Törökország újkori történelmében több árfolyam-, bank- és államadósság-válságra került sor. Az ország devizájának hitelessége és a megtakarítások szintje alacsony, jellemző a devizahitelezés, így az ország különösen érzékeny a külső sokkokra. Noha az utolsó, 2001-2002-es válság után számos reformra került sor, a stabilitási eredmények egy részét mára felélte az ország és ismét közel került egy újabb összeomláshoz. Az elmúlt években ugyanis a növekedés fenntartása érdekében az állam erősen ösztönözte a hitelezést és az ingatlanpiac élénkülését, így jelentős boom alakult ki, a magánszektor bankhitelei 2001 és 2018 között a GDP 10%-áról közel 70%-ig emelkedtek. A gazdaság növekedési üteme magasabb a potenciálisnál, az infláció jóval a cél fölött van és a folyó fizetési mérleg hiánya meghaladja a GDP 5%-át. A külső adósság szintje átlépte a korábbi történelmi maximumot, a devizatartalék pedig nem fedezi a rövid lejáratú külső adósságot. Ráadásul a 2016-os politikai válságot kihasználva Recep Tayip Erdogan elnök megerősítette hatalmát és több kritikus kérdésben kizárólagos döntéshozói jogkört szerzett magának, így a kialakult politikai berendezkedés is rontja az ország nemzetközi megítélését. Amikor a dollárkamatok és a feltörekvő országoktól elvárt prémium emelkedni kezdett, a befektetők magasabb hozamot vártak el a sebezhető török gazdaságtól is. A monetáris politika azonban nem független, a háztartási hitelek pedig alapvetően változó kamatozású dollárhitelek, ami az infláció megfékezéséhez szükséges kamatemelések elodázásához vezetett, lejtőre téve ezzel a török lírát, ami egy év alatt 75%-ot veszített az értékéből a dollárral szemben.

Ez pedig kritikusan érinti a gazdaság talán legérzékenyebb pontját, az ország erősen túlfűtött ingatlanpiacát. Az építőipar súlya a GDP-ben 5%-ról közel 9%-ra emelkedett az elmúlt években, ami rendkívül magas nemzetközi összevetésben. A lakásépítési aktivitás mindenkori csúcsára ugrott, 2017-ben a 80 milliós országban 850 ezer lakást építettek és 1,3 millió építési engedélyt adtak ki. Összevetésül Magyarországon a jelenlegi boom tetején sem várható 20–25 ezernél több lakás átadása, azaz a török ennél 5–8-szor magasabb adat. Pár év alatt több mint a duplájára nőtt az isztambuli irodapiac is miközben a kereslet alig bővül és további 40%-kal nőhet a kínálat 2019 végéig, így gyorsan nő az üresen álló irodák aránya, zuhannak a bérleti díjak. Mindez az ingatlanárak erős korrekcióját vetíti előre. Ráadásul az építőipar és az ingatlanszektor hiteleinek a fele deviza, így a leértékelődő török líra megemelte a hitelterheket is, miközben a lírában eladósodottak terheit a nagy nehezen végrehajtott első kamatemelés növeli. Mindez az ingatlanszektor adósainak erősen romló fizetőképességét vetíti előre, ami akár bankválságot és mély recessziót is okozhat. PPP-beruházásokon és hitelezést ösztönző garanciavállalásokon keresztül az állam kötelezettségvállalása is kimondottan magas a szektorban, így a kockázatos hitelek bedőlése az államadósság megugrásával járna.

A török-amerikai konfliktus fokozódása eközben még inkább megnehezíti az egyébként is ingoványos talajra tévedt török gazdaság talpon maradását. A korábban elmérgesedett viszonyra újabb csapást mért, hogy az Egyesült Államok továbbra is követeli a 2016-os török puccskísérletet követően letartóztatott Andrew Brunson, amerikai lelkipásztor szabadon bocsátását, aki az ellene felhozott vádak szerint támogatta az összeesküvésért felelőssé tett mozgalmat, valamint kémkedett az Egyesült Államok számára. Az USA gazdasági szankciókat helyezett kilátásba, majd foganatosított Törökország ellen az ügy miatt augusztusban. Egyelőre a török acél- és alumíniumipari termékekre vetettek ki büntetővámot és zárolták a török igazságügyi miniszter és a török belügyminiszter amerikai javait, valamint megtiltották, hogy bármilyen üzleti kapcsolatba kerüljenek amerikai állampolgárokkal. Válaszul Erdogan elnök az Egyesült Államokból érkező elektronikai cikkek bojkottjára kérte Törökország lakosságát és gazdasági támadásnak nevezte a török termékeket sújtó büntetővámokat. Ezt követően Fuat Oktay, török alelnök Twitter-üzenetben jelentette be, hogy több amerikai termék vámját megemelik: a személygépkocsiké 120%-kal, a szeszes italoké 140%-kal, míg a dohány­áruké 60%-kal nő.

Augusztus folyamán Erdogan elnök és pénzügyminisztere is több ízben tett kísérletet a piacok megnyugtatására egy-egy nyilatkozattal, de az elnök gyújtó hangú megnyilvánulásait csak valamelyest tudta tompítani a pénzügyminiszter, amikor azt ígérte, hogy mindent megtesznek a török lírán lévő leértékelődési nyomás csökkentéséért. Augusztus közepén a török fizetőeszköz történelmi mélypontjára gyengült a dollárral és az euróval szemben. A líra feltámasztásának érdekében augusztus közepétől, első ízben szeptember 3-ig, megtiltották a tőkeáttételes devizapiaci ügyletek kötését Törökországban és a török pénzügyi felügyelet korlátozza, hogy a helyi kereskedelmi bankok saját tőkéjükhöz képest mekkora azonnali, swap és határidős ügyletet köthetnek. Ezzel átmenetileg sikerült megállítani a líra gyengülését, de a tartós árfolyam-stabilitáshoz kemény gazdaságpolitikai intézkedésekre lesz szükség, kamatemelésre és költségvetési szigorra. A romló globális környezetben azonban ez sem biztos hogy elegendő, mivel a lejáró török adósságot a jelenlegi helyzetben nem nagyon hajlandó refinanszírozni a piac, így az országnak valószínűleg külső segítségre lesz szüksége. Ám a gazdaságpolitika és az elnök egyelőre kategorikusan elzárkózik egy esetleges IMF-megállapodástól és más forrásból próbálják biztosítani a szükséges likviditást. Első ízben Katar ajánlott pénzügyi mentőcsomagot Törökország megsegítésére, a katari emír 15 milliárd dolláros befektetésre tett ígéretet Ankarának, amit a találgatások szerint vagy a bankszektorba és a pénzpiacokra irányítanak, vagy beruházási projekteket finanszíroznak majd, illetve betéteket helyeznek el Törökországban. A teljes lejáró külső adósság ennél azonban lényegesen magasabb, egy éven belül több mint 100 milliárd dollárnyi adósságot kell megújítani.

Egyelőre nem tudni, hogy Törökország el tudja-e vinni saját vállán a problémái következményeit vagy magával rántja majd befektetői és kereskedelmi partnerei egy részét is. Több európai nagybank leánybankja jelen van Törökországban, melyek veszteségeit jó eséllyel az anyabanknak kell majd kigazdálkodnia, az Európai Központi Bank figyelmeztetése szerint a BBVA, az UniCredit és a BNP Paribas törökországi leányvállalatai is ki vannak téve ennek a veszélynek. Továbbá Törökország legfontosabb kereskedelmi partnerei között olyan jelentős gazdaságok vannak mint Németország, Kína vagy Oroszország, de a balkáni államok exportjának közel 10%-a is Törökországba irányul. Ami egészen biztos, hogy a török líra hullámzása egyelőre rángatja a feltörekvő országok devizáit, így a forintot is. Szerencsére az elmúlt hónapokban az együttmozgás gyengült, mivel egyre inkább úgy tűnik, hogy a befektetők az országok fundamentumai alapján próbálják értékelni a devizákat, így a hazai gazdaság sebezhetőségét erősen csökkentő intézkedések – a költségvetés rendbetétele, a külső adósság leépítése, a magán és az állami devizaadósság csökkentése – kifizetődni látszanak.

A cikk szerzője: Váradi Beáta