Agro Napló (A.N.): Magyarországon 2013 után miért csökkent drasztikus mértékben az öntözött terület nagysága? Jelenleg miért csak mintegy 100 ezer hektárt öntöznek a gazdálkodók, amikor vízjogi engedélyük mintegy 200 ezer hektárra van?
Dr. Nagy István (N.I.): Magyarország öntözésre berendezett területe az 1970-es években 350 ezer hektár körül mozgott, ami a rendszerváltozást követően a korábbi termelő szövetkezetek megszűnése és a birtokszerkezet változása miatt nagymértékben lecsökkent. Az EU-csatlakozás óta pedig ez a területnagyság jelentősen nem változott. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai alapján a vízjogilag engedélyezett terület az utóbbi években 200 ezer hektár körül ingadozik, amelynek mintegy a felét öntözik ténylegesen a termelők. Azonban nem történt drasztikus változás ezen a téren 2013 után sem. A kiadott vízjogi engedélyek egy adott évi felhasználása nagyban függ a konkrét év időjárási viszonyaitól és a termesztett növénykultúrától.
A.N.: Emellett egy, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) által készített felmérés nemrégiben azt az eredményt hozta, hogy a gazdálkodók mintegy 400 ezer hektárt szeretnének öntözni. Egy-egy hektár öntözött területen mennyivel több a hozam az átlagosnál, és ez a többletérték fedezi-e az öntözés költségeit, illetve mekkora profitnövekedést eredményez, megéri-e a gazdálkodóknak befektetni?
N.I.: A NAK szakemberei már elvégezték a felmérést, így a gazdálkodók öntözési igényeiről pontos adatok állnak rendelkezésünkre az állami öntözésfejlesztési irányok meghatározásához. A felmérés a jelenleg működő és szabad vízkapacitással rendelkező öntözőrendszerek területén valósult meg, amely közel 1,2 millió hektár területet fed le. Ezen belül a már most is öntözésre berendezett terület nagyjából 140 ezer hektárt tesz ki; és további 270 ezer hektárt szeretnének öntözni a gazdák a jövőben.
Az Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) kiemelten foglalkozott az öntözés gazdaságossági vizsgálatával, melynek eredményeiről tavaly tanulmány is megjelent. Az elemzések szerint az öntözés jelentős – növénykultúrától és az adott év időjárásától függően –, akár 30 százalékos hozamtöbbletet is eredményezhet. Az öntözés költségeit és a profitnövekedést vizsgálva megállapítható, hogy a zöldség-gyümölcstermesztés és a vetőmagtermelés esetén megtérül az öntözési beruházás. Különösen az ilyen aszályos években, mint az idei. Persze az öntözés csak az agrotechnika egyik eleme, ami akkor lesz hatékony, ha talajműveléssel, tápanyag-kijuttatással, és növényvédelemmel együtt megfelelően alkalmazzák.
A.N.: Az öntözéssel kapcsolatban milyen tervei, elképzelései vannak a tárcának?
N.I.: A vízgazdálkodásra vonatkozóan a Nemzeti Vízstratégia határozza meg 2030-ig a teendőket. Erre épülve 2018-ban több koncepcionális öntözésfejlesztési háttéranyag is készült a kormány részére, amelyek alapján döntések születtek. Meg is kezdődött az intézkedések végrehajtása, mint például az állami öntözőművek fejlesztésének előkészítése, az öntözési központ létrehozása, a termelőket érintő adminisztratív terhek csökkentése, beleértve a vízjogi engedélyezési eljárásra vonatkozó könnyítéseket, és még lehetne sorolni.
A kormány az öntözés ügyét kiemelten kezeli. A múlt évben döntött arról, hogy 2020–2030 között évi 17 milliárd forintot, vagyis összesen 170 milliárd forintot fordít erre a célra. „De már rövid távon is szeretnénk a termelők számára érzékelhető eredményeket elérni, adminisztratív egyszerűsítéseket bevezetni és az öntözött területeket jelentősen – 2024-ig mintegy 100 ezer hektárral – növelni.”
Fontos célkitűzés a vízjogi engedélyek beszerzésének egyszerűbbé tétele – emelte ki Nagy István. – Már eddig is született néhány módosítás ezen a területen, hiszen 5 évről 20 évre meghosszabbítottuk a vízjogi engedélyek hatályosságát. Folyamatban van az engedélyezéshez kapcsolódó szakhatósági eljárások egyszerűsítési lehetőségeinek vizsgálata is. Továbbá az idei aszályos helyzetre tekintettel rendkívüli öntözési vízhasználatot is bevezették a hatóságok. Ez lehetőséget biztosít a termelőknek arra, hogy tartósan vízhiányos időszakban bejelentés alapján, vízjogi engedély nélkül, közvetlenül felszíni vízből, ideiglenes szivattyúállással – legfeljebb 120 mm/hektár, ami 1200 m³/hektár vízmennyiséget jelent – 100 hektár nagyságot meg nem haladó területen, legfeljebb egy hónap időtartamig öntözhessenek. Ezekben a témákban az Agrárminisztérium folyamatos szakmai egyeztetést folytat a vízjogi engedélyezésért felelős Belügyminisztériummal.
A.N.: Az öntözési szezon meghosszabbításától milyen eredmények várhatók?
N.I.: Az idei évtől kezdve az agrártárca meghosszabbította a mezőgazdasági vízhasznosítási idényt öntözés esetén. Ez azt jelenti, hogy az eddigi április 15-től szeptember 30-ig terjedő időszak helyett ez évtől március elsejétől október 31-ig tart az öntözési idény. Így a gazdálkodókra kisebb mértékű díjfizetés hárul a mezőgazdasági vízszolgáltatásra vonatkozóan. Az idényen kívüli vízhasználatért az alap- és változó díj 100 százalékát meg kell fizetni, a jelenlegi módosításnak köszönhetően azonban két és fél hónappal hosszabb az az időszak, amelyben a gazdák kedvezményesen juthatnak öntözővízhez.
Öntözési idényben ugyanis a kiöntözött víz mennyiségétől függő változó díjat, valamint a vízszolgáltatás alapdíjának 30 százalékát kell megtéríteni, és az alapdíj fennmaradó 70 százalékát átvállalja az állam 2019-ben. A szakminisztériumban bíznak abban, hogy ennek köszönhetően a gazdák élnek az öntözés adta lehetőséggel, és az idei aszályos év ellenére is sikerül jó terméseredményeket elérniük.
A.N.: A komplex vízgazdálkodás elveinek érvényesítése előmozdítja-e Magyarországon a fenntartható mezőgazdasági termelést? Milyen kutatások folynak ez irányban a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ (NAIK) szarvasi Öntözési és Vízgazdálkodási Kutatóintézetében?
N.I.: Az Agrárminisztérium háttér-intézményeként a NAIK Öntözési és Vízgazdálkodási Kutatóintézet kutatásainak célja a környezettudatos és víztakarékos termeléstechnológiák alkalmazásának elősegítése, melyek közvetlenül hasznosulhatnak a termelési gyakorlatban.
Az intézetben folyó liziméteres (a liziméter talajfelszíni párolgást mérő műszer) kutatások során a talaj-növény-víz rendszer anyagforgalmát vizsgálják a növénykultúrákban. Az intézet Liziméter Kísérleti Telepe kiemelkedő kutatási lehetőséget biztosít a növények öntözésével, a tápanyagok és a különböző toxikus anyagok forgalmával kapcsolatosan.
Az intézeti kutatások során arra törekednek, hogy korszerű víz- és energiatakarékos öntözési módszereket, alternatív vízforrásokat, a szélsőséges vízháztartási helyzetek kezelése érdekében a legújabb térinformatikai és távérzékelési eljárásokat alkalmazzák. A legfontosabb területeik a mezőgazdasági vízgazdálkodás fejlesztését célzó kutatások, az öntözéses gazdálkodás és rizskutatás, valamint a mezőgazdasági eredetű szennyvizek öntözéses hasznosítása.
A.N.: A takarékos vízutánpótlás biztosításával segíthető-e a mezőgazdasági termelés? Így például a legkorszerűbb talajművelési eszközök alkalmazásával, amelyek a talaj vízmegtartó képességét növelik vagy a klímaváltozáshoz jobban alkalmazkodó szárazságtűrő fajták bevezetését, használatát ösztönzik, növelhető-e a hatékonyság?
N.I.: Az egyre erősödő szárazság és vízhiány megkívánja, hogy változtassunk a megszokott termelési technológiákon és a termesztett növénykultúrákon – hívta fel a figyelmet az agrártárca vezetője. Hozzátette: az öntözés szempontjából előtérbe kerülnek a víztakarékos megoldások, úgy mint a csepegtető öntözés, mikro-szórófejek alkalmazása vagy a precíziós öntözés. Az aszályérzékenység csökkentése szempontjából fontos eszköz a talajainkban tárolható nedvesség megőrzése, a talajok nedvességtartó képességének növelése. Itt az elsődleges eszköz a talajművelés.
Fontos, hogy bármilyen talajművelési technológiát is választanak a gazdálkodók, azt úgy kell elvégezni, hogy a talaj nedvességállapota az optimálishoz minél közelebb essen. Kulcsszerepe van a talajok nedvességgazdálkodásában a szervesanyag-tartalomnak is, ezért a talajok szervesanyag-tartalmának megőrzéséről és pótlásáról gon-
doskodni kell. Hosszabb távon pedig olyan növényfajok termesztését kell előtérbe helyezni, amelyek szárazságtűrők vagy a szárazságra kevésbé érzékenyek.
A növénykultúra kiválasztásánál figyelembe kell venni, hogy az adott növény hogyan illeszkedik a gazdaság által alkalmazott vetésforgóba, a termesztésének a technológiai feltételei adottak-e. A fajtanemesítés egyik kiemelt területe a szárazságtűrés, az, hogy a fajta a rövidebb vagy hosszabb vízhiányos periódusokat hogyan tolerálja.
A.N.: Reális-e az a prognózis, hogy 2030-ra Magyarországon az öntözött terület nagysága elérheti akár az 1 millió hektárt is?
N.I.: „Határozott célunk az öntözött területek megnövelése. Az öntözésfejlesztés megvalósításának feltétele, hogy a szükséges vízmennyiség rendelkezésre álljon. Habár a mezőgazdaságban gazdasági szempontok alapján összesen közel 1 millió hektárt lehetne öntözésbe vonni, a meglévő magyarországi felszíni és felszín alatti vízkészletek a mezőgazdasági vízigényt csak részben képesek fedezni. A felszíni, valamint felszín alatti becsült vízkészletek mintegy 400 ezer hektár területen biztosítanak reális öntözési lehetőséget (a 70-es évek végén is ekkora területet öntöztek hazánkban). Ez azt jelenti, hogy a jelenleg öntözött területeken túl további mintegy 300 ezer hektár vonható öntözésbe. Hosszabb távon ennek elérése a célunk.”
-an-A Gamaqua kínálatában eléhető Otech öntözőberendezések katalógusát letöltheti ide kattintva!
Az öntözhetőség természeti-gazdasági korlátainak hatása az öntözhető területekre
Az Agrárgazdasági Kutató Intézet kiadványa letölthető ide kattintva!
A kiadványról:
A hazai szabadföldi öntözésbe vont területek nagysága messze elmarad a természeti adottságok és gazdasági lehetőségek által elérhető potenciáltól. A klímaváltozás várhatóan jelentős hatást gyakorol a vegetáció alatti időjárási feltételek alakulására. Ezen felül térségünkben valószínűleg növekszik majd a szélsőséges időjárási jelenségek gyakorisága és hatása, melyek közül az egyik leghangsúlyosabb az aszályos időszakok gyakoribbá válása, valamint a csapadék intenzitásának és időbeli eloszlásának a legtöbb termesztett növény számára kedvezőtlen módosulása. Ennek kompenzálására már nem lesz elegendő a megfelelő talajművelés, ezért elsősorban az öntözéses gazdálkodás kiterjesztésével mérsékelhetők a vízhiányos időszakok negatív hatásai, amelynek előfeltétele, hogy a megfelelő mennyiségű és minőségű víz a gazdálkodók rendelkezésére álljon. Tanulmányunk arra keresi a választ, hogy a jelenlegi területhasználat mellett hol találhatók azok a területek, amelyek esetében a természetföldrajzi adottságok figyelembevételével megtérülő beruházást jelentene az öntözéses gazdálkodásra történő áttérés. Ezen öntözésgazdaságossági alapú, döntően vízkeresleti szempontú lehatároláson túl annak becslésére is vállalkoztunk, hogy milyen nagyságrendű kibocsátás- és termelésiérték-növekedést eredményezne az ezen területeken megvalósuló öntözésfejlesztés. Elsőként áttekintjük a hazai és nemzetközi öntözés szakirodalmi előzményeit, tapasztalatait, ami megfelelően megalapozza a szükséges vizsgálatok körét. Külön fejezetben foglalkozunk az öntözésfejlesztés technológiai kérdéseivel, amelynek jelentős hatása van a fenntarthatóságra. Ezt követően bemutatjuk a tanulmány során használt adatokat, valamint a számítások részletes módszertanát. Ezt követően ismertetjük a gazdaságos öntözésberuházás által érintett szabadföldi mezőgazdasági területek lehatárolásának eredményét. Tekintettel arra, hogy az eredményeket számos tényező befolyásolja, tényezőnkénti és legjobb-legrosszabb szcenáriókat figyelembe vevő érzékenységvizsgálatokat végeztünk. A tanulmány megállapításai és következtetései alapján javaslatokat fogalmaztunk meg az öntözésfejlesztés elősegítése érdekében.
A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara vízigény-felméréséről
Még 2017. végén jelent meg az öntözésfejlesztési stratégia megalkotásáról szóló kormányhatározat, amelyhez kapcsolódóan Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) feladata volt felmérni a vízigényeket a felszíni vízzel kielégíthető hatásterületen. A NAK által 2017. december 1. és 2018. január 31. közötti megtartott vízigény-felmérés keretében a falugazdászok összesen több mint 39.200 termelő adatait rögzítették, illetve közel 1.150.000 hektár terület mértek fel. A felmérés eredményei alapján a jelenleg öntözött területek 87 százaléka 4 megye területére esik, legnagyobb területaránnyal Jász-Nagykun-Szolnok megye rendelkezik (30,1 %), ezt követi Békés megye (23,3 %), majd Hajdú-Bihar (18,6 %) végül Csongrád megye (15,2 %). A jövőben öntözni kívánt területek – a már most is öntözésre berendezett 140 ezer hektárral együtt – mindösszesen közel 400 ezer hektár tettek ki. A jelenleg öntözött területekhez képest a jövőbeni öntözési igények is főként ugyanabban a 4 megyében jelentkeztek, ahol jelenleg is számottevő az öntözött területek aránya, de a területarányok elérnek. Az öntözni kívánt területeket tekintve a legnagyobb területaránnyal Hajdú-Bihar megye (38,6 %) rendelkezik, ezt követi Békés megye (18,2 %) majd Jász-Nagykun-Szolnok (16,9 %) végül Csongrád megye (10,1 %).
A cikk szerzője: Agro Napló
