Agro Napló (A.N.): Ma Magyarországon évente átlagosan mennyi pénz fordítható természet- és környezetvédelemre? Az idén mennyit lehetett erre a területre költeni? Ez milyen feladatok elvégzésére volt elég, melyek voltak a kiemelt témák?

Rácz András (R.A.):  A 2014–2020-as uniós költségvetési időszakban 92 kiemelt természetvédelmi fejlesztés indult útjára két operatív program – a Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program (KEHOP) és a Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program (VEKOP) – keretében rendelkezésre álló európai uniós és hazai források felhasználásával, ez összesen 37,78 milliárd forint. Az említett fejlesztéscsomag keretében több mint 100 ezer hektáron gondoskodunk a természetes élőhelyek helyreállításáról, illetve a megőrzésükhöz szükséges természetvédelmi kezelés feltételeinek megteremtéséről.

Az Európai Bizottságtól közvetlenül pályázható LIFE-forráshoz Magyarország 2018-tól biztosít hazai költségvetési forrásból önerő-támogatási keretet. A hagyományos pályázatok vonatkozásában ez évi 400 millió forintot tesz ki, így 2024-ig összesen 2,8 milliárd forint áll rendelkezésre. A természetvédelmi LIFE-projektek elsősorban élőhely-rekonstrukciós és fajmegőrzési programokat foglalnak magukban. A hagyományos LIFE-pályázatok mellett nagyobb költségvetésű, uniós és tagállami hatóságok által kidolgozott környezet- és természetvédelmi stratégiákat végrehajtó úgynevezett „integrált” LIFE-projektek megvalósítását is támogatja a szaktárca. A természetvédelmi témájú integrált projekt végrehajtására az elkövetkező években több mint 2,8 milliárd forint támogatás jut.

Emellett hazai költségvetési forrásból 2018-ban 550 millió forintot adott a minisztérium a védett fajok és élőhelyek védelmével, monitorozásával összefüggő feladatokra a nemzeti park igazgatóságok és a természetvédelmi hatóságok számára. A környezetvédelem területén pedig 2010–2017 között a nemzeti költségvetésből az Országos Környezeti Kármentesítési Program alprogramok kármentesítésre 110,9 milliárd forintot fordítottak, ez évente 9–15 milliárd forintot jelent.

Uniós források felhasználásával a 2010–2014 között 23 ismert és már feltárt szennyezett területen történt eredményes kármentesítési beavatkozás – így például Nyíregyházán, Rajkán, Zircen, Ócsán, Taszáron, Sármelléken, Körösladányban, Szolnokon, Szegeden, Egerben – 39,3 milliárd forint értékben. A 2014–2020-as uniós költségvetési időszakban 21,44 milliárd forintot fordítottak és fordítanak a szennyezett területek állami felelősségi körbe sorolt kármentesítési intézkedéseinek ellátására, többek között. Szekszárdon a lőtéri vízbázis, Esztergomban a Strázsa-hegy, Peremarton, Berhida kármentesítésére. Az önkormányzatok a Területi és Településfejlesztési Operatív Program (TOP) kettes prioritásának keretében 35,75 milliárd forint támogatásra pályázhattak a városok belterületén hátrahagyott szennyezett és alulhasznosított barnamezős területek fejlesztésére.

A.N.: Igaz-e, hogy a természetvédelem háttérbe szorult, és a környezetvédelemre helyeződött át a hangsúly, és ha igen, ezt mi indokolja? A környezetvédelmi feladatok előtérbe kerülését miként befolyásolja a klímaváltozás, a fenyegető vízválság, a gyorsuló népességnövekedés? Magyarország számára mindez milyen kihívást jelent környezetvédelmi szempontból?

R.A.: A környezetvédelem tárgya az ember és környezete, de ezt nem lehet technokrata módon kiragadni a természeti környezetből. A természet „adományai”, az úgynevezett „ökoszisztéma-szolgáltatások” létfontosságúak az embernek (ilyen például a jó minőségű víz, az őshonos erdők által kibocsátott oxigén, a termesztett növények beporzása, vagy akár a rekreáció lehetősége). Ezek országos szintű felmérése, értékelése, illetve a hosszú távú megőrzésük eszközrendszerének kidolgozása érdekében az Agrárminisztérium számos partnerrel együttműködve egy országos léptékű projektet valósít meg. Ennek célja az, hogy az eredmények, illetve az ökoszisztéma szolgáltatások értéke a későbbiekben a társadalmi-gazdasági döntéshozatalba is beépülhessen.

Az éghajlatváltozás hatásai sajnos már kimutathatók hazánkban is (például a gyakoribb vízjárási szélsőségek). A természetvédelem feladata e téren, hogy megpróbáljuk megvédeni természeti örökségünket ezektől a hatásoktól. Természetközeli élőhelyek esetén például különböző vizes élőhely-rekonstrukciókkal lehet ellensúlyozni vagy enyhíteni az éghajlatváltozás és a korábbi emberi tevékenység (például a mocsarak lecsapolása és a folyószabályozás) hatásait, amelyek megtervezésében és kivitelezésében a nemzeti park igazgatóságok élen járnak.

A.N.: Megőrizhető-e az ország harmadának természetközeli állapota? A nemzeti parkoknak milyen szerep jut ebben a folyamatban? A nemzeti parkok milyen gazdálkodást folytatnak az általuk ellenőrzött mintegy 300 ezer hektáron?

R.A.: Az ország csaknem 10 százaléka védett természeti terület, 21 százaléka (az előző kategóriát zömmel magába foglalóan) az Európai Unió ökológiai hálózatába tartozó, úgynevezett Natura 2000-es terület és 36 százaléka a Nemzeti Ökológiai Hálózat területe, amely szinte teljesen magába foglalja az előző két kategóriát. Ha a mintegy egyharmadnyi ökológiai hálózatot tekintjük – amely a legtágabb kategória –, a területrendezés, a területfelhasználás eszközein keresztül óvhatók meg a még fennmaradt természeti és természetközeli élőhelyek. A természeti értékek megőrzése (a védett területeken belül és azon kívül egyaránt) ugyanakkor csakis társadalmi összefogással sikerülhet: mind az egyéni, mind a társadalmi döntéshozás szintjén felelős, a természeti erőforrások hosszú távú megőrzését is szem előtt tartó gondolkodásra van szükség.

Az állami természetvédelem és azon belül a nemzeti park igazgatóságok szerepe a természetbarát gazdálkodás mintáinak bemutatásában nagyon fontos, így például az itt lévő értékek feltárásában, ellenőrzésében, monitorozásában is jelentős szerepet játszanak. Mindezek a tevékenységek megalapozzák az Agrárminisztérium stratégiai tevékenységét, az ehhez szükséges jogi és gazdasági szabályozók kidolgozását és széles körű alkalmazását.

A nemzeti park igazgatóságok által megvalósított természetvédelmi célú vagyonkezelés elsődleges célja az állami tulajdonban álló földrészleteken a természetvédelmi közcélok megvalósítása, az élő és élettelen természeti értékek megóvása, valamint a tájképi, kultúrtörténeti értékek megőrzése, a természeti vagyon állagának és értékének megőrzése, védelme, továbbá értékének fenntartható módon való növelése. A magyar állam tulajdonosi jogait gyakorolva a nemzeti park igazgatóságok kiemelt figyelmet fordítanak arra, hogy a gazdálkodás a természetvédelem érdekeivel összhangban valósuljon meg.

A nemzeti park igazgatóságok vagyonkezelésében lévő védett és védelemre tervezett természeti területek kiterjedése mintegy 300 ezer hektár, ami az országos jelentőségű védett természeti területeknek mintegy harmadát jelenti.

A saját használatban tartott területen az igazgatóságok maguk végeznek gazdálkodási tevékenységet, a természetvédelmi kezelési munkák teljesítésére. A vagyonkezelésükben álló terület közel felén haszonbérleti szerződések útján, gazdálkodók bevonásával biztosítják a természetvédelmi kezelési feladatok közül a fenntartást érintő tevékenységek elvégzését. A helyi gazdálkodás szempontjait is figyelembe véve, a természetvédelmi céloknak ugyanakkor elsődlegességet biztosítva jár el valamennyi nemzeti park igazgatóság a vagyonkezelésükben lévő földek haszonbér-
be adás útján történő hasznosítása során.

A haszonbérlet útján történő kezelés általános célja a természeti értékek megóvása mellett a természetkímélő gazdálkodási módokat alkalmazó gazdaságok megerősítése, az állattenyésztés termőföldigényének biztosítása, az állattenyésztési tevékenység ösztönzése, különös tekintettel a védett őshonos és veszélyeztetett háziállatfajták megőrzésére, ami szintén az igazgatóságok egyik alapvető törekvése.

A nemzeti park igazgatóságok szerepe meghatározó a magyar házi bivaly, a magyar szürke- és magyar tarka szarvasmarha, a hucul, a Furioso-North Star és a magyar hidegvérű ló (ez utóbbi fajtán belül a muraközi tájfajta), a racka, a cigája, a cikta és a magyar merino juh génmegőrzése esetében, mind létszámban, mind genetikai értékben. A génmegőrzés célja, és a legeltetéssel történő természetvédelmi kezelés feladata együttesen teljesül az őshonos és régen honosult hazai mezőgazdasági állatfajták állományainak fenntartásával.

Fotók: Pelsőczy Csaba

A.N.: Hogyan lehet a magyar embereket az eddiginél tudatosabb környezetvédelmi gondolkodásra bírni? Mit lehet tenni a lég- szennyezés mérséklése érdekében, például a fűtés esetében, vagy a műanyag csomagolóanyagok használatának csökkentéséért?

R.A.: „Célunk, hogy hazánkat a fenntarthatóbb természeti erőforrás-felhasználás felé orientáljuk. A környezetügy a fenntartható fejlődés megvalósításának katalizátora lehet. Ebben meghatározó szerepet játszik a környezettudatos szemlélet és gondolkodásmód erősítése” – húzta alá az államtitkár. 

A Zöld Óvoda Program és Hálózat 2006 óta működik Magyarországon. A program célja az iskola-előkészítő környezeti nevelés és fenntarthatóságra nevelés, ismeretek átadása a gyermekek életkori sajátosságainak megfelelően. Évente nyílt pályázatot hirdet a tárca a „Zöld Óvoda” cím elnyerésére. Jelenleg 918 Zöld Óvoda működik az országban, amelyből 127 Örökös Zöld Óvoda címmel rendelkezik. Az Ökoiskola Program 1986-ban indult. 2000-től a programot az oktatásért felelős tárca (most az EMMI) működteti a környezetvédelemért felelős AM szakmai támogatásával. A két minisztérium 2004 óta évente ír ki pályázatot az „Ökoiskola” cím elnyerésére, amely minden magyar közoktatási intézmény számára nyitott. Tavaly már csaknem ezer Ökoiskola működött az országban, melynek több mint 40 százaléka az Örökös Ökoiskola cím birtokosa. Az iskolába járó diákok közel 30 százaléka ökoiskolában tanul. Az AM felügyelete alá tartozó szakképző intézmények egy kivétellel ökoiskolák. Minisztériumi (AM Zöld Forrás, ITM-pályázatok) és EU-s (KEHOP) források is segítik a környezeti nevelési, szemléletformálási tevékenységeket.

A légszennyezettség hatásainak csökkentésére az elmúlt években jelentős lépések történtek, számos területen javult a helyzet. Magyarország a lehetőségeihez képest már eddig is sokat tett a levegőminőség javítása érdekében. A levegőminőség alakulásában ugyanakkor a légszennyező anyagok helyi kibocsátása mellett számos, tőlünk független tényező játszik közre. Magyarországra az országhatáron túlról 30 százalékkal több légszennyező anyag érkezik, mint amennyi távozik. Mindezek ellenére minden lehetséges intézkedést megtesz a tárca, hogy javuljon a levegő minősége. Évekkel ezelőtt elindult a kisméretű részecske-kibocsátás, köznapi nevén szálló por csökkentésére vonatkozó ágazatközi program. A program 2011-es indulása óta a közlekedési, az ipari, a mezőgazdasági és a lakossági szektorban számos intézkedés valósult meg, mintegy 160 milliárd forint értékben. A közlekedési szektor vonatkozásában ki kell emelni a buszcsere-programokat, a teherforgalomtól védett övezetek kijelölését, az új útdíjrendszer bevezetését, a gépjárműadó-rendszer zöld szemléletű átalakítását. A nem motorizált közlekedés fejlesztésének keretében folyamatosan javul a kerékpáros közlekedés infrastruktúrája, és egyre több nagyvárosban működik közösségi kerékpárkölcsönző hálózat. 2010 óta több mint 412 ezer háztartásban valósulhatott meg kibocsátáscsökkentő beruházás – mondta az Agro Naplónak Rácz András.