A legtöbb sertéstelepre az jellemző, hogy a vizet fúrt kutakból nyerik, és az hosszú, gyakran elöregedett vezetékeken keresztül jut az ólakba. Így legtöbbször már az ólakba beérkező víz is kifogásolható, majd az ólban lévő vezetékrendszeren áthaladva, az utolsó szelepek után vett vízmintákban már elfogadhatatlan baktériumszámok találhatók (1. kép).

A magas összcsíraszámon kívül coliformok, sőt Escherichia Coli, Pseudomonas Aeruginosa, Staphylococcus Aureus, Salmonella Typhimurium, és Salmonella Enteritidis is megtalálhatóak. A baktériumok elszaporodását segíti a vízáramlás lelassulása, a víz felmelegedése, és a szopókákon keresztüli szennyeződések. Szintén segíti a baktériumok bejutását a csőrendszerbe, ha a gyógyszer­adagoló egy nyitott edényből szívja fel az itatórendszeren keresztül adagolni kívánt készítményt. Egyes készítmények (vitaminok, aminosavak, antibiotikumok stb.) szintén hozzájárulnak a csövek belsején történő lerakódásokhoz, és az ún. belső biofilm képződéshez.

Mivel a sertéstelepek többségén nem lehet az egyszerre be- és egyszerre kitelepítés rendszerét alkalmazni, mindig van a telepen állat, nincs olyan szervizperiódus, amikor az egész telepi csőrendszert ki lehetne fertőtleníteni egy magas koncentrációjú fertőtlenítőszerrel. A kiürült termeknél sem gyakorlatias a helyi hálózat magas koncentrációjú feltöltése, mivel a hosszú és sok leágazás végéhez csak akkor jutna el a fertőtlenítőszer, ha mindegyik szelepet a leágazás végén addig nyomnánk kézzel, amíg a fertőtlenítőszer odaér. Marad tehát az állatokkal is itatható fertőtlenítő használata, amelyet viszont csak jóval alacsonyabb koncentrációkban lehet itatni, amelyben gyengébb a tisztító-, és kisebb a fertőtlenítő hatás is. A szokásos klórozásnak az itatható koncentrációban nincs tisztító hatása, a csövek belső falára lerakódott üledékekbe, biofilmekbe nem képes behatolni, és az ott nagy mennyiségben élő baktériumokat elpusztítani. Ráadásul a fertőtlenítő hatás erősen pH-függő, a lúgos pH-jú H-lúg alkalmazásánál az oxidációs-redukciós potenciál (orp) nem elegendő a fertőtlenítéshez (750–850 mV orp érték elérésére lenne szükség). Nem elegendő a klór koncentrációjának mérése, mert ugyanolyan koncentrációjú klór, ami 7-es pH-n 77%-os aktivitású, 8-as pH-n már csak 22%! A perecetsav tartalmú készítmények többsége az állatok itatására nem engedélyezett (meg kell nézni, hogy melyik terméktípusban engedélyezték, itatóvízbe csak az 5-ös terméktípusra szóló engedély elfogadható!), erősen korrozívak, ráadásul folyamatos adagolásuk lehetetlen, mert az itatható koncentrációban elősegítik a gombák elszaporodását. Járvány előfordulása esetén a nem megfelelő fertőtlenítőszer használatának jogi felelősségre vonás lehet a következménye! Léteznek igen drága, 20–25 milliós beruházást igénylő vízkezelési megoldások is, amelyekkel valóban jó minőségű itatóvizet lehet előállítani, de ezt csak nagyon kevés sertéstartó engedheti meg magának. A lehetséges, gazdasági szempontból is megvalósítható megoldás az Aqua-Clean® egy olyan itatóvízbe adagolható készítmény, amely alacsony, folyamatosan itatható koncentrációban is kettős, tisztító és fertőtlenítő hatású. Elszennyeződött csőrendszer esetén egy tíznapos itatási programot kell végigcsinálni: 2 napig 100 ppm, 2 napig 150 ppm, 2 napig 200 ppm, 4 napig 250 ppm emelkedő koncentrációban kell az állatok itatóvizébe adagolni. Ez biztosítja a rendszer lassú, de folyamatos és alapos tisztítását. A hatást szerves ezüst komplexel stabilizált hidrogén-peroxid biztosítja, az oxigénbuborékok így lassan és tartósan, az utolsó leágazás végén is hatékonyan távolítják el a lerakódásokat (2. kép).

Ez a speciális szerves ezüst komplex a fertőtlenítésben is szinergikus hatású, meggyengíti a baktériumok sejtfalát, így segíti a hidrogén-peroxid behatolását a baktériumsejtbe. A 10 napos emelkedő koncentrációjú adagolás után vissza lehet állni tartósan 50 ppm koncentrációra, amellyel folyamatosan konzerválhatjuk hosszú időre az elért, mikrobiológiailag is ellenőrizhető javulást. A fenti program alkalmazásával az összcsíraszám legalább a felére csökken, a kórokozók, E. coli, coliformok pedig eltűnnek az itatóvízből.

A fenti vízkezelést legegyszerűbben egy központi adagoló berendezéssel lehet megvalósítani. Jeladós vízórával együtt ez csupán 130–150 ezer forintos beruházást jelent. Az 50 ppm-es koncentráció mellett ólanként lehet továbbra is alkalmazni a szokásos itatóvízbe keverhető egyéb készítményeket, nem károsítja jelentős mértékben ezeket (semmiképpen sem jobban, mint az ivóvíz szokásos klórozása). Ha a gyártó még ettől is ódzkodik, le lehet állítani a kezelés idejére a központi adagolót. Emellett általában megvan az injekciós és a takarmányba keverhető kezelések lehetősége is. A központi adagolásnak csak egy hátránya van, hogy a mosóvizet a telepi vízfelhasználás kb. 10%-ának véve, kb. ennyi, 10% fertőtlenítőszer is feleslegesen kerül a rendszerbe. Egy átlagos, 500–600 kocás telepnek naponta összesen kb. 3 liter Aqua-Clean® szükséges, amelynél olcsóbb megoldás nemigen létezik, nem beszélve a jobb minőségű itatóvíz által elérhető jobb termelési és állategészségügyi eredményekről, amelyhez mérten összességében eltörpülnek ezek a költségek. Természetesen az Aqua-Clean® adagolása az ólakban felszerelt helyi adagolóval (MixRite®) is lehetséges, az alacsony használati koncentráció és a helyi adagoló magasabb koncentrációjú adagolási tulajdonsága miatt azonban itt törzsoldatot kell készíteni: 50 ml Aqua-Clean® kell 10 liter vízbe, és ezt az 1%-os koncentrációra állított MixRite® adagolóval lehet az itatórendszerbe adagolni, így kapunk éppen 50 ppm-es koncentrációt. Munkavédelmi figyelmeztetés: A tömény, 50%-os hidrogén-peroxidot tartalmazó Aqua-Clean® kimérésénél védőkesztyű használata kötelező! (A teljes munkavédelmi utasítást lásd a biztonsági adatlapon!)

A cikk szerzője: dr. Sághy Tibor