terület is csökkent (17%-kal). A művelés alól kivont területek 1990 óta több mint 80 százalékkal nőttek. Urbanizáció, infrastruktúra, iparosodás ennek a kulcsszavai.

A legelők szűkülése a legeltető állattartás korábbi visszaesésével, illetve ebben az évtizedben annak stabilizálódásával is párhuzamot mutat. Lásd marhahizlalás, juhászat.

Jellemzően azon területek maradtak e hasznosítási formában, amelyek kedvezőtlen adottságúak, rossz minőségű talaj és vízháztartás jellemzi őket. E területek jelentős része természetvédelmi hasznosítású, védett terület. Ezek fenntarthatóságában az állattartás igen fontos szerepet játszik.

A gyep, rét, legelő árát annak mérete, fekvése, minősége, botanikai összetétele, esetleges természetvédelem oltalma alatt álló besorolása egyaránt befolyásolja. A botanikai összetétel azt az arányt jelenti, amely az adott területen a természetvédelmi, illetve takarmányozási szempontból hasznos, kevésbé hasznos és az egyéb fajok egymáshoz képest képviselnek. A gyep minősége szempontjából meghatározó, hogy alkalmas-e legeltetésre, vagy csak kaszálásra, esetleg mindkettőre.

Ezen felsorolt szempontok mellett egy adott terület értékét olyan adottságok is meghatározzák, mint az irányában megnyilvánuló kereslet, a potenciális vevők száma, értékesítési korlátok, lokális birtokszerkezet. Szerepet játszik benne a hasznosítás módja, például az adott kérődző állatfaj piaci helyzete, kilátásai.

Hollósi Dávid
Takarék Agrár Igazgatóság

A régi tankönyvek szerint a rét, legelő művelési ágba sorolt termőföld értékét annak takarmánytermelő képessége és a korabeli logisztikai szempontok határozták meg. Ezek alapján nem lehet elmenni az állattenyésztési érintettsége és az értékláncban betöltött szerepe mellett. A jó termő, bő hozamú legelők ára tehát várhatóan a jövőben is jó lesz, a gyenge, néhány aranykoronás legelőkét azonban a területalapú támogatás tartja fent. Ma rét, legelő művelési ágú területet fekvéstől, hozamtól függően ötszázezer és másfél millió forint közötti áron vásárolhatunk.

Egy változó világban, változó állattenyésztési technológiák között a területek hasznosítása is módosul. Korábban elképzelhetetlen lett volna állattenyésztést folytatni szálas takarmány előállítására alkalmas kaszálók nélkül, míg ma nagyrészt a szántóföldi növénytermesztés keretein belül látják el takarmánnyal a belterjes ágazatokat. A gazdasági teret veszített és tömegtermelési versenyben alulmaradt külterjes ágazatok továbbra is igénylik a jó minőségű legelőket, ezek szerepe azonban átértékelődött. A külterjes ágazatok ma már gyakran a földhöz jutás feltételeit szolgálják, esetenként rekreációs vagy hobbi tevékenységet jelentenek. Közben viszont a professzionális gyepgazdálkodás (önálló tantárgy az egyetemen!) mintha elfeledett tevékenység volna. Kicsit olyan érzése van ettől az embernek, mintha a fű növekedne magától, ha pedig párhuzamba állítjuk a vízgazdálkodási problémákkal, akkor az árok meg tisztulna magától…

Természetesen fekvés szempontjából is kerülhet egy bizonyos földterület ebbe a hasznosítási formába. Az ok gyakran nem a termőföld termőképességére, valamint hozamproblémákra vezethető vissza. Az árterületek vagy időszakosan belvízzel borított területek például az év jelentős részében alkalmasak lehetnek legeltetésre, avagy kaszálásra is. Így ezeknek a területeknek a hozamai jóval meghaladják az alig néhány aranykoronás – legelőn kívül másra nem alkalmas, gyér – legelők hozamait, még ha az árban ez nem is mindig érvényesül.

Visszatekintve a négy részes cikksorozatban áttekintett föld­értéket meghatározó tényezőkre, joggal érezhetjük, hogy kissé elméleties, ahogy az elemzők hadrendbe állították a szempontok sorozatát, miközben a való életben a földeladások körüli árviták ennél sokkal egyszerűbben, eladó és vevő közötti tárgyalások során dőlnek el. Ennek ellenére hasznosak e cikkek, hiszen éppen e tárgyalásokhoz adnak támpontokat, döntési tényezőket a felek kezébe.