A Győr-Moson-Sopron megyei Nyalkán pedig a bio sertéstartás mellett 580 hektár területen, míg Győrsövényházán 1200 hektáron foglalkoznak növénytermesztéssel a Virágzó Öko Kft.-ben. Az osztrák családi vállalkozás Ausztriában 1993-ban, Magyarországon 1995-ben tért át a biotermesztésre, amelyben nagyon odafigyelnek a vetésforgóra is.

Fő növényeik a búza, az árpa, a tritikálé, a kukorica, a napraforgó, a borsó és a szója. Egy kevés fűszernövénynek is van hely, idén nagyjából 10–20 hektár közötti területen termesztenek édesköményt.

Az összes megtermelt gabonát saját maguknak tárolják be síktárolókban és silókban, ezért a gazdaságukban különösen nagy jelentősége van a rakodóknak, amihez Manitou gépeket használnak.

Az előző rakodógépünk egy MLT 731 T volt, ezt cseréltük le az új MLT 737 PS Plus típusra, amivel hatékonyabban tudjuk elvégezni a feladatokat.

A márka nekünk nagyon bevált, ez már az ötödik ilyen gépünk a sorban – mondja Andreas Schindler.

A többfunkciós joystick remek fejlesztés, jelentősen gyorsítja a munkát. Sokféle feladatot végzünk a géppel, a villával szalma- és szénabálákat hordunk, a kanállal gabonát rakodunk, aratáskor pedig a tisztítónál is folyamatosan használjuk a gépet.

Az állattartásnál történő áttelepítésekhez, a leválasztásokhoz pedig egy nagy ládát készítettünk, amivel egyszerűen mozgathatjuk a kocákat az ólak között.

Nagyon hasznos, hogy a Powershift Plus váltóval egy gombnyomással automata sebességre lehet átkapcsolni, nem kell feltétlenül kézi váltót használni.

A rendszer egyszerre több funkció elvégzésére is képes, így a felemelés és a billentés egy időben történhet.

A gépet 130 lóerős Deutz motor hajtja, az emelési magassága 6,90 méter, a kapacitása pedig 3700 kilogramm. A rakodógép 3,90 méterre tud kinyúlni és 150 l/p hidraulikus teljesítmény-átvitelre képes. A korábbi típusokhoz hasonlítva jóval csendesebb, a fülke zajszintje mindössze 73 dB. A vonulási sebessége nagyjából 40 kilométer óránként, ám a gép egyik legfontosabb előnye, hogy hamarabb végzünk a feladatokkal.

Egy kamion 20 percnél is tovább tartó megrakása például a korábbinál 5 perccel kevesebb időt vesz igénybe egy ügyes gépkezelőnek.

Az új kialakítású vezetőfülke kényelmes, a kabinból pedig remek a kilátás. A rakodógép választásakor meg sem fordult a fejemben, hogy ne Manitou legyen, és legalább ilyen fontos szempont volt az AXIÁL szervizháttere is. Nálunk a rakodógépre minden nap, még szezonon kívül is szükség van, így a Manitounak nem szabad állnia. A közeli és gyors szervizzel minden olajozottan működik, általában villámgyorsan megkapjuk tőlük az alkatrészeket, ha pedig a csornai telephelyen épp nincsen valamiből, azt másnapra már biztosan meghozzák.

A nyalkai sertéstartó telepen teljesen bio körülmények között tenyésztenek nagy fehér lapály fajtát, mélyalmos tartásban. Ebben a rendszerben a 200 koca és növendékei által termelt végtermékből nem híg-, hanem mélyalmos trágya keletkezik, amit a földeken használnak fel tápanyag-utánpótlásként.

Ám sajnos nem elég a ganéból, több kellene, de nagyon nehéz megfelelő minőségűt szerezni. Más sertéstelepekről származó trágyát ugyanis biotermesztésben nem lehet használni az esetleges antibiotikumhasználat miatt, így csak a marhatelepek, vagy a kiskérődzőket tartó gazdaságok jöhetnek szóba – meséli a magyarul kiválóan beszélő Andreas Schindler.

A szükséges takarmányt magunknak állítjuk elő, saját darálónk van, mi végezzük a szója hőkezelését is. A takarmányhoz csak a koncentrátumot kell más forrásból megvásárolnunk. Azt a szalmát pedig, amit nem használunk fel az állatok alá, visszaforgatjuk a földbe – folytatja.

Az összes ausztriai és magyarországi területünkön mulcsos gazdálkodást folytatunk

Ezenfelül a terület mintegy negyedére takarónövényeket vetünk zöldtrágyának, amit aztán rövidtárcsával, majd gruberrel dolgozunk be a talajba a kukorica és a napraforgó elé. A módszer nálunk bevált, nagyjából 10 éve működünk szinte teljesen eke nélkül.

Azért nem 100 százalékban, mert nagyjából 10 hektárnyi kisebb, a gépekkel nehezebben kezelhető 1-2 hektáros területet néha megszántunk. A többi táblán a zöldtrágyázás kiválóan működik; az így művelt talajok humusztartalma sokkal magasabb lett, a szármaradványok hamar elbomlanak.

Schindlerék a körkörös gazdálkodásra törekszenek, hogy a növénytermesztés és az állattenyésztés egy fenntartható rendszerré állhasson össze.

Miután a tavalyi jó év többet hozott a kukoricából, és a gazda nem akarta ár alatt eladni a terményt, egy kisebb részt beépített a disznók takarmány-receptúrájába. A búzát malmokba, a kukorica nagy részét keményítőgyárakba adják el.

A biogabonákat főként Ausztriában, Németországban és Svájcban értékesítik, a magyar megrendelés minimális. A jövő héten indul 1 kamionnyi kukorica egy hazai biopékségbe, de könnyen lehet, hogy a 24 tonna eladását követően 3 évig nem rendelnek tőlünk Magyarországon – meséli Andreas Schindler.

A termés az utóbbi 2 évben nagyon jó volt, többször előfordult, hogy hozamban elértük a konvencionális szintjét. Viszont inkább az a jellemző, hogy átlagosan 20 százalékkal kevesebbet termelünk a hagyományos gazdálkodásban jellemző értéknél. Persze ez csak akkor igaz, ha mindenre odafigyelünk.

Tavaly például a száraz kukorica átlaga 8 tonna, a legjobb pedig 10 tonna feletti volt hektáronként.

A napraforgó és a szója mindig a hagyományoshoz hasonló hozamokat produkál. Mivel sokat kapáljuk, a gyommentességet nagyon meghálálja a növény, 2-3 tonna szója is lejön egy hektárról. A napraforgónál az 5 éves átlag 2,5 tonna hektáronként, de tavaly 3 tonna körül sikerült betakarítani.

A biosertéstartásnál a lényeg elsősorban az, hogy lehetőleg ne használjunk antibiotikumokat. Egy kocát évente legfeljebb kétszer kezelhet így egy biogazda, ha mégis többre van szükség, az állat átminősül hagyományos tartásúvá, le kell selejtezni az állományból.

A hízóknál szintén így van, ezért a lényeg a problémák megelőzése. Kötelező a tágasabb kifutórész, és a belső területek is sokkal nagyobbak, nagyjából dupla akkorák, mint a konvencionális tartásnál.

Az ellésnél a kocáknak olyan kutricát biztosítunk, ahol azok szabadon ki-be mozoghatnak. Így kint vagy bent is megellhet az állat. Törekszünk az állatok kényelmére: a minimum terület előírás 7,5 m2 egy kocának, nálunk ez 10 m2. Fontos, hogy a disznóólban több klímazónát hoztunk létre; a malacok 37 fokra fűtött helyét, valamint a kocaboxot, amely ugyan nem fűtött, de ha az anyaállat befekszik, 16 fok körülire melegszik. Maga a szendvicspaneles ól pedig 0 és 1 fok körüli, fagymentes hőmérsékletű. Ezt nem volna gazdaságos jobban fűteni, mert 1-1 ólban 32 koca van, ezért pontosan ennyi lyuk van a falakban is, ami lehetővé teszi a szabad mozgásukat.

Tapasztalatunk szerint ez megfelelő az állatoknak, a nyári hőmérséklet pedig pár fokkal a külső hőfok alatt van, hogy kellemes legyen a disznóknak. Így a jószág válogatni tud, és szabadon dönti el, milyen hőmérsékleten szeretne épp lenni. A hideg nem akkora baj, inkább a nedvességet nem szereti. Feltétel még, hogy minden kifutó 1/3 része fedetlen legyen, hogy az a rész tudjon ázni.

A biosertések húsa többnyire külföldre kerül

Egy magyar megrendelőnk van, Győrben Széles Zoltán vágja le havonta 4 disznónkat a húsüzletének, a többi mind állatszállító kamionon megy Ausztriába. A malacok egy részét két osztrák hizlaldában viszik 3 hónaposan és 30 kilósan, a többiek pedig a 125 kilogrammos vágósúly elérésekor, 6-7 hónaposan kerülnek el tőlünk.

Ez azt jelenti, hogy nagyjából egy hónappal később lesznek vágásérettek, mint a konvencionális körülmények között nevelt állatok.

A biohús értékesítését aztán az osztrák Bioschwein Austria (ausztriai biosertés) nevű kereskedelmi szervezet irányítja. Ők osztják fel, hogy melyik hús melyik áruházláncba kerül. Míg Németországban arányaiban jóval több a fogyasztó, mint a termelő, Ausztriában ez épp fordítva van: a nagyon sok termelő el tudja látni mind az osztrák, mind a német igényeket. És természetesen a családunkét is, hiszen én csak a saját biosertésemből eszek.

Ezért szereti a mindennapi kihívásokat

A legnagyobb kihívás, hogy bioban előbbre kell gondolkodni és dolgozni, mint a hagyományos termelésben. Ugyanakkor nem szabad kapkodni, muszáj kivárni a megfelelő alkalmat, és csak utána cselekedni. Ha a vetést elsieti az ember, a gyomos területen már nem lehet túl sokat csinálni az ökológiai gazdálkodásban. Idén jó példa volt erre, amikor a száraz április hatására mindenki vetett. Én viszont nem mertem, mert még nem keltek ki a gyomok, és nem volt az igazi a hőmérséklet.

Ki akartam várni még egy esőt, hogy minél előbb kikelhessenek, így a gyomfésű és sorközművelés hatása a lehető legjobb lehessen.

Bioban jobban kell ügyelni a vetésforgóra, a betegségek elkerülése miatt mindenképpen 5 év pihenőre van szükség a napraforgó után ahhoz, hogy újra vethető legyen. Úgy tapasztalom, hogy vannak jó, modern fajták, de azok néha hamarabb megbetegednek, és szükségük van a mű­trágyára. Ezért biotermesztésben sokszor jobbak a stabil, hagyományos fajták.

Nálunk sosem a legtöbb termés a cél, mert egy betegség nélküli jó átlag többet ér, mint a betegséggel terhelt terméscsúcs.

Az egész mezőgazdaságban azt szeretem a legjobban, hogy nincs 2 ugyanolyan nap. Mindegyik más, nem lehet kiszámítani az időjárást. Bármelyik percben új kihívások érkezhetnek, elromlik valami, amit meg kell szerelni. Ráadásul mindezt egy összetartó, közös célért dolgozó csapatban tehetem meg úgy, hogy egész nap kint vagyok a természetben, és azzal együtt dolgozom a földeken.

Apáról fiúra száll a hagyomány

Schindlerék mindig is gazdálkodtak, Andreas édesapja, nagyapja és dédapja is az agráriummal foglalkozott, így testvérével, Bernharddal együtt már kisgyerekkoruktól egyértelmű volt, hogy ők is a mezőgazdaságot választják.

Nem is gondolkodtunk rajta, beleszülettünk ebbe a világba. Már egészen kiskorunktól fogva kint voltunk a földeken, ültünk a traktoron, és ami nagyon fontos, mindig szerettük is ezt csinálni. Bernhard viszi az ausztriai céget, én a két magyar telepet, édesapánk pedig folyamatosan a 2 ország között ingázik.

A testvérek helyszínválasztása nem egy átgondolt terv része, egyszerűen így alakult – mondja Andreas. Engem a koca érdekelt, és a feleségemmel és a gyerekeinkkel nagyon szeretjük Magyarországot. A bátyám pedig Ausztriában találta meg a számítását, 50 biogazda tevékenységét integrálja.

Münchendorfban raktározási szolgáltatásokat is végzünk, takarmányfeldolgozónak és malomnak is tárolunk ott bérbe közel 14-15 ezer tonna biogabonát és terményt.

A cikk szerzője: Csurja Zsolt