A témáról a koronavírus miatti korlátozások betartása érdekében a meghívott 4 szakértő az egyik internetes közösségi felületen beszélgetett élő adásban.

A több 100 érdeklődőt vonzó eseményen Csákiné Dr. Michéli Erika akadémikus, a Szent István Egyetem Környezettudományi Intézet vezetője, Dr. Kovács Gergő Péter, a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ Agrárgazdasági Kutatóintézet igazgatóhelyettese, Nyárádi Attila, a Framest Kft. ügyvezető igazgatója, valamint Szabó Gábor, az AXIÁL Kft. Horsch gépekért felelős termékmenedzsere osztotta meg a gondolatait.

Csákiné Dr. Michéli Erika elmondta, hogy miért fontos a talajlakó szervezetek jelenléte a legfontosabb művelőeszköz, a talaj állagának és termőképességének megőrzéséhez. Nélkülük ugyanis sem lebontó, sem szintetizáló, sem talajképző folyamat nem megy végbe. A talajlakó szervezetek számára elsősorban nedvesség, leginkább szerves szén alapú táplálék, oxigén és megfelelő pH-viszonyok megléte szükséges. A talajlakó szervezeteknek, és az általuk létrehozott csatornáknak is jót tesz, ha a talaj nincs bolygatva, ezáltal lehetővé válik a nedvesség beszivárgása és megtartása. A tevékenységük viszont olyan extrém körülmények esetén, mint a szárazság, jelentősen csökken. Ez pedig gyenge termés­eredményeket okoz, és jelentősen megnöveli az input anyagokra fordított költségeket.

Míg régen az Alföld volt jobban érintett, ma már az ország szinte összes gazdája szenved a szárazságtól, legyen szó szántóföldi-, zöldség- vagy gyümölcskultúrákról. 3 éve megfigyelhető, hogy tavasszal sok gazda kénytelen porba vetni – mesélte Dr. Kovács Gergő Péter. Az elmúlt 10 évből 6 volt aszályos, 2 extrém csapadékos, 2 pedig átlagos. Ám az utóbbiak esetében sem volt elegendő tavaszi csapadék, hanem aszályos periódusok után nagy mennyiségű csapadék volt még abban az esztendőben. Az aszály ma már nem köthető évszakokhoz, ősszel, vagy akár télen is előfordul, több 100 milliárd forintos kárt okozva a gazdáknak. A szakember az aszály elleni védekezés agrotechnikai módszereiről is beszélt. Eszerint teljesen nem lehet kivédeni a szárazság hatását, de a gazdáknak több lehetőségük is van arra, hogy mérsékeljék azt. Ehhez nagyon fontos a talajösszetétel, a konzisztencia, a textúra és a talajtani adottságok ismerete. Ez a precíziós gazdálkodáshoz, a menedzsmentzónák kialakításához is szükséges. Döntő jelentőségű a helyes fajtaválasztás, mert olyan kiváló aszálytűrő képességre nemesített hibridek és fajták is elérhetőek, amelyek az agroökológiai és a termőhelyi adottságok alapján kiválasztva jó terméseredményeket biztosítanak. Lényeges még a talajművelés idejének, módjának, eszközének és mélységének helyes meghatározása, továbbá a talajtakarás és a szervesanyag-visszapótlás is. Nagyon sokat számít a megfelelő vetésforgó alkalmazása a növények gyökeresedési mélységének és az eltérő vízigényük figyelembe vételével. A mezővédő erdősávok szerepe pedig a szélnyomás és a párolgás csökkentése miatt fontos. A felsoroltaktól egyenként nem lehet csodát várni, viszont együtt alkalmazva azokat, a helyes mezőgazdasági gyakorlatot minél jobban betartva optimális gazdálkodási szintet lehet elérni – mondta a NAIK igazgatóhelyettese.

Szabó Gábor, az AXIÁL Kft. Horsch gépekért felelős termékmenedzsere arról beszélt, hogy csapadék nélkül a gyomirtók sem mosódnak be, és egyre több növényvédő szert ki is vonnak a termelésből. Ez a helyzet olyan új megoldásokat kíván meg, mint a mechanikus gyomirtás. A gyomfésű használatával a sorközművelés során eredményesen lehet gyéríteni a nem kívánt növények állományait. A nagyobb magvú kultúrák, mint a napraforgó, a kukorica, a szója és a borsó esetében pedig a tavaszi vetésekben ajánlotta a vakboronálást, amit 5–7 nappal a vetés után érdemes elvégezni, mielőtt a termesztett növény elérné a talajfelszínt, de a gyom már csírázik. A szakember a modern sorközművelő kultivátorokról is szólt: ezek munkáját beépített hidraulikus mozgatórendszer és kamera segíti. Ezek a növényállomány sorát figyelve egy hidraulikus oldalmozgató szerkezettel akár GPS-jel, vagy előre betáplált táblatérkép alapján végzik a sorközművelést. Mivel a kapakocsi mozgatható a gerendelyen, 1 gépen belül többféle sortáv, így növénykultúra, vagy vetési technológia is beállítható.

Nyárádi Attila, a Framest Kft. ügyvezető igazgatója a mulcsos talajtakarás lehetőségeiről és a vízveszteség-csökkentésről beszélt, amit az elmúlt évtized szélsőséges szárazságával és a talaj megőrzésének fontosságával is indokolt. Náluk a gépfejlesztéseknél a víztakarékosság az egyik fő szempont. Korábban a gazdák ezt nem tartották fontosnak, viszont az elmúlt 3 évben már rettenetesen fájt nekik, ha nem figyeltek a víz megőrzésére. Ezért hajlandóak és akarnak is ezzel foglalkozni. A mulcs, vagyis a betakarítás utáni szármaradvány a talaj felszínén elhelyezve kétféleképpen segít a víz megőrzésében. Az egyik módszer, hogy a szármaradványt, vagy zöldítő növényt szársértő hengerekkel elfektetik a talajon, ahol biomassza fonnyad, pusztul, és félig élő állapotban biztosít takarást. Ezzel olyan mikroklímát alakít ki, ami segít megtartani a nedvességet. A másik módszerrel a szármaradványt betakarítás után összekeverik a talajjal, és a felszín közeli rétegbe dolgozzák be. A szármaradvány felső rétegben történő hagyásánál az a kulcs, hogy megfelelően tömörítsék össze azt ahhoz, hogy a talajjal való kapcsolat a lehető legjobb legyen, ezáltal végbe mehessen a biológiai lebomlás. A talajélet aktivitása pedig így egy jó, beéredett talajt eredményez – mondta a Framest Kft. ügyvezetője.

A teljes konferencia visszanézhető az AXIÁL Kft. Facebook-oldalán ide kattintva!

A cikk szerzője: Csurja Zsolt