A mögöttünk álló 10 évet vizsgálva elmondható, hogy stabilitást mutat és 6,5–7,5 millió hektáron belül mozog a repcetermesztés területe az EU-ban. Az esetleges csökkenések a szabályozások kihatásainak tudható be. A növekedés dinamikáját azok az országok támogatják, amelyeknél az őszi káposztarepce új növényként jelenik meg a termeszthető növények portfólióján. Szintén felhúzó hatással bír a klimatikus viszonyok alakulása. A szabad elvirágzású fajtákról szinte 100%-ban a hibrid repcék termesztése felé fordultunk.

Elmondható, hogy mára a termelői közösség a kapacitásaihoz és a reális elvárásainak megfelelő termésmennyiséget tud produkálni. Az őszi káposztarepce termesztése 20–30 évvel ezelőtt kizárólagosan a szabad elvirágzású fajták használatával volt lehetséges. Szinte felfoghatatlan, hogy 7–8 kg/ha-os vetőmagnormával lehetett 2 t/ha termésmaximumokat elérni. 2019-ben kizárólag hibrid repcéket használunk… és képesek vagyunk olykor az 1,8 kg/ha kivetett vetőmagnormával 5,5–6 t/ha termést realizálni. A legmagasabb minőségi és mennyiségi paraméterek eléréséhez számos biotikus és abiotikus tényező együttes hatása játszik szerepet. Az egyre hektikusabb időjárásból adódóan szinte minden egymást követő év más és más kihívások elé állítja a mezőgazdasági ágazat szereplőit.

A felelős szakemberek mára nem a termésszintek folytonos maximalizálásában látják elsődlegesen a fejlődés lehetőségét.

Sokkal inkább előtérbe helyezik és célul tűzik ki a 100% elérhető termésmaximum megtartását. És a veszteségek minimalizálását.

Hogyan teremjen többet? A kérdést több oldalról vizsgálhatjuk. Mennyiségi, minőségi és gazdaságossági oldalról. Ha közgazdasági oldaláról vizsgáljuk és a profit oldaláról elemezzük, elmondhatjuk, hogy a pótlólagos kiadások számának csökkentésével és a veszteségek minimalizálásával is „többet” termelhetünk.

Amikor az őszi káposztarepce termesztéstechnológiáját vizsgáljuk egy rendkívül összetett rendszerrel találkozunk, melynek elemei nagyon szoros kapcsolatban vannak egymással. Ezek közül néhány: genetika (terméspotenciál, rezisztencia), talaj (típus-művelés-táp­anyag…), meteorológia, növényvédelem, tőszám és a kiterjesztett virtuális valóság elemei (pl.: hozamtérkép alapján történő tápanyag-utánpótlás, hozamtérkép alapján történő állománysűrűség ajánlása, menetsebességtől független precíziós vetés (szemenkénti vetés) vagy NDVI képalkotás alkalmazása az optimális betakarítás időpontbecsléséhez). A „genetika” oldaláról elvárt növekedés léptéke mára kisebb. A „talaj” oldaláról áttértünk a forgatás nélküli művelés irányába és az alacsonyabb őszi input adagok használatához. A címben feltett kérdésre válaszolva segítségül kell hívni a termesztéstechnológiai javaslatokat. Például a precíziós vetés technológia előrehaladtával és vívmányainak helyes használatával terméstöbbletet lehet elérni alacsonyabb hektáronkénti tőszámmal. Számos, a technológiát már kipróbáló termelő korábbi termésszintje átlagának dupláját is elérte a széles sorú technológiával. Az eddig mért legmagasabb termés üzemi átlaga 6,9 t/ha volt. A termesztéstechnológiai kutatások terén olyan innovatív lépéseket teszünk, amely mindezek mellett a fenntarthatóság nélkülözhetetlen alapjait teszi elérhetővé a következő generációk számára.

Több éven keresztül vizsgáltuk és teszteltük az őszi káposztarepce hibridek tőszámreakciós érzékenységét a hagyományos gabonasoros (12 cm), dupla gabonasoros (24 cm) és széles sortávon (36–75 cm) léptékekben. A WRD (Wide Row Design) egy vetéstechnológiai gyűjtő fogalom, ebbe a csoportba azokat a hibrideket illeszthetjük be, amelyek az alacsonyabb kivetett tőszámon széles sortávon magasabb terméshozamot érhetnek el. A kevesebb több, kulcsa a gyökértömegben rejlik. A kísérletek eredményei bebizonyították, hogy a hektikus időjárás ellenére az alacsonyabb tőszámmal vetett állományok stressztűrő képessége magasabb volt. Van határa a sorszélesség növelésének, a legoptimálisabb tartomány a kísérleti eredmények alapján a 36 és 50 cm közötti sortávolság. Ezek használata mellett érdemes a vetőmagnormát 20–35 növény/m² mennyiséggel kivetni.

A sikeres repcetermesztésről 2019-ben megállapítható, hogy a „több” termés (minőség, mennyiség, profit) néhány technológiai elemmel és közvetett hatásukkal hatékonyan elérhető.

Néhány példa:

Talaj:

• Lazításos technológia
  • nem veszít túlzott energiát a fiatal növényünk a gyökérzet fejlesztésére
  • fejlettebb gyökérzet a tél beállta előtt
  • tavasszal a víz- és tápanyagfelvétel intenzívebb
• Sorközművelés lehetősége tavasszal a WRD technológiánál

Vetés ideje:

• A megszokottól későbbi vetés
  • nagyobb eséllyel és gyorsabban tud egyöntetű állomány kikelni és fejlődni
  • a regulátorozások számának csökkentése

Inputok:

• Nitrogénadag csökkentése
• Káliumtúlsúlyos műtrágya kijuttatása a télállóság fokozásának érdekében
• Tavaszi fejadagok sorköz-kijuttatása a hatékonyabb feltáródás érdekében

Alacsonyabb tőszám (precíziós vetéssel):

• Alacsonyabb vetőmag-felhasználás (alacsonyabb környezeti terhelés)
• Alacsonyabb művelési menetszám (egy menetben történő szemenkénti vagy sávos vetőgépeknél)
• Egyenletesebb kelés, intenzívebb korai fejlődés (homogén állomány)
• Egy növény egységre jutó tenyészterülete nő
• Alkalmazható mechanikai gyomirtás sorközművelésre (talajra gyakorolt jótékony hatásai)
• Kultivátorozással egy menetben a tavaszi fejtrágyaadagok kijuttatása
• Elágazások száma alacsonyabbról kezdődik
• Elágazások száma többszöröse a gabonasorra vetett állományokénál
• Az elágazásokon található becő db szám akár 3x-a is lehet a gabonasorra vetett állományokénál
• Egyöntetűbb-elhúzódó virágzás (5,5–6 hét)
• Alacsonyabb állománymérséklődő szárproblémákból adódó dőlés
• Lazább, átszellőző állomány (gombás betegségek nyomása csökken!)
• Egyenletes érés a becőréteg teljes egészén belül
• Magasabb olajtartalom (akár ~1,5–2%-kal több)
• Hektáronkénti +1 tonna terméstöbblet is elérhető

Az eddigi eredmények és a termelői tapasztalatok azt mutatják, hogy a korai éréscsoport képviselőit érdemes magasabb tőszámon tartani (300–350.000 növény db szám/ha). Ezzel szemben a késői hibridek tőszáma drasztikusan csökkenthető akár a 200–250.000 növény/ha-ra. A szemenkénti vetőgépek használata és egyre nagyobb térhódítása az őszi káposztarepce vetésében még több lehetőséget biztosít a vetőmag-felhasználás további csökkentésére. Ehhez természetesen egységes magméretre, kalibrált prémium minőségre lesz szükség.