Biztonságosan termeszthető és sokoldalúan hasznosítható takarmány- és takarónövény arid körülmények között, és a lezsarolt, szerves anyagban szegény talajok javításának egyik legjobb eszköze.

Botanikai jellemzők

A cirokfélék elsődleges géncentruma a mai Etiópia és Szudán területe, innen terjedtek el Nyugat-Afrikán és Közel-Keleten keresztül Indiában, Kínában, később Európában. Trópusi szavanna éghajlatról származó növény lévén kimagaslóan szárazságtűrő. Földünkön ebben az éghajlati övezetben alakultak ki a C4-es fiziológiai csoportba tartozó növények, ide tartozik a szudánifű is.

Nagy gyökértömeget képez, ezzel növeli a talaj szervesanyag-tartalmát. Bizonyos fonálférgek távoltartására kiváló választás (ugyanakkor egyes fajoknak gazdanövénye), mert a növény által termelt dhurrin nevű anyagból bomláskor hidrogén-cianid képződik.

Hőmérsékletigénye 25–27 °C, így a szudánifű az alföldi, szárazabb területek remek takarónövénye lehet. Fotoszintézise 30 °C fölött sem mutat teljes aktivitást. Energetikai és takarmányozási céllal kitűnően termeszthető, továbbá a homokos és erodált vályogtalajokon kihasználhatjuk talajjavító hatását. Tenyészideje alatt 8–10 t/ha száraz anyagot is előállíthatunk vele, másodvetésben ennél valamivel kisebb mennyiséget képes produkálni (4–5 t/ha).

Szárazságtűrése a dús, mélyre hatoló gyökérzetből adódik. Ha a 100–120 cm magas állományt legalább egyszer lekaszáljuk, azzal ötször–nyolcszor nagyobb gyökértömeget érhetünk el, mint kaszálás nélkül. A kaszálatlan növények gyökere 15–20 cm mélyre hatol, míg a kaszálás 25–35 cm-es gyökerezési mélységet eredményez.

A csírázás után akár 5 napon belül elkezdi gyökere a szorgoleon nevű allelokemikália termelését, amely igen alacsony koncentrációban is hatékony, és mechanizmusa egyes szintetikus gyomirtókhoz hasonlítható. E vegyület a fejlődő növény valamennyi részében megtalálható, és ez az allelopatikus hatás nagyszerű gyomelnyomó takarónövénnyé teszi a szudánifüvet.

Technológia

A szudánifű fejlődési ideje 8–10 hét. Gabonavetőgéppel 3–5 cm mélyre, május elejétől augusztus közepéig vethetjük, akár fő-, akár takarónövényként kívánjuk alkalmazni. A vetőmagmennyiség 30–40 kg/ha, ha a biomassza növelésére és a fonálférgek visszaszorítására, és 50–60 kg/ha, ha a gyomszabályozásra törekszünk. Kerüljük a tömődött, kemény talajokat. A talaj kémhatására nem érzékeny, 5-ös pH körüli értékeken is vethető, pH-optimuma 6-7 közötti.

Ugyan hatékonyan gyűjti össze a főnövény után a talajban maradt nitrogént, azonban a vetéssel egy menetben kiadott 25–30 kg/ha nitrogén hatóanyagot meghálálja, és gyorsabb fejlődésének köszönhetően hamarabb takarja be a talajt, elnyomva ezzel a gyomokat és védve a talajfelszínt a napsugárzástól.

Egyes fajok akár 2,5–3 méter magasra is megnőhetnek, azonban a nagy mennyiségű, elfásodó maradvány megnehezítheti a mulcs menedzselését. Ezért javasolt 100–120 cm-es magasságnál kaszálni. Figyeljünk arra, hogy a kaszálás után legalább 15 cm-es tarlót hagyjunk, ami segíti a gyors újrasarjadást.

Ha a takarónövényünket szeretnénk bedolgozni, akkor a magasra nőtt állományt érdemes kaszálni vagy zúzni, mert így csökkenthető a bedolgozáshoz szükséges műveletek száma. Minél kisebbre daraboljuk fel a szudánifű részeit, annál hamarabb lebomlanak a maradványok.

Szárazságtűrése kimagasló, ezzel szemben érzékeny a hidegre. A fiatal vagy újrasarjadó, valamint a fagy által megcsípett növényt ne legeltessük, mert a feldúsuló hidrogén-cianid és nitrát káros lehet a haszonállatainkra. Ha fagyhatás érte a szudánifüvet, akkor készüljünk fel rá, hogy allelopatikus és nematosztatikus hatásai gyorsan leromlanak.

Hazai tapasztalatok

A nyáron vetett takarónövény-keverékek egyik legjobb komponense a szudánifű, amely a száraz időszakban is képes 2–2,5 méter magasra megnőni, jelentős mennyiségű szerves anyagot adva rendszerünkhöz. Éghajlatunkon az augusztus közepéig vetett mixekben alkalmazható sikerrel. Kifejezetten domináns a gyengébb, homokos, rossz tápanyag-gazdálkodású talajokon, de a kötöttebb, agyagosabb talajokon is jól működik.

Az elérhető fajták általában 80–85 napos tenyészidejűek, így megelőzhető a virágzás és a maghozás. A két őszi kultúra (pl. repce > kalászos vagy kalászos > kalászos) közé beillesztett takarónövény-mixekben jól társítható a sziki kenderrel, a talajművelő retekkel, valamint támasztónövényként a kúszó habitusú, szárazságtűrő pillangósoknak (pl. tehénborsó) is remek kiegészítője. Pohánkával is keverhető, azonban a pohánka rövid, mindössze 55–60 napos tenyészideje az egész keverék vegetációs periódusát lerövidítheti. A kukoricával közös kártevői (kukoricamoly stb.) miatt érdemes nyitott szemmel járni a takarónövény tábláinkat, nehogy e károsítók később a kukoricában gondot okozzanak.

Az állati takarmányként való hasznosítás tovább növeli a szudánifű népszerűségét a nyári keverékekben, valamint felgyorsítja a takarónövényre költött összeg megtérülését.

A cikk szerzője: Diriczi Zsombor