A közösség ökológiai területe dinamikusan bővült az elmúlt években, ugyanakkor tagországonként igen különböző a növekedés mértéke és az ökológiai terület teljes mezőgazdasági területhez viszonyított aránya, csakúgy, mint a művelési ágak szerinti megoszlás.

Kedvező környezeti és humán egészségügyi hatásai miatt az ökológiai gazdálkodás egyre inkább előtérbe kerül az Európai Unióban (EU). Az ökológiai termékek piaca a lakosság rendelkezésre álló jövedelmének, környezet- és egészségtudatosságának növekedésével párhuzamosan folyamatosan bővül. Mindez tükröződik az EU szakpolitikáiban is, hiszen a bizottság által közzétett Termőföldtől az asztalig stratégia azt tűzte ki célként, hogy 2030-ig az EU mezőgazdasági területének 25 százaléka álljon ökológiai művelés alatt. Erre a célra a tagországok által kidolgozandó, a 2023 és 2027 közötti időszak agrárpolitikáját meghatározó ún. KAP stratégiai tervekben is reagálni kell.

A fentiek alapján az EUROSTAT közelmúltban publikált adataira alapozva azt mutatjuk be, hogy az EU mezőgazdaságában mekkora szerepe van az ökológiai gazdálkodásnak, ez hogyan változott 2012 és 2019 között, valamint hogyan oszlik meg az ökológiai terület a művelési ágak között. A vizsgált időszakot az adatok rendelkezésre állása határozta meg. Az eredmények arra is rávilágítanak, hogy mennyire reális az EU által kitűzött cél, illetve, hogy milyen az ökológiai mezőgazdaság belső szerkezete.

Mielőtt az európai uniós összehasonlításba kezdenénk érdemes röviden áttekinteni, hogy világszinten hogyan alakult az ökológiai mezőgazdaság területe és kik a főbb szereplők. A FAOSTAT adatai alapján az ökológiai módon művelt mezőgazdasági terület az ezredforduló óta több, mint a háromszorosára emelkedett és 2018-ban már meghaladta a 71 millió hektárt. A meghatározó termelő Ausztrália, a terület felét adja (35,7 millió hektár), tőle jóval elmaradva következik az Európai Unió 18 százalékos részesedéssel, mögöttük Argentína (5,1%), Kína (4,4%), Uruguay (3,0%) és az Egyesült Államok (2,8%) sorakoznak fel.

Az Európai Unió mezőgazdasági területének 8,5 százaléka állt ökológiai művelés alatt 2019-ben az átállás alatt lévő és átállt területeket is figyelembe véve, ami 13,8 millió hektárt jelent. A tagországok változatos képet mutatnak, az ökológiai gazdálkodás szerepe Ausztriában (25%), Észtországban (22%) és Svédországban (20%) a legjelentősebb, míg Máltán (0,5%), Írországban (1,6%) és Bulgáriában (2,3%) a legalacsonyabb. Magyarországon a mezőgazdasági terület 5,7 százalékán folytattak ökológiai gazdálkodást.

Ez azt is mutatja egyben, hogy a bizottság által kitűzött 25 százalékos célt Ausztria már most is teljesíti, míg néhány más ország könnyen teljesíteni tudja. Ugyanakkor jelentős azon tagországok száma, amelyek komoly nehézségekkel szembesülhetnek.

Értelemszerűen az Európai Unió ökológiai mezőgazdaságában a nagy mezőgazdasági területtel rendelkező országok a meghatározók. Az EU tagországok közül a legjelentősebb ökológiai mezőgazdasági területtel Spanyolország, Franciaország és Olaszország rendelkezik (2,4, 2,2, illetve 2,0 millió hektár), együttes részesedésük 48 százalék volt 2019-ben. Magyarország az EU ökológiai művelés alatt álló területének 2,2 százalékát adta, ami 303,2 ezer hektárt jelent.

Az ökológiai mezőgazdaság által érintett terület változása elég különböző mintázatot követett az EU országokban, amelyet befolyásol a kiindulási állapot, a piaci lehetőségek és nem utolsósorban a támogatáspolitikai ösztönző rendszer. A legnagyobb mértékben Horvátországban (+239%), Bulgáriában (+201%) és Magyarországon (+132%) növekedett az ökológiai terület 2012 és 2019 között, ezzel szemben Lengyelországban (–23%) csökkent, Csehországban (+14%) és Görögországban (+14%) csak kismértékben bővült. Figyelemre méltó, hogy a legnagyobb ökológiai területtel rendelkező országok közül Franciaországban és Olaszországban is dinamikus volt a bővülés.

Az elmúlt évtizedben a magyar agrárpolitika a rendelkezésére álló eszközökkel aktívan járult hozzá az ökológiai mezőgazdaság fejlődéséhez. Többek között az ökológiai gazdálkodásba vont hazai terület növekedése jelentős mértékben köszönhető a Vidékfejlesztési Program ökológiai gazdálkodást támogató felhívásainak, amelyek keretében összesen 237 ezer hektárnyi terület támogatása valósult meg 2015 óta.

Az Unió ökológiai gazdálkodásba vont területén belül a szántó és a gyep a legjelentősebb (46 és 43%), a gyümölcs- és szőlőültetvények részesedése jóval elmarad (11%). Ugyanakkor ezek az arányok a tagországok esetében széles skálán mozognak. Finnországban, Dániában, Svédországban, Lengyelországban és Romániában a szántó a meghatározó, míg Írországban, Szlovéniában és Csehországban a gyep a domináns. Cipruson, Máltán, Spanyolországban, Olaszországban, Portugáliában és Bulgáriában jelentősnek mondható az ültetvények részesedése is. Magyarországon az ökológiai terület közel kétharmadát a gyep és egyharmadát a szántó adja, az ültetvények részesedése 5 százalék.

Az ökológiai gazdálkodásban rejlő kedvező környezeti és egészségügyi hatások kiaknázása érdekében fontos, hogy a jövőben az intenzívebb művelés alatt álló területek álljanak át, vagyis növekedjen az ültetvény és a szántóterületek részesedése. Ez jelentősebb műtrágya- és növényvédőszer-használat-csökkenést eredményezne, javulna a talajállapot, valamint még kedvezőbb beltartalmú élelmiszerek előállítására nyílna mód.

A fentiek alapján az elmúlt évek dinamikus növekedése ellenére az európai uniós összehasonlítás alapján még komoly tartalékok vannak a hazai ökológiai gazdálkodásban. A 2021 és 2027 közötti uniós pénzügyi ciklus támogatásai (a jövedelempótló és a beruházási), valamint a várhatóan újrainduló gazdasági növekedés következtében emelkedő lakossági jövedelmek és a növekvő egészség- és környezettudatosság jó alapot nyújthat az ágazat további fejlődéséhez, de ehhez elengedhetetlen a fogyasztói tudatosság növelése.

Ugyanakkor fontos az is, hogy emelkedjen az ültetvény és a szántóterület aránya az ökológiai gazdálkodáson belül.

A cikk szerzője: Dr. Páll Zsombor