Tavaly év végén benyújtásra került a 2023–2027 közötti időszakra vonatkozó magyar KAP Stratégiai Terv, így két átmeneti év után jövőre várhatóan elindulhatnak a következő ciklus támogatásai is. Tekintettel arra, hogy a hazai terv még elfogadás alatt van, és az abban megfogalmazottak a bizottsági elvárásoknak megfelelően még változhatnak, az alábbiakban csak a hazai AÖP általános bemutatását tudjuk megtenni.  

A mezőgazdasági termelés átalakulása napjainkban egyre elkerülhetetlenebbé válik. A növekvő fogyasztás miatt fokozódik az igény a mezőgazdasági termékekre, ugyanakkor az ágazat jelentős hatással van a természeti erőforrásokra, a környezeti és éghajlat-változási folyamatokra, de nagymértékben függ is azok – egyre romló – állapotától. Éppen ezért szükségszerű, hogy a gazdálkodók – saját jól felfogott érdekükben – nagyobb mértékben járuljanak hozzá a termelési feltételeket is meghatározó természeti erőforrások (talaj, víz, biodiverzitás és táj) megőrzéséhez, továbbá tegyenek is annak érdekében, hogy ezek a folyamatok lehetőség szerint kedvezőbb irányba forduljanak. A környezeti szempontokat figyelembe vevő, azokhoz alkalmazkodó, tudatos gazdálkodás rendszerszintű alkalmazásával megtartható a termelési szint, csökkenthetőek a termelési költségek, hatékonnyá tehető az erőforrások felhasználása és növelhető a klímaváltozáshoz való alkalmazkodási képesség is, biztosítva így a versenyképes gazdálkodás hosszú távú fenntarthatóságát.

A Közös Agrárpolitika (KAP) 2023–27 időszakra vonatkozó új támogatási rendszere éppen ezért az agrárgazdaság versenyképességének javítása és a vidéki térségek fejlesztése mellett továbbra is kiemelt feladatként kezeli a környezetvédelmi és éghajlat-politikai fellépések előmozdítását. Ezeket a célokat tovább erősítik az Új Európai Zöld Megállapodás (Green Deal) keretében megjelenő, a társadalmi elvárásokra reflektáló Termőföldtől az Asztalig Stratégia és a Biodiverzitás Stratégia mezőgazdaságot térintő célkitűzései is, kiegészülve az ún. szénmegkötő gazdálkodás (carbon farming) koncepciójával. Az Európai Bizottság a környezeti célkitűzések megvalósítására egy többszintű, egymásra épülő zöld felépítményt alakított ki, melynek a jól ismert eddigi eszközök – kölcsönös megfeleltetés, agrár-környezetgazdálkodási kifizetések – mellett része lett az ún. eco-scheme beavatkozás típus is, mely a hazai KAP Stratégiai Tervben agro-ökológiai alapprogramként (AÖP) került megnevezésre.

A 2015. évi KAP-reformmal bevezetett zöldítési kifizetést sok kritika érte, környezeti szempontból az előírások nem bizonyultak elég hatékonynak ahhoz, hogy többlettámogatás járjon a betartásukért, végrehajtási oldalról pedig a támogatás uniós jog szabta feltételei voltak túl bürokratikusak és rugalmatlanok. E kritikákat figyelembe véve a Bizottság átszabta az egyes kifizetések alapfeltételéül szolgáló ún. kölcsönös megfeleltetés rendszerét, és a zöldítés elemeivel megerősítve összeállította a kondicionalitás előíráscsomagját. A zöldítési előírásokat – állandó gyepterületek országos arányának megőrzése, terménydiverzifikáció, ökológiai célterületek fenntartása – beágyazta az eddigi HMKÁ előírások közé, így téve némileg zöldebbé az alap jövedelemtámogatást (BISS). Az alapok megerősítése mellett a közvetlen támogatásokat magába foglaló I. pilléren belül megjelent egy új intézkedéstípus, az éghajlattal, a környezetvédelemmel és az állatjóléttel kapcsolatos rendszerek beavatkozás, vagyis hazai szóhasználatban az AÖP. Ez egy, a tagállamok által kötelezően bevezetendő, de a gazdálkodók szempontjából önkéntesen igényelhető éves támogatási forma, melynek célja, hogy az éghajlat- és környezetvédelem, valamint az állatjólét szempontjából előnyös, továbbá az antimikrobiális rezisztencia elleni küzdelmet célzó mezőgazdasági gyakorlatokat alkalmazó gazdálkodóknak nyújtson kifizetéseket.

A tagállamok alapvetően szabad kezet kaptak a támogatási konstrukció kidolgozásában, a kialakítandó előíráscsomagoknak azonban legalább kettőt le kell fedniük az unió által meghatározott cselekvési területek közül, úgymint, éghajlatváltozás mérséklése (ÜHG-csökkentés, szénmegkötés fokozása), éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, vizek védelme, talajvédelem, a biológiai sokféleség és a táji diverzitás védelme, fenntartható növényvédőszer-használat, állatjólét vagy antimikrobiális rezisztencia elleni küzdelem. A rugalmas kialakíthatóságot segíti az is, hogy a kifizetés típusa kétféle lehet. A tagállam vagy az alap jövedelemtámogatást kiegészítő ún. egységes top-up támogatásként nyújtja azt a gazdálkodóknak, vagy az AKG programhoz hasonlóan a vállalt kötelezettségekből fakadó bevételkiesésüket és többletköltségeiket kompenzálja. Mindezt pedig évenkénti támogatásigényléssel és egy éves kötelezettségvállalásokkal. A közvetlen kifizetések környezeti hozzájárulását erősítendő a tagállamoknak az I. pilléres pénzügyi forráskeretük legalább 25%-át erre a beavatkozásra kell fordítaniuk, mely csak abban az esetben csökkenthető arányosan, de legfeljebb a feléig, amennyiben a tagállam a vidékfejlesztésre szánt forrásaiból többet költ a környezeti beavatkozásokra kötelezően elkülönítendő 35%-nál.

Az AÖP hazai kialakítása során az volt a cél, hogy egy olyan támogatási formát hozzunk létre, amely minél több gazdálkodót ér el, ugyanakkor kellő környezeti haszonnal is jár. A több gazdálkodó által tett kisebb lépés összességében nagyobb haszonnal járhat, mint a kevés gazdálkodóval tett nagyobb lépés. Mivel a zöld felépítmény úgy épül fel, hogy az egyes intézkedések egymásra épülnek és kiegészítik egymást, ez utóbbi nagyobb lépésre is megvannak az eszközök a vidékfejlesztési támogatások között (pl. AKG, ökológiai gazdálkodás támogatása stb.) Ennek érdekében Magyarország az AÖP esetében az ösztönző jellegű, kiegészítő támogatási formát választotta, így a fix összegű hektáronkénti támogatás az üzem teljes területére jár a vállalt agro-technológiai előírások és a további támogatási feltételek teljesítése esetén.

A választható egyes jó gyakorlatok kiemelt célterületei a talajvédelem és a biodiverzitás védelme, azon belül is pl. a téli talajtakarás biztosítása, a kondicionalitáshoz képest emelt szintű terménydiverzifikáció, a talajmegőrző gazdálkodás folytatása, a talaj szervesanyag-tartalmának elősegítése, a beporzókat segítő növényvédelem, a magasabb arányú nem termelő területek fenntartása, a táblaméret korlátozása, a gyepek védelme. Az egyes jó gyakorlatok környezeti hasznosságuk függvényében különböző pontértéket kapnak (1 v. 2), a gazdálkodónak pedig mezőgazdasági üzemen belül minden tényleges hasznosítási módra (szántó, gyep, ültetvény) vonatkozóan legalább 2 pont értékű előírást kell teljesítenie. Amennyiben az üzem szántó-, illetve gyepterületeinek nagysága nem éri el az 5 ha-t, ültetvény esetében pedig az 1 ha-t, adott hasznosítási módra nem kötelező előírást vállalni, az érintett területre azonban kifizetés nem jár, csak abban az esetben, ha ezekre a küszöbérték alatti területekre is választ előírást a gazdálkodó. További előírás a Gazdálkodási Napló vezetése.

A tartós környezeti hatások elérése érdekében bátorítjuk a termelőket, hogy minél többen, s lehetőleg minden évben vegyék majd igénybe ezt a támogatást. Mivel nem pályázattal, hanem az egységes kérelmezésen keresztüli igényléssel lehet majd hozzáférni, akár mind az 5 millió hektárnyi mezőgazdasági területet be fogjuk tudni fogadni, de elsődleges célunk, hogy legalább 1,5–3,5 millió hektárral vegyenek részt a termelők a programban. A benyújtott tervben szereplő tervezett fajlagos érték 80,85 EUR/ha, ennek pontos összege a belépő területek nagyságától függően változhat.

A legújabb KAP-reform zöldítési törekvései okosan és tudatosan alkalmazva egy gazdasági és környezeti szempontból is hosszú távon fenntartható pályára állíthatja az uniós és hazai mezőgazdaságot is, de ehhez minden félnek el kell köteleződnie a szükségszerű paradigmaváltás mellett.

A cikk szerzője: Kinorányi Éva