A hagyományos szántóföldi kultúrákat középpontba helyezve Reng Zoltán, a Hungrana Kft. vezérigazgatója beszélt arról, mit tehetnek a gazdák a betakarítást követően azért, hogy piacot találjanak a terményüknek. A feldolgozóipar mennyiségi és a minőségi követelményei miatt ugyanis egyáltalán nem mindegy, hogy a termelők figyelik-e a piaci igényeket. A téma következő előadását Nagy Bence, a Magtár Kft. precíziós mezőgazdasági szakértője tartotta a helyspecifikus mezőgazdaság: a tervtől a megvalósításig címmel. A kerekasztal-beszélgetésben aztán a gazdák járták körbe a szervezők által vitaindítónak feltett „Mi van a sorvezetésen túl?” kérdést. Sok gazdának ugyanis még ma is az a modern technika, hogy sorvezető használ, és nem lép tovább. Pedig kellene.
A kerekasztal résztvevői Nagy Bence (Magtár Plusz Automatizálási Kft.) Bűdi Károly (Agro-Tár Kft.), Harmati István (Krivaja doo, Szerbia) Börcsök András (Bugaci Aranykalász Zrt.) és Lágler Richárd egyéni vállalkozó voltak. Nagy Bence vitaindítónak egy grafikont mutatott be, ahol látszott, hogy az idő-profit vonalon mozogva a precíziós gazdálkodás az elmúlt 10 év alapján sokkal inkább a géphasználatról szólt: A robotpilóta és a munkagépek szakaszolása a jellemző. Ezeket egyszer megveszem, ugrok egy nagyot, mert megtakarítok némi pénzt, de onnantól nincs tovább – mondta. Kényelmes, minden évben stabilan ugyanazt az eredményt tudom elérni vele, de nincs benne emelkedés. Az, hogy a 2 centis robotpilóta rendszer jövőre 1,8-as lesz, nem nagy előre lépés. Börcsök András a Bugaci Aranykalász Zrt. vezetője elmondta, hogy 6 éve foglalkoznak precíziós gazdálkodással Bugacon, náluk a legnagyobb üzletág szántóföldi növénytermesztés, ezen kívül van gyümölcstermesztés és feldolgozás is. A Duna-Tisza közi homokhátság közepén gyenge talajadottságokkal és rossz vízellátottsággal küzdenek, ezek az extenzív és extrém körülmények késztették arra őket, hogy precíziós gazdálkodással és differenciált kezeléssel foglalkozzanak. Ahhoz, hogy a beruházást el lehessen kezdeni, az elhatározás akkor érkezett meg, amikor a cégben döntéshozó lett. A gazda elmondta: én egy kicsit más típusú termelő vagyok, mint a többiek itt, mezőgazdasági gépészmérnökként a 90-es évektől figyeltem a technológia fejlődését, a 2000-es évek elején én mentem oda a kiállításokon Nagy Bencéhez, aki a sok érdeklődés után már így fogadott: Te vagy, aki mindig csak kérdez, de sose vesz – mondta nevetve.
Harmati István Szerbiában gazdálkodik a Krivaja doo cégnél 3 ezer hektáron. Főleg szántóföldi növénytermesztés a tevékenység, amiben 4-5 éve használják a precíziós gazdálkodási technológiákat. Ezekből 550 hektár öntözött területük van. István így emlékezett vissza a váltásra:
"Tisztán emlékszem az első pillanatra, amikor úgy döntöttem, hogy elmegyünk a precíziós megoldások irányába. Akkor történt, amikor a táblán kívülről megnézett, homogénnek gondolt, 200 hektáros búzatábla közepébe sétálva láttuk, hogy milyen hullámos a kelés. Kiderült, hogy a műtrágyaszóró rossz beállítása okozta azt, hogy egész termés rossz lett. Ekkor vált véglegessé, hogy ennél jóval pontosabban és megbízhatóbban szeretnénk gazdálkodni. Kerestem azt a technológiát, amivel pontosan meg tudom mérni és elemezhetem, hogy mi történik a földeken. Az első lépés az volt, hogy a búzatábláról drónnal ortofotót csináltunk, amiken gyönyörűen látszottak a rávetések és a vetéshiányok. Amikor melléraktuk a vetési térképeket, azon egy egérmozdulat után pontosan láthattuk, hogy egy adott részterületen melyik munkatársuk mekkora sebességgel vetette a magot. Ez teljesen más dimenzióba helyezte a munkaminőség mérését. A kelés után készített ortofotók adatait összevetettük a korábbi adatokkal, és ott már tisztán lehetett látni, hogy hol vannak a hibák és a kiadott sebesség, parancs hol nem teljesült. Aztán erre a traktorosok is rájöttek, a következő szezonban a kiértékelésnél minden homogén zöld színű volt. Mi ekkor döntöttük el, hogy maradunk a technológiánál.
Lágler Richárd agrármérnök egyben precíziós gazdálkodás szakmérnök is, egyéni vállalkozóként dolgozik családi gazdaságukban, Vas megyében az osztrák határtól 5 kilométerre. Ahogy elmesélte, a szakképzett munkaerő érthetően 10 kilométer utazásért cserébe inkább euróért dolgozik, másrészt a szomszédos gazdák nagy része is Ausztriából érkezett a környékükre az olcsó földárak miatt.
A legális földforgalom jóformán teljesen megszűnt, így mi méretben már nem tudtunk növekedni. Ezért kellett más úton költséghatékonyabbá válnunk. Az egyetemet elvégezve javasoltam, hogy az első két beruházásunkat úgy valósítsuk meg, hogy lehetőségünk legyen azokat később helyspecifikus, illetve precíziós gazdálkodásra alkalmazni. Azóta minden egyes gépberuházást célirányosan így hajtottunk végre. Miután nem találtam meg a szakmai forrásokat, amik alapján a technológiákat biztonsággal működtethetném, elvégeztem a precíziós mezőgazdasági szakmérnök képzést. Saját kezembe vettem a hozamtérképet, magam állítom elő a kijuttatási térképeket, ez az építkezésünk alapja. Nálunk hatalmas előrelépés volt, hogy a hagyományos 5 hektáros talajmintavételezésnél áttértünk a zóna alapú mintavételezésre, így tavaly már elértük azt, hogy átlagosan minden 2,5 hektáros területről van mintánk. Ez egy sokkal részletesebb talajtérképet eredményezett, olyan zónákat sikerült azonosítanunk, amik a tápanyaggazdálkodási szoftver szerint még 5 év káliumszórás nélküli időszakot is úgy viselnek el, hogy bőséges termést hoznak. Mindezt bármilyen kultúrában. Hasonló jó eredményeket lehet elérni egy helyspecikfikus talajjavítással is, ami nálunk Vas megyében különösen fontos kérdés, mert meglehetősen savanyú talajaink vannak. Ezért a megfelelő helyek meszezésével nagyot javíthattunk a területeink hozamán. Az egyik legfontosabb, hogy ha törik, ha szakad, az adatot gyűjteni kell.
Bűdi Károly huszonéve dolgozik több 100 hektáros családi gazdaságukban, 8 éve főállásban. Mivel horizontálisan nem tudtak terjeszkedni, ezért maradt a vertikális, a precíziós, helyspecifikus felé nyitás. Viccesen megjegyezte, hogy mivel energiájuk van bőven, a külföldi piacra is készülve összeállítottak egy szakmai csapatot, akikkel prega és helyspecifikus szaktanácsokat adnak. Ezzel a cél maguknak és a partnereknek többletprofit előállítása.
A családom 12 éves korom óta tudatosan készített fel erre a szakmára, 16 éves korom óta, idestova közel 20 éve dolgozom benne. Amikor már beleszólhattam, hogy milyen gépeket vegyünk meg, édesapám azt mondta, hogy olyat válasszunk, ami minden fejlesztésre alkalmas lesz, mert én fogok vele dolgozni. Azóta minden gépvásárlást így csinálunk, a 14 éve vásárolt erőgépünk is helyspecifikusan tud műtrágyát szórni és vegyszerezni. Mi ezt tudatosan csináltuk így, mert láttuk, hogy ez a jövő. Ez egy folyamatos építkezés volt, amiért nem győzök elég hálás lenni a szüleimnek, akik úgy hoztak döntéseket, hogy azok 5-10 év múlva is megállják a helyüket. Úgy választottunk gépeket, hogy azok már okosak, vagy kiokosíthatóak voltak. Ennek többek között az is az eredménye, hogy ma már éjjel is ugyanolyan munkateljesítményre és minőségre vagyunk képesek, mint nappal. Ezzel az esős idő előtti rövid periódust maximálisan ki tudtuk használni a műtrágyázáskor, és az összes repcénk ki is kelt, ami óriási előny. Jó, hogy vannak okostelefonok és okostraktorok, de a gond az, hogy a gép nem lesz magától okos. Az agronómus és a növényvédős és a gépész szakember fogja megmondani, hogy a gép mit csináljon. Ha a nagyobb, több ezer hektáros gazdaságban ők összefognak és mindez vezetői szinten is megtörténik, akkor a kisebb gazdaságokban is ebbe az irányba mennek majd, mert nem lesz más lehetőség a versenyképesség megtartására.
Reng Zoltán kérdésére, hogy a precíziós és a helyspecifikus gépparkot külön kell választani, Börcsök András így válaszolt: Egyértelműen nem. Azt gondolom, hogy egy 30 éves MTZ-t is meg lehet tanítani helyspecifikus gazdálkodás végzésére. Kezelőfelületet, monitort a hozzátartozó GPS-szel, akár robotpilótaként bele lehet építeni. A monitor le tud kezelni egy műtrágyaszórót, ami nem is kell, hogy ISOBUS-rendszerű legyen. Egyszerűen tudja változtatni a dózist, ehhez nem szükséges csilli-villi új traktort venni. A növényt nem érdekli, hogy egy 100 milliós, vagy egy 2 milliós traktor viszi a munkagépet, inkább ez utóbbi a lényeges. Az kerül kapcsolatba a növénnyel, a vetőmaggal. Szerintem ez a legfontosabb része a technológiának. A traktor kényelmi dolog. Arról pedig, hogy mindent mindennel lehet-e kombinálni, már lehet, és kell is vitatkozni. Szoktunk is.
Nagy Bence a témával kapcsolatban megjegyezte, hogy szerinte a differenciált kijuttatásra alkalmas eszközpark és rendszer kiépítéséhez érdemes különválasztani a két dolgot, vagy a traktor tudjon mindent, és aköré építsük ki azt. Mert mindegyik mezőgazdasági gépgyártó érdeke az, hogy a saját vágányára terelje a gazdák vonatát. Képletesen mondva a peronon állnak a különböző cégek, és a váltóházban öldöklő harc folyik azért, hogy az éppen érkező vonat melyik vágányra fusson be. Ezzel arra utalok, hogy ha egy gépgyártó mellett tesszük le a voksunkat, és az ő teljes rendszerét választjuk, könnyen belefuthatunk abba, hogy csak az ő választéka áll a rendelkezésünkre. Elveszíthetjük a lehetőséget, hogy a következő körben választhassunk a lehető legjobb traktorok, kombájnok, vetőgépek vagy műtrágyaszórók közül. Az lenne a legjobb, hogy a traktor-munkagép-kombájn háromszögön kívül mindenki megpróbálna olyan egységes rendszert alakítana ki, ami bombabiztosan és hosszú ideig munkában maradhat úgy, hogy alattuk cserélhesse a munkagépeket, és az adatait is kinyerhesse.
Harmati István (Krivaja doo) elmondta, hogy ez egy tipikusan olyan téma, amiben mindenkinek igaza van, és nincs igaza senkinek.
Azzal, hogy egy gépet elég átalakítani, és nem kell újat venni, egyetértek, egy vetőgépet mi is így tettünk alkalmassá differenciált tőszámú vetésre. Sok mindent meg lehet oldani, amihez nálunk hozzátartozik az is, hogy Szerbiában nincsenek uniós támogatások és a földalapú támogatás legfeljebb 20 hektárig 34 euró, vagyis nagyjából 22 ezer forint összesen. Ilyen körülmények között sokkal jobban meg kell gondolni, mikor, mennyit és mire költünk. Egy bizonyos szint felett ketté akarjuk választani azt, hogy egy traktor egyenesen tud menni, attól, hogy a munkaműveletet irányítsuk. Ez elengedhetetlen, mert egyre fontosabb, hogy minél több munkát tudjunk elvégezni egy menetben. 2-3-4 műveletet is végre lehet hajtani így egyszerre, ami óriási előny. Mi épp embert kerestünk, aki ért ehhez, és az álláshirdetésnél elneveztük a megfelelő jelöltet szántóföldi űrhajósnak, mert annyi monitor van már a gépekben és a gépeken, amiket kezelni kell. Az egyik legnagyobb gond az eszközök, technológiák közti kommunikáció. Sokféle adatunk van az időjárásról, a fogyasztásról, a sebességről, a kiszórt kilogrammról és nem mindig tudom, hogy mit csináljak ezzel a nagy információhalmazzal. 5-6 féle szoftver van ugyanennyi terminállal, és nagy feladat az is, hogy kinyerjem ezt a sok adatot. Az összehasonlíthatósághoz az összes adatnak egy rendszámmal kéne rendelkezni. A pétisónak ugyanazt a nevet kellene kapja mindegyik terminálban, hogy tudjuk használni az adatokat. Ez kevés esetben van így. A legfontosabb, hogy megfelelően legyenek rendszerezve, és a GPS-koordináták is hozzájuk legyenek rendelve, hogy később, egy új rendszer megjelenésével felhasználhassuk azokat.
Erről a témáról online olvashat bővebben: bit.ly/PREGA-kerekasztal
A cikk szerzője: Csurja Zsolt
