Ennek ellenére még mindig teljes a káosz a Brexittel kapcsolatban, így továbbra is minden lehetséges. Bár van esély a szabályozott kilépésre, de könnyen lehet, hogy Nagy-Britannia végül az EU része marad. De nem zárható ki a legrosszabb, az angol gazdaságot jó eséllyel padlóra küldő forgatókönyv, az EU-ból történő szabályozatlan kiesés sem, ami a jelenlegi törékeny gazdasági helyzetben Európának is nagyon fájna.

A Brexit „ügy” 2013-ban kezdődött azzal, hogy David Cameron, brit miniszterelnök egy népszavazás kiírását ígérte arra az esetre, ha pártja nyeri a 2015-ös választást. Cameron állta a szavát és 2016. június 23-án sor került a sorsdöntő népszavazásra, ahol mindenki – köztük Cameron legnagyobb meglepetésére az elszakadást támogatók kerültek 51,9%-os többségbe. Ezt követően Cameron lemondott tisztségéről, akit az egyébként szintén maradáspárti Theresa May követett a miniszterelnöki székben. A választás végeredménye a választók kora és lakóhelye szerint is rendkívül megosztott volt és akadtak próbálkozások az eredmény megváltoztatására (online petíció, tüntetés), hivatkozva az alacsonynak vélt, 72%-os részvételi arányra és a Brexit kampányban sokszor tetten érhető félretájékoztatásra.

Mivel már akkor egyértelmű volt, hogy a kilépés gazdasági költsége igen jelentős lehet, a referendumot követő piaci reakciók igen hevesek voltak. A font gyengült a legfontosabb devizapárokban, a londoni tőzsde meredeken esett és a hozamok felfelé indultak. A kilépési kérelmet az EU felé hivatalosan 2017 márciusában nyújtották be, majd elkezdődött a két éves tárgyalássorozat, ami szinte teljesen lekötötte az Európai Unió és Nagy-Britannia intézményeinek erőforrásait. A tárgyalási folyamatot az EU és az angol kormány csak 2018 novemberében tudta lezárni.

Az igazi kálvária csak ezután kezdődött. Bár Theresa May és az EU is többször megerősítette, hogy ennél jobb alku nem köthető, amikor az alsóháznak el kellett volna fogadnia azt, az ellenzék és a saját pártja is azzal vádolta a miniszterelnök asszonyt, hogy nem képviselte elég határozottan a brit érdekeket az EU-val szemben. A megállapodás valóban igen messze került az eredeti, egyébként teljesen irreális angol céloktól, ami az EU-s tagsággal járó szabad kereskedelem előnyeinek megtartása mellett korlátozta volna a munkaerő szabad áramlását és csökkentette volna az általuk az EU-nak fizetett hozzájárulást. A megállapodás alapján ugyanis 2020 végéig maradna a vámunió, az Egyesült Királyságra továbbra is vonatkozna az EU-s jog, az eddiginek megfelelően járulnának hozzá a közös terhekhez és addig korlátozás nélkül költözhetnének az EU polgárai az Egyesült Királyságba. De a legfájóbb pontja a megállapodásnak az ír kérdés. Ugyanis a megállapodás szerint, ha 2020-ig nem sikerül rendezni a kérdést, akkor nem az ír-észak-ír határra, hanem Észak-Írország és az Egyesült Királyság közé kerülne új vámhatár, ami lényegében megkérdőjelezné Nagy-Britannia területi egységét.

Mivel előre borítékolni lehetett, hogy nem lesz meg a szükséges többség a tervezet elfogadásához a szavazást decemberről januárra halasztották a brit parlamentben, így a sorsdöntő szavazást végül január 15-én tartották, ahol az eredmény papírforma szerint alakult és a tervezetet elutasították; kisebb meglepetést csupán a nemek vártnál nagyobb aránya okozott (432-202). A befektetők körében pozitív fogadtatásra talált a döntés, mert így tovább él a remény, hogy az Egyesült Királyság az EU tagja marad, ám ezzel együtt a megállapodás nélküli ún. hard-Brexit esélye is növekedett.

Számos szakmai szervezet kritikusan nyilatkozott a Brexit, de kiváltképp a megállapodás nélküli Brexit lehetőségéről, amitől egységesen óva intik az Egyesült Királyságot. Mark Carney, a Bank of England elnöke, hangsúlyozta, hogy a megállapodás nélküli Brexit milyen súlyos növekedési áldozattal járna a szigetországnak. A brit pénzügyminisztérium is közzétette a Brexit esetleges hatásairól szóló tanulmányát, melyben 15 éves előretekintésben 9,3%-os növekedési veszteséget prognosztizálnak megállapodás nélküli kilépés esetén és 3,9%-osat a jelenlegi tervezet elfogadása mellett. Az IMF is felhívta a figyelmet a megállapodás nélküli kilépéssel járó növekedési áldozatra és álláspontjuk szerint annak ellenére, hogy a britek majd új kereskedelmi megállapodásokat köthetnek, amelyek enyhíthetik a veszteségeket, valószínűtlennek tartják, hogy teljesen leradírozhatják a kilépéssel járó költségeket. A Brit Iparszövetség számításai szerint akár 40 milliárd fontos kárt is okozhat a megállapodás nélküli szakadás.

Annak ellenére, hogy a piaci szereplők igen bizakodóak voltak a sikertelen szavazást követően és az volt a várakozás, hogy az Egyesült Királyság talán mégis az EU tagja marad, Theresa May többször kijelentette, hogy elkötelezett a március 29-i kilépési dátum mellett. A már két bizalmatlansági szavazást is túlélt miniszterelnököt az ellenzék előrehozott választások kiírására kéri, Skócia pedig továbbra is napirenden tartja, hogy kilép az Egyesült Királyságból, ha nem tartanak új Brexit-népszavazást. A brit parlament január 29-i ülésén egységes volt abban, hogy nem szeretné meghosszabbítani a határidőt és nem akar hard-Brexitet, továbbá Theresa May arra kapott felhatalmazást, hogy tárgyalja újra az északír-ír határ kérdését az EU-val. Az Európai Unió több vezetője, köztük Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke azonban jelezte, hogy nincs lehetőség a feltételrendszer újratárgyalására.

A piacokat továbbra is aggasztja az Egyesült Királyságban kialakult helyzet és a befektetők árgus szemekkel figyelik a brit parlament minden rezdülését. A font euróval szembeni árfolyama továbbra sem tudott érdemben eltávolodni attól a szinttől, ahová a 2016-os népszavazást követően gyengült és a hosszú hozamok sem kerültek érdemben lejjebb az akkori szintről. Az EU-nak a Brexit mellett az Olaszországban kialakult helyzet és az eurózóna növekedési ütemének lassulása miatt is aggódnia kell és az európai vezetők, többek között az Európai Bizottság és az Európai Tanács elnöke is, a helyzet mielőbbi tisztázására kérte az Egyesült Királyságot. A növekedés tekintetében egyértelműen a briteket érintené érzékenyebben az EU-val való szakítás, de a közösség, egyébként is ingatag lábon álló konjunktúráján is nyomot hagyna a brit kilépés. A kelet-közép-európai régió, így Magyarország is a Brexit kárvallottjai között lenne.

Az IMF becslése szerint hosszú távon a cseh után a magyar gazdasági lenne a hard-Brexit legnagyobb vesztese a régióban. A Brexit okozta közvetlen károk mellett, közvetve az EU költségvetésének karcsúsítása is visszavetheti a hazai növekedést. 

A cikk szerzője: Váradi Beáta