Az Országgyűlés a 2020. július 3-i ülésnapján elfogadta a földeken fennálló osztatlan közös tulajdon felszámolásáról és a földnek minősülő ingatlanok jogosultjai adatainak ingatlan-nyilvántartási rendezéséről szóló 2020. évi LXXI. törvényt, amely 2021. január 1-jei hatályba lépésével újabb fejezetet nyit a hazai földpolitikának az elmúlt évtized eseménydús történetében. A Kormány 2010 óta nemzetstratégiai kérdésként kezeli a földügyeket. Ennek jeleként értelmezhetjük a 2010. szeptember 1-jével önálló szervezeti formában kezelt nemzeti, majd az állam tulajdonában álló földeknek a „Földet a gazdáknak!” program keretében 2011-től megkezdett haszonbérbe adását. Jelentős változást hozott a 2013-ban elfogadott, majd 2014. május 1-jén hatályba lépett Földforgalmi törvény, amely az Európai Unió adta moratórium lejáratát követően biztosítja a stabil földviszonyokat, sarkalatos törvényi szintre emelve a kérdést. 2015-ben a „Földet a gazdáknak!” program új elemmel bővült, amely alapján lehetőség nyílt az állam tulajdonában álló földek árverés útján történő megvásárlására.

Az említett folyamatok eredményei ellenére a birtokviszonyokat illetően beleütközünk néhány olyan akadályba, amelyek több évtizede megoldatlan problémaként a mezőgazdaság versenyképességének gátját jelentik. Ezen problémák megoldása mára már elodázhatatlan, mert a gazdálkodók számára mindennapos problémaként a fejlődésük akadályaként jelentkeznek. A legfontosabb ezek közül a földeken fennálló osztatlan közös tulajdon, mint kényszerközösség megszüntetésére irányuló törekvések hatékony lefolytatása, amelynek keretében az agrárkormányzat egyrészről lehetőséget kíván adni az osztatlan közös tulajdonban álló földrészletek tulajdonostársainak, hogy minél nagyobb mértékben alakíthassák önállóvá a tulajdonukat, másrészről az osztatlan közös földtulajdon megszüntetésére vonatkozó eljárások kiterjesztésére és felgyorsítására törekszik.

Mindezen célok elérésével érdemi birtokrendezést tud megvalósítani az állam, amelynek nyomán az osztatlan közös földtulajdon felszámolásával, a rendezetlen tulajdonosi jogállású területek helyzetének rendezésével, az eddig nem vagy nehezen hasznosítható állami földek mezőgazdasági célú használatának elősegítésével hatékony és látható gazdasági eredményeket hozó intézkedések hajthatóak végre.

Az osztatlan közös földtulajdon viszonyok létrejöttét tekintve egyrészt a kárpótlási és részarány-kiadási folyamatokra, másrészről a végintézkedés hiányában alkalmazott törvényes öröklési rendelkezésekre visszavezethetően alakultak ki, mára azonban vitathatatlanul a magyar agrárium fejlődésének egyik felszámolandó akadályát képezik. Mértékét tekintve két jellemző adat: Magyarországon a 2019. év végi adatok szerint mintegy 2 millió 400 ezer hektáron 1 millió 60 ezer földrészlet áll osztatlan közös tulajdonban. Gazdasági szempontból hátrányt jelent, hogy ezeken a területeken a tulajdonosi szemlélet értelemszerűen csak nagyon nehezen tud kialakulni, a földhasználati viszonyok gyakorlatában jelentős erőforrásokat köt le a szerződések előkészítése, megkötése, továbbá gátját jelenti a beruházásoknak is, hiszen az agrárgazdasági finanszírozásba a tulajdonosok csökkentett értékkel tudják banki hitel fedezeteként bevonni a területet.

Az osztatlan közös tulajdonviszony megszüntetésének jelenleg is több módja áll a tulajdonostársak rendelkezésére. Megállapodás hiányában kérhetik a bíróságtól a megszüntetést, amely akár több évig tartó és a pervesztes számára igen költséges eljárás. Lehetőség van 2012 óta közigazgatási eljárás keretében megvalósítani a megszüntetést, ami a szűkös hatósági erőforrások miatt szintén hosszadalmas és nehézkes, mindamellett az állam számára költségesek és a kormányhivatalok számára jelentős munkaterhet jelentenek. Ennek ellenére 2012. június 1-jéig – a korábban előterjesztett kérelmekkel együtt – mintegy 250 ezer kérelmet nyújtottak be az ingatlanügyi hatóságokhoz az osztatlan közös tulajdonviszonyok megszüntetése iránt, amelyek 53,5 ezer földrészletet érintettek, és mintegy 35.000 eljárás már le is zárult, melynek eredményeként mintegy 170 ezer tulajdonos részére került kiadásra az önálló tulajdonú földrészlet.

A jogalkotó a korábbi tapasztalatok felhasználásával egy harmadik modellt alakított ki, amely a tulajdonostársak szuverén döntésén alapuló és a köztük létrejövő egyezség szerint biztosítja a megosztást. Mindez a 2020. évi LXXI. törvényben öltött testet.

A korábbi lehetőségekhez képes kibővítésre került valamennyi osztatlan közös tulajdonban álló földre nézve a megosztás lehetősége, függetlenül az osztatlan közös tulajdon kialakulásának eredetére (a hatósági eljárással való megszüntetés csak a részarány-kiadás útján keletkezett osztatlan közös tulajdonok felszámolását biztosította).
A törvény kimondja, hogy a tárgyi hatálya a Földforgalmi törvény szerint földnek minősülő ingatlanra terjed ki. Ugyanakkor a törvény szerinti megosztás nem terjed ki azokra a földekre, amelyek – a kivett út, kivett árok, kivett csatorna kivételével – a művelési ágú alrészleteken kívül más alrészletet is tartalmaznak, vagy – sajátos funkciójuk miatt – amelyek az ingatlan-nyilvántartásban tanyaként szerepelnek, továbbá amelyek az ingatlan-nyilvántartás szerint a település zártkertjében fekszenek és a teljes területük – a tényleges használata alapján – nem minősül mező- vagy erdőgazdasági hasznosításúnak.

A törvény az osztatlan közös tulajdon megszüntetésének minél hatékonyabb és gyorsabb folyamatát kívánja megteremteni, ennek érdekében a vonatkozó ágazati jogszabályban szereplő szabályhoz képest tartalmaz eltérő rendelkezéseket, és a telekalakítási eljárásra vonatkozó rendelkezéseket nem kell alkalmazni.

Az osztatlan közös tulajdon megszüntetését a földhivatalnál bármelyik tulajdonostárs kezdeményezheti. Ehhez kérelmet kell benyújtania, valamint földrészletenként tizenötezer forint eljárási díjat kell megfizetni. A kérelmet vissza kell utasítani, ha az ingatlan tulajdoni lapján folyamatban levő kisajátítás, telekalakítás, földmérési vagy földminősítési eljárásra való utalás, jogorvoslat, bírósági vagy hatósági korlátozás, perfeljegyzés, bűnügyi zárlat, folyamatban levő adásvétel vagy hagyatéki eljárás van feljegyezve. Szintén nem indítható meg a megosztási eljárás, ha azt már másik tulajdonostárs korábban kezdeményezte és még folyamatban van, vagy ha az ingatlant érintően a földrendező és a földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény szerinti részarány földkiadás eredményeként keletkezett osztatlan közös tulajdon megszüntetésére vonatkozó eljárásban a kiosztás sorrendjének megállapítása érdekében már a sorsolás megtörtént vagy az egyezség befogadásra került. Akadályt jelent bármilyen elintézetlen széljegy is. Ha korábban sikertelenül kísérelték meg a megosztást, annak záró határnapjától számított 30 napon belül az adott ingatlant érintően ismételten előterjesztett kérelmet szintén el kell utasítani.

Ha a kérelem befogadható, akkor a földhivatal egyrészről az érintett ingatlan tulajdoni lapjára feljegyzi a folyamatban lévő megosztás tényét, másrészről kiadja a megosztáshoz szükséges térinformatikai segítséget nyújtó informatikai alkalmazáshoz (osztóprogramhoz) való hozzáférést biztosító technikai azonosítót. Ezen osztóprogram átveszi az eredeti ingatlannak a térképvázlat elkészítésekor hatályos ingatlan-nyilvántartási adatait, amelyek felhasználásával a tulajdonostársak kialakíthatják az új ingatlanok határvonalait.

A folyamatban lévő megosztás tényének feljegyzését követően az ingatlan tulajdoni lapján és térképi állományán az öröklés miatt bekövetkezett tulajdonváltozás és a kisajátítás kivételével más változtatás nem vezethető át. A tény feljegyzését követően benyújtott egyéb kérelmeket vagy megkereséseket az ingatlanügyi hatóság függőben tartja a megosztás tényének törléséig.

A megosztási eljárás lefolytatására a tulajdonostársaknak 90 nap áll a rendelkezésére, az ingatlanügyi hatóság hivatalból törli a folyamatban lévő megosztás tényét, ha ezen időn belül nem kerül benyújtásra a megosztás átvezetése iránti kérelem.

Az osztatlan közös tulajdon megszüntetését kezdeményező tulajdonostársnak a megosztási folyamat megkezdéséről írásban, igazolt módon kell értesítenie valamennyi, az ingatlanban tulajdoni hányaddal rendelkező tulajdonostársat, továbbá az ingatlan földhasználati nyilvántartásba vagy erdőgazdálkodói nyilvántartásba bejegyzett valamennyi használóját. Az értesítés mellőzhető az olyan tulajdonostárs esetében, aki számára az értesítés közlése azért nem lehetséges, mert személye az ingatlan-nyilvántartásban szereplő adatai alapján nem azonosítható, vagy természetes személy esetén örököse, gazdálkodó szervezet esetén jogutódja az ingatlan-nyilvántartásból nem állapítható meg. Az értesítést megtörténtnek kell tekinteni, ha annak közlése azért hiúsul meg, mert a postai küldemény azzal a jelzéssel érkezik vissza, hogy a címzett „nem kereste” vagy „elköltözött”, vagy a címzett tulajdonostárs, a földhasználó vagy az erdőgazdálkodó a küldemény átvételét megtagadta.

A törvény olyan konstrukciót alakított ki, amelyben a tulajdonosi akarat a legteljesebben érvényesülhet és az állam közbeavatkozása csak a legszükségesebb mértékre korlátozódik. A tulajdonosi akarat előtérbe helyezésével a megosztás kizárólag a tulajdonostársak egyezségén alapul, amelyhez a demokratikus döntési folyamatoknak megfelelően tulajdoni hányad alapján számított többségi (50% + 1 szavazat) akarategyezség szükséges. Az egyezséghez történő hozzájárulást megadottnak kell tekinteni a nem azonosítható személyű tulajdonostárs, valamint az értesítettnek tekintendő tulajdonostárs esetében, ha az egyezségi döntésben nem vesz részt. Az egyezség hatálya az összes tulajdonostársra kiterjed.

A kisebbségbe kerülő tulajdonostársak védelme érdekében pedig garanciális szabályok kerültek felállításra, hogy egyik tulajdonosnak se jusson a megosztás alapjául szolgáló ingatlanban fennálló tulajdoni hányada alapján a földnek aranykorona értékben kifejezett kataszteri tiszta jövedelme szerint számított értékűnél kisebb értékű ingatlan (kivéve, ha abba kifejezetten beleegyezik), a kialakítandó új ingatlanoknak a rendeltetésszerű művelésre alkalmasnak kell lenniük. A megosztás a teljes ingatlanra kiterjed, vagyis a folyamat végén nem marad vissza az eredeti ingatlanból olyan maradványterület, amely osztatlan közös tulajdonban áll. Ez alól kivétel, ha egyes tulajdonostársak (pl. házastársak, családtagok) kifejezetten kérik, hogy az ő tulajdoni hányadaik továbbra is egyazon ingatlanban osztatlan közös tulajdonban maradjanak.

Ha a tulajdonostársak tulajdoni hányaduk szerinti többsége szerint létrejön az egyezség, a felek rögzítik azt egy egyezségi megállapodásban, amely az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyezhetőség érdekében ügyvédi ellenjegyzést igénylő dokumentum. Ezen egyezségi okiratnak részét kell képezze a tulajdonostársak megállapodását ténylegesen tükröző és az osztóprogram által előállított, a megosztás térképi megjelenítését szolgáló dokumentum (térképvázlat), amely kiváltja a megosztási vázrajzot.

Természetesen a tulajdonostársak belátásuk szerint igénybe vehetnek külső segítséget, például szaktanácsadók személyében.

A tulajdonostársak az egyezség keretében a tulajdonostársak a megosztás alapjául szolgáló ingatlanban fennálló tulajdoni hányadoktól eltérő megosztásban is megállapodhatnak, azaz lehetőség van arra, hogy akár részben, akár egészben az egyik tulajdonostárs kivásárolja a másikat. Ehhez természetesen kettejük megegyezése szükséges, ide értve a vételárat is. Lehetőséget ad a törvény cserével vegyes megosztásra is, amelynek során, ha ugyanazon tulajdonostársak több osztatlan közös tulajdonú – azonos településen, vagy szomszédos és azonos járásban elhelyezkedő településeken – ingatlanban is érdekeltek, az egyezségben megállapodhatnak arról is, hogy az egyes ingatlanokban fennálló tulajdonrészeik összevontan, egy ingatlanban kerüljenek kialakításra. Ebben az esetben az egyezségben foglaltaknak nem kell megfelelnie a Földforgalmi törvény cserére vonatkozó rendelkezéseinek. Ezáltal az osztatlan közös tulajdon megszüntetésével egyidejűleg birtokösszevonás is meg tud valósulni.

Fontos megemlíteni, hogy az úgynevezett keretmérésre, a helyszíni állapot és az ingatlan-nyilvántartás adattartalma egyezőségének (határvonalak, művelési ágak, területi adatok) vizsgálatára és az esetleges hibák kijavítására a megosztási folyamatban nem kerül sor, az ingatlan­ügyi hatóság kizárólag a megosztás ingatlan-nyilvántartási átvezetését végzi el, ezért ha a megosztandó ingatlan adataiban ilyen hiba található és ennek kijavítását a tulajdonostársak szükségesnek tartják, akkor arról előzetesen gondoskodniuk kell. A felmérési, térképezési és területszámítási hibából, valamint a művelési ág tényállapotoktól történő eltéréséből eredő következményeket a tulajdonosok viselik.

A folyamat a jogi megosztással és az ingatlan-nyilvántartási átvezetéssel zárul, azonban annak során a természetbeni kitűzésre, birtokbaadásra nem kerül sor, ahogyan az az adásvételi ügyleteknek sem képezi részét. Az új ingatlanok természetbeni kitűzését a tulajdonosok bármikor utólagosan, saját költségen elvégeztethetik.

A megosztás során a tulajdonostársaknak rendelkezniük kell az egyes tulajdoni hányadokhoz vagy az ingatlanhoz kapcsolódó terheknek (pl. jelzálog, végrehajtási jog, vezetékjog, szolgalmak) a megosztás eredményeként létrejövő új ingatlanokra történő átjegyzéséről, valamint a tulajdonostársak valamelyikének tulajdonában álló, a földtől elválaszthatatlan vagyontárgyak tulajdonba adásáról és értékének megtérítéséről vagy további használatuk feltételeinek a meghatározásáról. A tulajdonostársak adatszolgáltatás keretében kérhetik az ingatlanügyi hatóságtól a megosztandó ingatlan tulajdoni lapján szereplő jogok bejegyzésének, illetve tények feljegyzésének alapjául szolgáló vázrajzok kiadását, amelynek az ingatlanügyi hatóság 15 napon belül köteles eleget tenni. A jogok és tények tervezett átjegyzését a térképvázlaton és a területkimutatáson fel kell tüntetni és azt jóváhagyás céljából meg kell küldeni valamennyi bejegyzett jog vagy tény jogosultja számára. Ha a bejegyzett jog vagy tény valamely hatóság döntésén alapul vagy jogszabály alapján valamely hatóság megkeresése alapján került az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetésre, a térképvázlatot és területkimutatást jóváhagyás céljából meg kell küldeni az érintett hatóság számára. A jogosult, illetve a hatóság az állásfoglalását a megkereséstől számított 15 napon belül köteles megadni. Ha a jogosult, illetve a hatóság a térképvázlatban és területkimutatásban foglaltakkal nem ért egyet, úgy köteles azt megindokolni, valamint egyidejűleg köteles a tulajdonosok számára adatot szolgáltatni a térképvázlat és területkimutatás megfelelő elkészítéséhez. A határidő elmulasztása, illetve az adatszolgáltatási kötelezettség nemteljesítése esetén a jogosult, illetve a hatóság hozzájárulását a megküldött térképvázlat és területkimutatás szerint megadottnak kell tekinteni.

Az egyezség keretében rendelkezhetnek a tulajdonostársak az új ingatlanok megközelítéséről azon ingatlanok esetében, amelyek nincsenek összekötve úttal. A tulajdonostársak döntési körébe tartozik, hogy saját meglátásuk szerint milyen irányt és módot tartanak a legmegfelelőbbnek az ingatlanok megközelítésére, akár szolgalmi joggal, akár önálló út kialakításával (amely lehet az ő vagy egy részük közös tulajdona is).

A megosztás természetesen nem szünteti meg a közös tulajdonban álló földeken fennálló földhasználati szerződésen alapuló földhasználatot, de mivel a szerződés tartalmában a megosztás miatt módosulás következik be, a szerződő feleknek szükség szerint gondoskodniuk kell a földhasználati szerződés módosításáról és az alapján a változásoknak a földhasználati, illetve erdőgazdálkodói nyilvántartásba való bejelentéséről.

A meglevő földek feldarabolásával új és kisebb földrészletek jönnek létre, amelyek egyrészről már egy-egy személy 1/1 hányadú tulajdonában vannak, azonban méretüket tekintve az aprózódás jellemzi őket. A birtokelaprózódás sajnálatos következménye az osztatlan közös tulajdonviszonyok rendezésének, azonban indokolt és fontos fellépni az ellen, hogy az üzemszerű mezőgazdasági művelésre alkalmatlan méretű elemekből álló és túlzottan mozaikos elrendezésű birtokstruktúra jöjjön létre. Ennek megakadályozása érdekében a törvény területi minimumot állapít meg, amelynél kisebb térmértékű földrészlet nem kerülhet a megosztás során kialakításra. Ezen méretkorlát szőlő, kert, gyümölcsös, nádas művelési ág esetén 3000 m2, szántó, rét, legelő, erdő és fásított terület művelési ág esetén 10.000 m2 (1 hektár), zártkerti földnek minősülő ingatlan esetében pedig 1500 m2.

Olyan földrészletek esetében, ahol már a kiinduló állapotban – azaz a megosztás előtt – látszik, hogy nincs lehetőség legalább kettő, a területi minimumot elérő földrészlet kialakítására, a megosztás eleve szóba sem jöhet. Ezen ingatlanok vonatkozásában az osztatlan közös tulajdon megszüntetésének módja az, ha az ingatlan teljes egészében az egyik tulajdonos tulajdonába kerül. Mindezt meghatározza a törvény: a földet a legnagyobb mértékben használó, ennek hiányában a legnagyobb mértékben tulajdonló, valamint ennek egyenlősége esetén a fiatalabb tulajdonostárs tulajdonába kell adni.

Ha a földrészlet kiinduláskori állapota meghaladja a területi minimum mértékét, de egyes tulajdonostársak tulajdoni hányadai meghaladják az újonnan kialakítandó ingatlanokra érvényes területi minimumot, míg más tulajdonostársak tulajdoni hányadai nem érik el ezt a területhatárt, akkor az önálló ingatlanná nem alakítható tulajdoni hányadoknak a többi tulajdonostárs általi bekebelezéséről és megváltásáról kell rendelkezni. Ilyenkor a területi minimumot el nem érő hányaddal rendelkező tulajdonostársak nem kaphatják meg a földet, hanem azt kötelező jelleggel a többiek része bekebelezi. Ebben az esetben a tulajdonostársaknak az egyezségben ki kell térniük ennek módjára is, azaz mely tulajdonostársakhoz kerülnek ezek a hányadok. A bekebelezést bármelyik tulajdonostárs kezdeményezheti. Ha több tulajdonostárs is igényt formálna egy adott tulajdonrészre, úgy az annak a tulajdonostárs által szerezhető meg, aki magasabb összeget fizet érte, illetve több jelentkező hiányában a megosztást kezdeményező tulajdonostárs tulajdonába kerül. Természetesen cserébe ellentételezésül megváltást kell fizetni a földhöz nem jutó volt tulajdonostárs részére. Ennek összege legalább a minisztérium által közzétett értékbecslési ajánlatban megállapított összeg. Ha a területi minimumot el nem érő tulajdoni hányaddal rendelkező tulajdonostárs vagy a bekebelező tulajdonostárs nem ért egyet az értékbecslési ajánlatban foglalt összeggel, úgy igazságügyi szakértővel új értékbecslési szakvéleményt készíttethet. Az új értékbecslési szakvélemény elkészítésének költségeit a bekebelező tulajdonostárs abban az esetben viseli, ha annak elkészíttetését ő kezdeményezte vagy ha az új értékbecslési szakvéleményben foglalt összeg legalább 20%-kal meghaladja az értékbecslési ajánlatban foglalt összeget. Ha az új értékbecslési szakvéleményben foglalt összeg meghaladja az értékbecslési ajánlatban foglalt összeget, a bekebelező tulajdonostársnak ellenértékként legalább az új értékbecslési szakvéleményben meghatározott összeget kell megfizetnie. Ha az új értékbecslési szakvéleményben foglalt összeg kevesebb, mint az értékbecslési ajánlatban foglalt összeg, a bekebelező tulajdonostársnak ellenértékként legalább az új értékbecslési szakvéleményben meghatározott összeget kell megfizetnie. Ez a piaci forgalmi értéken történő megváltás rendkívül fontos eleme az eljárásnak, mert a megváltásra erre irányuló többségi döntés esetén akkor is sor kerül, ha a megváltással érintett ingatlanrész tulajdonosa nem ért azzal egyet.

A tulajdonostársak közötti tulajdonszerzés jogcíme minden esetben „osztatlan közös tulajdon megszüntetése”, ezért ebben az esetben elővásárlási jogosultság nem áll fenn, tehát kívülálló harmadik személyek (akik az eredeti, osztatlan közös tulajdonú földrészletben nem tulajdonostársak) a jogügyletbe nem léphetnek be. E jogügyletek mentesek továbbá a földforgalmi hatósági jóváhagyási eljárás alól, valamint a megosztáshoz nem lesz szükség földműves minőségre, azonban a hatályos földforgalmi szabályozásban rögzített 300 hektáros földszerzési maximum ezen ügyletek esetében is alkalmazandó.

A visszaélések elkerülése érdekében ugyanakkor korlátot képez, hogy a tulajdonostársnak a tulajdoni hányadát meghaladó részre a tulajdonszerzési joga csak abban az esetben áll fenn, ha az adott ingatlanban legalább három éve rendelkezik tulajdonrésszel vagy örökléssel, vagy közeli hozzátartozójától szerezte.

A kegyeleti jogok érvényre jutásának biztosítása érdekében rendelkezik arról, hogy ha az adott megosztásra kerülő földrészleten akár jelölt, akár jelöletlen sírhely található és az államnak tulajdoni hányada van a földrészletben, akkor az állam részére a megosztással kialakításra kerülő ingatlan a sírhellyel érintett területre essen. Ebben az esetben az állam vonatkozásában a területi minimumról szóló szabályokat nem kell alkalmazni, valamint az állam hányada másik tulajdonostárs által nem kebelezhető be.

Garanciális jelleggel a törvény rögzíti, hogy a felek bármilyen vitájuk esetén bírósághoz fordulhatnak.

Tekintettel arra, hogy vannak olyan ingatlanok, amelyek esetében az egyszerű többség kialakítása sem kivitelezhető (pl. több százas vagy ezres nagyságrendű tulajdonostársak), így a tulajdonostársak számának és az ingatlan térmértékének aránya alapján (azaz a kis területre eső nagyszámú tulajdonosok esetében) indokolt az állam számára beavatkozási lehetőséget biztosítani ezen ingatlanok állami tulajdonba vételére, hogy az 1/1 tulajdoni viszony az állam részvételével létrejöjjön, majd hasznosítható legyen a föld az általános szabályok szerint. Ilyen ingatlannak azok minősülnek, ahol a törvény hatálybalépése után legalább két év alatt legalább három alkalommal megpróbálták a tulajdonosok az osztatlan közös viszonyok megszüntetését, de nem jártak sikerrel és a tulajdonosok száma a 100 főt meghaladja, vagy a 30 főt meghaladja és az ingatlan hektárban kifejezett területnagyságának mértéke és tulajdonosai számának hányadosa kisebb, mint 0,5. A kisajátítási eljárás megindítására a földvásárlásra rendelkezésre álló költségvetési keret alapján kerül sor.

A cikk szerzője: Dr. Andréka Tamás