Fajlagos szórásmennyiség (dózis) beállítás hibái

A technológiai paraméterek meghatározása után be kell állítani és ellenőrizni kell a fajlagos szórásmennyiség (dózis), (Q) [l/ha] értékét. Egy az Egyesült Államokban végzett felmérés szerint – melynek során 95 folyékony peszticidkijuttató gépet vizsgáltak – a gépek 22%-ának volt megfelelő a kalibrációs pontossága ahhoz, hogy a tartályban levő permetlevet a kívánt dózistól maximum ± 5%-os eltéréssel adagolja. A kalibrációs hibák 60%-os aluladagolástól 80%-os túladagolásig terjedtek. A vizsgált permetezőgépeknek mindössze 24,1%-a érte el ± 5%-os eltéréssel a kívánt kijuttatandó hatóanyagdózist. Ezek a nem kívánt eltérések adódhatnak szándékos túladagolásból, a „több többet használ” elv alapján, vagy aluladagolásból is, a nagyobb területteljesítmény elérése érdekében.

A hosszirányú szórásegyenletesség ingadozásának okai lehetnek például a haladási sebesség változása, a szórócső lengései, amit a talaj- és terepviszonyok változása idéz elő. A haladással arányos egyenletes szórást automatikus dózisszabályozó berendezéssel biztosíthatjuk, amely a nyomás, illetve az átfolyó mennyiség változtatásával éri el a dózis állandó értéken tartását. Előnye, hogy az üzemi paraméterek naplózására is alkalmas. A tervezett fajlagos szórásmennyiség (dózis), (Q) [l/ha] értékétől a tényleges érték átlagosan – az ISO-szabvány szerint – ±6%-kal térhet el. Ha az automatikus dózisszabályzók alkalmazásával ±2%-os hibahatáron belül biztosítjuk a területarányos kijuttatás pontosságát, a kijuttatott növényvédő szerek mennyisége 40%-kal, a permetezési költség 10–30%-kal, a beállítás ideje 90%-kal csökkenthető.

Annak a kérdésnek a tisztázása, hogy az elektronikus szabályzók üzemi viszonyok között mennyiben járulhatnak hozzá a növényvédő szer megtakarításhoz, szántóföldi vizsgálatokat végeztünk SP 2002 szántóföldi permetezőgép szabályozott és automatikus szabályozás nélküli (hagyományos) üzemmódjának összehasonlítására sík területen és lejtős terepszakaszokon, hegy- és lejtmenetben állandó haladási sebesség mellett (1. ábra).

A szántóföldi mérések eredményei igazolják, hogy szabályzó nélküli üzemmódban az előírt dózistól (esetünkben 300 l/ha) való eltérés a csúszással fordított arányban van. A fellépő csúszásnak megfelelően lejtőn fölfelé túladagolás, lefelé aluladagolás történik. Statikus üzemállapot mellett a tervezett kijuttatandó dózistól való eltérés értéke a ±10%-ot is meghaladhatja, növelve a környezetkárosítást, vagy csökkentve a védekezés hatékonyságát. Szabályozott üzemmódban (a sebességjelet egy nem hajtott kerékről levéve) ezzel szemben az összes mérésnél az előírt értéktől ±5%-on belüli eltéréseket kaptunk.

A sávcsatlakozás hibái

A növényvédelmi kezelés eredményessége érdekében fontos, hogy a permetezett sávok pontos csatlakozását biztosítsuk. Ez lehetséges habjelzőkkel, művelőnyomos technológiával, de ma már a műholdas helyzetmeghatározást is fel lehet használni. A párhuzamosan vezető rendszer lehetővé teszi, hogy a táblán, a beállított munkaszélességnek megfelelően a gépcsoport meghatározott iránnyal párhuzamosan haladjon. Ennek a rendszernek a továbbfejlesztett változata a robotkormányzás. A gépvezérlés, a szórásszabályozás és még a szórókeretszakasz be/ki állapotának kezelése is automatikus. Ebből eredően a kezelést végző szakember több figyelmet fordíthat más kritikus funkciókra, pl. a szórókeret-magasságra, a megfelelő szórásképre, a jármű sebességére és a tartály vagy az adagoló állapotára.

Az előzőekben említett tényezők mellett azt is meg kell említeni, hogy a hagyományos technológiák esetében a permetlevet a kezelő személyzet – a növényvédő szer gyártó előírásai szerint – úgy készíti, hogy a hatóanyag-koncentrátumot vízbe keverik. A nem megfelelő szakértelem, a pontatlan munkavégzés azt is eredményezheti – már a permetlé készítésekor –, hogy nem lesz biztosított a kívánt hatóanyag-koncentráció, tehát fennáll a helytelen hatóanyag-adagolás veszélye.

Fontos sajátossága a növényvédelmi munkáknak, hogy a kijuttatás során jelentkező hibák káros hatásai általában csak a kezelést követően kisebb-nagyobb időeltolódással jelentkeznek, növelve ezzel a hozamkiesés mértékét.

A veszteségek gazdasági kihatásai

A gazdálkodás feltételrendszerében bekövetkezett változások együttes hatásának eredőjeként a kémiai növényvédelem a különböző termesztéstechnológiák – a szántóföldi és kertészeti kultúrák vonatkozásában egyaránt – meghatározó elemeként értékelhető. Ez annak ellenére állítható, hogy egyre markánsabban jelentkeznek és erősödnek fel olyan tényezők, amelyek – a fenntarthatóság, a környezetvédelmi szempontok fokozottabb érvényesítése, az élelmiszerekkel szemben megfogalmazott minőségi elvárások stb. – egyre szigorúbb szabályozási rendszerekben jelennek meg.

A növényvédelem számos ökonómiai sajátossággal bír. Gazdasági hatásai az inputok (ráfordítások és költségek) és az output (hozamok, jövedelem) oldalán egyaránt jelentkeznek. E hatások számszerű meghatározása az input oldalon nem okoz nehézséget. Az output oldalon a gazdasági hatások számszerűsítése már több nehézséget okoz, mivel e hatások számszerűsítésének fontos feltételét képezi a hozamra gyakorolt hatás számbavétele. Ennek biztosítása viszont csak kísérleti körülmények között lehetséges. Ezek az eredmények azonban a gyakorlat számára csak figyelemfelkeltők lehetnek. A növényvédelem nem a hozamot növeli, hanem mivel a hozamot veszélyeztető faktorokat; kártevők, korokozók, gyomok  iktatja ki (szünteti meg), megmenti a hozamot. Ezért könnyen belátható, hogy a jövedelmezőség biztosítása érdekében a termesztéstechnológák meghatározó agrotechnikai eleme, amit a kapcsolódó számszaki adatok is egyértelműen bizonyítanak (1. táblázat és a 2. ábra). Az adatok a mezőgazdaság folyó termelő felhasználásában (az ágazatkibocsátáshoz költségként elszámolt) szereplő adatokat tartalmazza.

Folyó áron számolva a felhasznált növényvédő szerek értéke 40,0–123,8 milliárd Ft-ot tett ki a vizsgált időszakban és az 1 ha mezőgazdasági területre (MT) vetítve 6831,0–23138,8 Ft között alakult, a változás mértéke 2016. évre 338,7 %, tehát több, mint háromszoros a növekedés. A felhasználás – a 2000. évi változatlan áron számítva – szintén növekvő tendenciát mutat. A 2. ábra alapján az is megállapítható, hogy a növényvédő szerek átlagos árszínvonala 2000. évhez viszonyítva mintegy 60%-kal emelkedett 2016. évre. Ha a változatlan áron számított felhasználást vesszük alapul, akkor a fajlagos költség, 6831,0–13971,3 Ft között mozog, mintegy megduplázódott (204,5%). Ez utóbbi adatok egyértelműen bizonyítják a növényvédőszer-felhasználás volumenének növekedését, melynek potenciális okai között lehet megemlíteni a klimatikus tényezők változását, új kártevők és kórokozók megjelenését, de – habár nem számszerűsíthetően – itt kell, illetve lehet megemlíteni a veszteségforrások, azaz a nem megfelelő minőségben elvégzett kezelések miatt az ismételten jelentkező kezelések költségnövelő hatását – a növényvédő szer költség és a kijuttatási költség vonatkozásában – a termés megmentése érdekében.

A fontosabb kultúrák növényvédelmi költségének alakulása

A közölt számadatok alapján is megállapítható, hogy a kémiai növényvédelem meghatározó eleme a termesztéstechnológiáknak. Költségeinek – növényvédő szer költség és a kijuttatás költsége – alakulását számos tényező – az adott kultúra sajátosságai, a termőhelyi adottságok, a vállalat szakember-ellátottsága, a rendelkezésre álló gépi erőforrások technikai színvonala stb. – befolyásolja.

A fontosabb kultúrák kémiai növényvédelme növényvédő szer költségének alakulását a 2. és 3. táblázatban foglaltuk össze.

A táblázatokban szereplő adatok a kultúrák 2016. évi összes növényvédő szer költségét jelentik, tehát magukban foglalják a gyomirtás és állománykezelések – kártevők és kórokozók elleni védekezések, deszikkálás – összes felhasznált növényvédő szer költségét.

A kijuttatás költségét az MGI (2016) adatai alapján a 4. táblázat tartalmazza. A táblázat tehát az egyszeri állománykezelés erő- és munkagépköltségét foglalja magába.

A kultúránkénti és a fajlagos műveleti költségek alapján belátható, hogy a kémiai növényvédelem költsége, mind a szántóföldi kultúrák, mind a vizsgált ültetvények esetében a közvetlen termelési költségnek jelentős hányadát teszi ki. A növényvédő szer költség aránya a vizsgált szántóföldi kultúráknál a közvetlen termelési költségnek 8,3–20%-át, a vizsgált ültetvényeknél 14,6–36,2%-át adta 2016. évben. A fajlagos költségek alakulása alapján belátható, hogy a nem megfelelő minőségben végzett növényvédelmi kezelések – nem megfelelő hossz- és keresztirányú szóráskép, munkagépek nem megfelelő beállításából eredő veszteségek stb. – jelentős többletköltséget generálnak. Ha feltételezzük például, hogy az almaültetvény esetében a növényvédő szer költség 10 állománykezelést takar, akkor – a növényvédő szer költség országos átlagát és a 41–75 kW teljesítményű erőgép műveleti költségét alapul véve – egy ha almaültetvény egyszeri kezelésének összes költsége 39816,8 Ft (32939,8 + 6877,0).

A cikk szerzője: Dr. Pályi Béla