Ezen megállapítás első olvasatra igaznak tűnhet, mert való igaz, a tápelemek, amelyeket a műtrágyák tartalmaznak és a fő hatóanyag-kombinációk is sok évtized óta azonosak. Komoly fejlődés valósult meg azonban abban és az aktuális kutatások fókuszában is leginkább az a kérdés áll, milyen formában és milyen időben (a növényi fenológia mely szakaszában) a leghatékonyabb a tápelemek kijuttatása, azok hasznosulása, más szóval költség-haszon elvű megtérülése szempontjából. Ilyen a nitrogéndózisok megosztása és kijuttatási formája, a sokáig alulértékelt kéntáplálás hangsúlyos helyfoglalása a műtrágyázási gyakorlatban, vagy éppen a foszfor szerepének jobb megismerése, ezért célzottabb kijuttatása. Jelen cikk célkitűzése fentiek alapján, az előbb hivatkozott tápelemek közül a nitrogén és a kén példáján bemutatni azokat a legfontosabb információkat, amelyek ismeretében érdemben változott, mondhatnánk vált precízebbé felhasználásuk a közelmúltban és amely információk áttekintés szerű összefoglalásával egyfajta sorvezetőt szeretnénk adni a korszerű műtrágyázási gyakorlatok kialakításához.

A nitrogénadag-megosztás háttere és jelentősége

Egy tonna őszi búza szemtermés kb. 18 kg nitrogént vesz fel a talajból, míg a hozzá tartozó szalma melléktermés kb. 2,2 kg-ot (86% szárazanyag-tartalomra vetítve). Utóbbi azonban – amennyiben visszaforgatásra kerül a talajban – újból a növény rendelkezésére fog állni. A nitrogén számított adagját (az Nmin módszer szerint végzett talajvizsgálat és a növény igénye alapján) megosztva kell kijuttatni. Az őszi alaptrágyázás során a szükséges nitrogén­adag kb. 30%-át juttassuk ki, majd három tavaszi fejtrágyázás (bokrosodás vége, szárbaindulás, kalászhányás) alkalmával 30, 30 és 10%-át. Az őszi starter nitrogénadag célja a kezdeti fejlődés megindításán túl, hogy már télen és kora tavasszal is elég nitrogén legyen jelen a bokrosodáshoz, anélkül, hogy túlfejlődést okozna. A külföldi szakirodalmak azonban gyakorlatilag nem tesznek említést erről, ill. számos kísérleti eredmény is azt mutatja, hogy amennyiben a talaj szervesanyag-tartalma nem túl alacsony és/vagy a szármaradványok visszakerültek a talajba, startertrágyázás nélkül is elegendő nitrogén áll rendelkezésre a bokrosodás megindításához. Különösen a szármaradványok visszaforgatása kapcsán utalnunk kell azonban az ún. pentozán hatásra. Eszerint, ha a kelésig nem bomlottak le kellően a szármaradványok, nem elegendő a belőlük feltáródó nitrogénszolgáltatás, ill. a lebontást végző mikroorganizmusoknak is szükségük van energiára, melyek így konkurenciaként jelennek meg a tápelemfelvételben, nitrogénhiány lép fel. Erre különösen akkor kerülhet sor, ha ősszel nincs elegendő mennyiségű csapadék (hazánkban gyakran előfordulhat), mely a növényi maradványok gyors lebomlását eredményezné. A pentozán hatás elkerülhető az őszi starter nitrogéntrágyázással, hiszen a nitrogén energiát szolgáltat a mikroorganizmusoknak, ezzel meggyorsítva a lebontó folyamatokat.

Míg az első fejtrágyázás a termésmennyiségre hat, a vegetatív fejlődést gyorsítja, ezért célszerű minél hamarabb, kora tavasszal kijuttatni, addig a második és harmadik adag elsősorban a termés minőségét befolyásolja. A második adag a kalászonkénti szemszámot növeli, a harmadik adag emellett pedig pozitív hatást gyakorol az ezerszemtömegre, a fehérje- és sikértartalomra is. A harmadik fejtrágyaadag kijuttathatóságát nagyban befolyásolja a csapadék, száraz évjárat esetén romlik a felvehetősége, ill. késlelteti az érést. A tavaszi fejtrágyaadagok pontosan meghatározhatók a növény klorofilltartalma alapján. Erre a célra ma többféle eszköz is beszerezhető a traktorra szerelhető szenzortól a kézi mérésre alkalmas műszerig. A már fejlett állományban történő fejtrágya kijuttatásához művelőutas termesztés szükséges a taposási vesztésegeket elkerülendő.

Klasszikus eredmények, de újból felidézzük, miszerint számos kutatási eredmény bizonyítja, emelkedő nitrogénadagok hatására a termés mennyisége mellett nő az ezerszemtömeg, a fehérjetartalom és a harvest index is. Több olyan eredményről is olvashatunk, amelyek azt mutatják, hogy előbbi mérőszámok annál magasabbak voltak, minél több adagra osztották a nitrogéntrágya adagolását (2, 3, 4, ill. 5 megegyező mennyiségű adag tavasszal), hiszen így mindig elegendő nitrogén állt a növény rendelkezésére az intenzív fejlődési szakaszokban. A termesztési gyakorlatban azt a nitrogénszintet és kijuttatási gyakoriságot kell alkalmazni, amely még gazdaságos többlettermést jelent, mind a termés mennyisége, mind pedig minősége szempontjából. Az 1. ábrán látható összefüggés értelmében addig gazdaságos a nitrogéntrágyázás szintjének növelése, amíg annak költségeit lefedi a bevétel.

A növények ásványi formában (NH4+, NO3-) veszik fel a nitrogént, ill. kisebb mennyiségben szerves vegyületek (pl. karbamid) felvételére is képesek. Ezzel összefüggésben gyakran felmerül a kérdés, melyik nitrogénformát tartalmazó műtrágya kijuttatása éri el a legjobb hatást. Számos összehasonlító vizsgálatot végeztek e kérdésből kiindulva, nem állapítható meg azonban egyértelműen az ammónium, vagy nitrát alapú nitrogéntrágyázás előnye a másikkal szemben. Leghatásosabb műtrágyának viszont a mészammonsalétrom (ammónium-nitrát + kalcium-karbonát) bizonyult az esetek többségében. Mindehhez tudni kell, hogy a növény számára a nitrát forma a legkönnyebben felvehető, hiszen ez az egyik legmozgékonyabb ion a talajban, másrészt felvehetősége is csak ritkán korlátozott más tápelemekkel való kölcsönhatások által. A növény viszont ammónium formában hasznosítja a nitrogént, így a nitrát ammóniummá redukálódik, ill. a fölösleg pedig a vakuólában raktározódik, míg a növénynek szüksége nem lesz rá.

Az ammónium és nitrát formák egy adott műtrágyában történő együttes jelenléte egyszerre biztosítja tehát a gyors felvehetőséget, de azzal, hogy ammónium formát is tartalmaz, hatékonyabbá teszi a növények nitrogénfelhasználását. Mindez a második és harmadik nitrogén-fejtrágyaadag esetében fontos, amikor gyors nitrogénfelvétel szükséges. A gyors felvehetőség szól a kalcium-, ill. kálium-nitrát formák mellett is, amelyek egyéb, a növényi vízgazdálkodás számára különösen fontos tápelemeket is tartalmaznak, így szintén javítva a nitrogénfelhasználás hatékonyágát. A karbamid formájában kijuttatott nitrogén viszonylag lassan felvehető, hiszen már a talajban kell átalakulnia nagyrészt ammóniummá és csak ezután válik a növény számára hozzáférhetővé. Így ez a műtrágya a legkevésbé hatékony fejtrágyázáshoz, de jól alkalmazható az alaptrágyázás során.

A nitrogéntrágya adagolása a vegetáció folyamán

Egy tonna őszi búza szemtermés kb. 18 kg nitrogént vesz fel a talajból, míg a hozzá tartozó szalma melléktermés kb. 2,2 kg-t (86% szárazanyag-tartalomra vetítve). Utóbbi azonban – amennyiben visszaforgatásra kerül a talajban – újból a növény rendelkezésére fog állni. A nitrogén számított adagját (az Nmin módszer szerint végzett talajvizsgálat és a növény igénye alapján) megosztva kell kijuttatni.

Az őszi alaptrágyázás során a szükséges nitrogénadag kb. 30%-át juttassuk ki, majd három tavaszi fejtrágyázás (bokrosodás vége, szárbaindulás, kalászhányás) alkalmával 30, 30 és 10%-át. Az őszi starter nitrogénadag célja a kezdeti fejlődés megindításán túl, hogy már télen és kora tavasszal is elég nitrogén legyen jelen a bokrosodáshoz, anélkül, hogy túlfejlődést okozna. A külföldi szakirodalmak azonban gyakorlatilag nem tesznek említést erről, ill. számos kísérleti eredmény is azt mutatja, hogy amennyiben a talaj szervesanyag-tartalma nem túl alacsony és/vagy a szármaradványok visszakerültek a talajba, startertrágyázás nélkül is elegendő nitrogén áll rendelkezésre a bokrosodás megindításához. Különösen a szármaradványok visszaforgatása kapcsán utalnunk kell azonban az ún. pentozánhatásra. Eszerint, ha a kelésig nem bomlottak le kellően a szármaradványok, nem elegendő a belőlük feltáródó nitrogénszolgáltatás, ill. a lebontást végző mikroorganizmusoknak is szükségük van energiára, melyek így konkurenciaként jelennek meg a tápelemfelvételben, nitrogénhiány lép fel. Erre különösen akkor kerülhet sor, ha ősszel nincs elegendő mennyiségű csapadék (hazánkban gyakran előfordulhat), mely a növényi maradványok gyors lebomlását eredményezné. A pentozán hatás elkerülhető az őszi starter nitrogéntrágyázással, hiszen a nitrogén energiát szolgáltat a mikroorganizmusoknak, ezzel meggyorsítva a lebontó folyamatokat.

Míg az első fejtrágyázás a termésmennyiségre hat, a vegetatív fejlődést gyorsítja, ezért célszerű minél hamarabb, kora tavasszal kijuttatni, addig a második és harmadik adag elsősorban a termés minőségét befolyásolja. A második adag a kalászonkénti szemszámot növeli, a harmadik adag emellett pedig pozitív hatást gyakorol az ezerszemtömegre, a fehérje- és sikértartalomra is. A harmadik fejtrágyaadag kijuttathatóságát nagyban befolyásolja a csapadék, száraz évjárat esetén romlik a felvehetősége, ill. késlelteti az érést. A tavaszi fejtrágyaadagok pontosan meghatározhatók a növény klorofilltartalma alapján. Erre a célra ma többféle eszköz is beszerezhető a traktorra szerelhető szenzortól a kézi mérésre alkalmas műszerig. A már fejlett állományban történő fejtrágya-kijuttatáshoz művelőutas termesztés szükséges a taposási vesztésegeket elkerülendő.

A helyes nitrogénforma megválasztása

A növények ásványi formában (NH4+, NO3-) veszik fel a nitrogént, ill. kisebb mennyiségben szerves vegyületek (pl. karbamid) felvételére is képesek. Ezzel összefüggésben gyakran felmerül a kérdés, melyik nitrogénformát tartalmazó műtrágya kijuttatása éri el a legjobb hatást. Számos összehasonlító vizsgálatot végeztek e kérdésből kiindulva, nem állapítható meg azonban egyértelműen az ammónium, vagy nitrát alapú nitrogéntrágyázás előnye a másikkal szemben. Leghatásosabb műtrágyának viszont a mészammonsalétrom (ammónium-nitrát + kalcium-karbonát) bizonyult az esetek többségében. Mindehhez tudni kell, hogy a növény számára a nitrát forma a legkönnyebben felvehető, hiszen ez az egyik legmozgékonyabb ion a talajban, másrészt felvehetősége is csak ritkán korlátozott más tápelemekkel való kölcsönhatások által. A növény viszont ammónium formában hasznosítja a nitrogént, így a nitrát ammóniummá redukálódik, ill. a fölösleg pedig a vakuólában raktározódik, míg a növénynek szüksége nem lesz rá. Az ammónium és nitrát formák egy adott műtrágyában történő együttes jelenléte egyszerre biztosítja tehát a gyors felvehetőséget, de azzal, hogy ammónium formát is tartalmaz, hatékonyabbá teszi a növények nitrogénfelhasználását. Mindez a második és harmadik nitrogén-fejtrágyaadag esetében fontos, amikor gyors nitrogénfelvétel szükséges. A gyors felvehetőség szól a kalcium-, ill. kálium-nitrát formák mellett is, amelyek egyéb, a növényi vízgazdálkodás számára különösen fontos tápelemeket is tartalmaznak, így szintén javítva a nitrogénfelhasználás hatékonyágát. A karbamid formájában kijuttatott nitrogén viszonylag lassan felvehető, hiszen már a talajban kell átalakulnia nagyrészt ammóniummá és csak ezután válik a növény számára hozzáférhetővé. Így ez a műtrágya a legkevésbé hatékony fejtrágyázáshoz, de jól alkalmazható az alaptrágyázás során. Jelen cikkben csak utalunk rá, hogy a forma mellett a halmazállapotban is különbség lehet a nitrogén műtrágyák között: előfordulnak a szuszpenzió formájában kijuttathatók (pld. MAP), melyek szárazság esetén könnyebben felvehetőek. Európában kevésbé elterjedt, de gáz halmazállapotú ammónium is használatos műtrágyázásra.

A kén: milyen mennyiségben és mikor?

Noha a termesztett növények kénigénye elmarad a három fő makroelemétől, mégis jelentős mennyiségű (1. táblázat).

A kén utánpótlására kevésbé talajvizsgálat alapján, inkább a fenti táblázatban is bemutatott átlagos adagok kijuttatásával szokott sor kerülni. A talaj felvehető kéntartalma az ásványi kéntartalom meghatározásával, az ásványi nitrogéntartalom méréséhez hasonló elv szerint lehetséges.

A talaj kéntartalmának ismerete ugyanakkor azért is fontos lehet, hogy megismerjük a talaj ellátottságát ennek a tápelemnek a tekintetében is: a trágyaadagok kialakításkor jó és fontos orientációs pontot jelenthet, hogy az adott talaj gyengén, vagy jól ellátott kénnel, ill. a folyamatos periódusokban (ötévente) végzett talajvizsgálat alapján nyomon követhető a talaj kéntartalmának változása. A kén talajtrágya formájában történő kijuttatására kenet is tartalmazó egyéb műtrágyák formájában kerülhet sor (pl. kénes nitrogén műtrágya, keserűsó).

A keserűsó mellett szól, hogy az ilyenformán végzett magnéziumtrágyázás szintén fontos és jelentős járulékos kéntartalommal rendelkezik. Mivel a kén aminosavak alkotórésze és részt vesz a fehérjék képződésében, különösen előnyös lehet a kéntartalmú szerekkel végzett nitrogén-utánpótlás. Így egyszerre gyakorlunk pozitív hatást a nitrogén- és kénfelvételre, amely az előbb említettek miatt pozitív hatást gyakorol a fehérjeképződésre. Az utánpótlás másik eszköze a levéltrágyázás. Ilyenkor mennyiségileg kisebb, de a növénybe azonnal beépülő tápelem kijuttatására van lehetőség. A kén esetében a levéltrágyázás külön érdekessége, hogy – a rézhez hasonlóan – gombaölő szerként is használatos elemről van szó. Ökológiai gazdálkodásban a gombabetegségek elleni védekezésnek gyakorlatilag csupán ez a két elem az eszköze, de az intenzív gazdálkodásban is fontos – ha nem is egyedülálló – szerepet tölt be a réz-, ill. kéntartalmú gombaölőszeres kezelés. Ha ilyen beavatkozásra kerül sor, az egyszerre növényvédelmi és tápanyag-gazdálkodási beavatkozás is.

A talajért elkötelezett támogatói kör:

A TALAJEGYETEM korábbi részei:

• I. rész: TALAJFIZIKA I.
• II. rész: TALAJFIZIKA II.
• III. rész: TALAJFIZIKA III.
• IV. rész: Műtrágyák és kémiai talajtényezők hatása (savanyodás, tápelemek megkötődése, felvehetősége)
• V. rész: A talajerő-gazdálkodás tudományos és gyakorlati főbb összefüggései
• VI. rész: TALAJBIOLÓGIA I. – A talajélet felismerése, avagy mikor van szükség beavatkozásra?
• VII. rész: TALAJBIOLÓGIA II. – A talajélet napi, szezonális és évjárati ritmusa. A talaj egészsége, regenerálása. Mit tehetünk alacsony vagy rossz talajerő értékeknél?
• VIII. rész: Talajképző tényezők és folyamatok Magyarországon
• IX. rész: A Kárpát-medence talajtípusai
• X. rész: A diagnosztikus szemléletű talajosztályozás és gyakorlati jelentősége
• XI. rész: A táblán belüli művelésizóna-lehatárolás módszerei
• XII. rész: Talajvizsgálatok jelentősége a talajok tápelemszolgáltató képességének megítélésében és a talajvizsgálati eredmények értelmezése – I. rész
• XIII. rész: Talajvizsgálatok jelentősége a talajok tápelemszolgáltató képességének megítélésében és a talajvizsgálati eredmények értelmezése – II. rész
• XIV. rész: Talajvédelmi tervek a gyakorlatban (mezőgazdasági esettanulmányok)
• XV. rész: Talajvédelmi tervek a gyakorlatban (ültetvénytelepítés)
• XVI. rész: Talajművelési rendszerek I. – forgatásos talajművelés
• XVII. rész: Talajművelési rendszerek II. – forgatás nélküli talajművelés
• XVIII. rész: Talajdegradációs folyamatok Magyarországon, talajsavanyodás és szikesedés kialakulása, felismerése, megszüntetése

A cikk szerzője: Benedek Szilveszter