A világ idei repcetermését most még nehéz lenne megjósolni, hiszen Kanadában, amely a közelmúltban 30 százalék körüli részesedéssel a világ vezető repcetermelő országává vált, csak nemrég fejeződött be a növény vetése. Az azonban már biztosra vehető, hogy új rekord nem születik, annál is inkább, mert a kanadai agrárminisztérium a vetésterület ismételt csökkenését jelzi előre, míg az Európai Unióban (még az Egyesült Királysággal együtt) betakarításra kerülő termés mennyisége a 2019. évinél is kisebb lehet, valószínűleg nem éri el a 16,7 millió tonnát sem, vagyis bő 30 százalékkal elmarad a mindenkori csúcstól. A legutolsó becslések szerint a növény termőterülete az EU-ban 17 százalékkal múlja alul az előző fél évtized átlagát.

Európában azonban a rendkívül gyenge terméskilátások – akárcsak tavaly – az idén sem űzik az egekbe a repcemag felvásárlási árát, legalábbis euróban kifejezve nem. Június első három hetében, a koronavírus-járvány miatt tavasszal bevezetett korlátozások fokozatos feloldása közepette, az új termés augusztusi jegyzése Párizsban a tavaly novemberi várakozásokat tükrözte vissza, és a tonnánként 365–380 euró közötti sávban mozgó árak nem különböztek szignifikánsan az éppen egy esztendővel ezelőtt, 2019 augusztusára „jósolt” áraktól. Ha nem vissza, hanem előre tekintünk, egészen 2020 novemberéig: a piac tonnánként 1 euró körüli összeget hajlandó fizetni a termény tárolásáért az őszi hónapokban, és a határidős piaci konstelláció, valamint a technikai indikátorok jelenleg semmi rendkívülire nem engednek következtetni. Ennek ellenére érdemes figyelemmel kísérni a tartalékok alakulását, ezek ugyanis erősen megfogyatkozhatnak a következő év első felében.

Szintén kiemelt figyelmet érdemel a világ (különösen Malajzia és Thaiföld) pálmaolaj-termelésének gyorsuló ütemű csökkenése, ami a növényolajok piacán már a koronavírus-járvány globális szétterjedését megelőző három hónapban látványos áremelkedést indított be, és ami a repcemag felvásárlási árát is folyamatosan felfelé húzta Európában. Egészen addig, amíg a világgazdaság „kényszerpihenője” miatt a kőolaj jegyzése a mélybe nem zuhant, a biodízel iránti kereslet pedig pillanatok alatt el nem olvadt, ami a növényolajok és olajmagvak árát is azonnal magával rántotta (ábra). Ezt ugyanis az étolajok keresletének hirtelen megugrása sem tudta ellensúlyozni, amit egyrészt a háztartások pánikszerű beszerzései és készletfelhalmozása, másrészt a növényolajokban gazdag készételek iránti igény rohamos növekedése idézett elő, ami a kijárási korlátozásokkal és a HoReCa szektor, vagyis a vendéglátás padlóra kerülésével hozható összefüggésbe. Igaz ugyan, hogy a kőolaj jegyzése április végétől ismét felfelé kapaszkodik, egyelőre azonban csak a legutóbbi túltermelési válság utáni kilábalás első szakaszában, 2016 tavaszán elért szintre sikerült visszatornáznia magát, ami azt jelenti, hogy e kézirat leadásakor még mindig közel 30 dollárral olcsóbb volt hordónként, mint 2019 decemberében.

Az EU repcemag-készletének előrelátható megcsappanása, a pálmaolaj egyre szűkülő kínálata, valamint a kőolaj és vele összefüggésben a biodízel felhasználásának ismételten valószínűsíthető, jóllehet, a globális pandémiát megelőző nívót talán még hosszú hónapokig csak lassacskán közelítő növekedése mellett továbbra is sötét árnyékként vetül a világ repcepiacára a Kína és Kanada között immár másfél éve húzódó gazdasági-politikai konfliktus. Röviden felidézve a múltbéli történéseket: a kanadai hatóságok 2018 decemberében letartóztatták a Huawei pénzügyi igazgatóját, akit azóta is házi őrizetben tartanak, amire válaszul Kína 2019 márciusától gyakorlatilag leállította a Kanadából származó, éves átlagban mintegy 2,7 milliárd dollár összértékű repcemag-, repceolaj- és repcedara-beszerzéseit. Emiatt az észak-amerikai prérin soha nem látott mennyiségű repcemag halmozódott fel a tárolókban.

Visszatérve az Európai Unióhoz: az Európai Bizottság kimutatása szerint az EU 2019. július 1. és 2020. május 31. között közel 5,5 millió tonna repcemagot importált, 43 százalékkal többet, mint az előző gazdasági év ugyanezen időszakában. Ez mindenkori rekord, amit a tavalyi, példátlanul gyenge termés indokolt. A behozatal 51 százaléka Ukrajnából, 29 százaléka Kanadából (géntechnológiailag módosított termény), 16 százaléka pedig Ausztráliából származott. A jelenlegi termésvárakozások mellett egyértelmű, hogy az EU a következő, 2020/2021. szezonban is jelentős mennyiségű importra szorul majd. Ugyanakkor Ukrajnában helyi elemzők a tavalyinál 14 százalékkal kevesebb, mindössze 2,9 millió tonna repcemag betakarításával számolnak, ami 0,4 millió tonnával kisebb export­árualapot jelent. Ezt a kiesést bőségesen kompenzálhatná Ausztrália, ahol most 2,8–3,7 millió tonna közötti, vagyis az előző évinél 20–60 százalékkal nagyobb termés betakarítását vetítik előre novemberben és decemberben. Ugyanakkor az ausztrál terményre a közelebb fekvő és könnyebben elérhető Kína is igényt tarthat, különösen az állati eredetű zsiradékok relatív hiánya (afrikai sertéspestis) és a kereslet kielégítésére képtelen belföldi termelés miatt, amennyiben persze továbbra sem lesz hajlandó Kanadától vásárolni.

Magyarország vonatkozásában említésre érdemes, hogy az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontjának (JRC) műholdfelvételekre alapozott, júniusban publikált becslése szerint a repce hektáronkénti átlaghozama az idén nem éri el a 2,8 tonnát, 10 százalékkal kisebb lehet a tavalyinál. A 2020 tavaszát jellemző szárazság 2003. évihez hasonlítható, az április végi és májusi csapadék – térségtől függően – a sokéves átlag csupán 36–60 százalékának felelt meg, és nem volt elégséges a termésképződés idején.

A cikk szerzője: Dr. Potori Norbert