Mit tudunk tenni azért, hogy a területen, amin gazdálkodunk a maximális terméspotenciált kiaknázzuk. Nagyon sok összetevője van a dolognak.

Nagyon sokszor hallani, inkább az idősebb generációktól, hogy „a földet az unokáinktól kaptuk bérbe”. Ennek tükrében az a kérdés, hogy ehhez így is állunk-e hozzá? Lesz az unokáinknak még talaj, amin gazdálkodni tudnak, lesz tápanyag az utánpótlásra, vagy feléljük most a rövid ideig tartó haszonszerzés céljából? Ki tudja ezt megmondani? Nagyon sok elemzést, előadást lehet ezzel kapcsolatban találni.

Egyik szemszög lehet a valamelyest „fenntartható” gazdálkodásra a minél szélesebb vetésforgó. Az egyik évben ez a növény, másikban az és így tovább, lesz amelyik jobban bejön, a nagyobb nyereséget hozza, de kizsigerelés nélkül, és a legkisebb természetkárosítás nélkül. Mert az, hogy esetleg olyan régióban vagyunk, ahol a kukorica adja a legnagyobb eredményt és akkor folyton ezt vetünk, vagy a búza-repce vetésforgó, a fagyi visszanyal majddal fogunk találkozni. Megjelennek a különböző rezisztenciák, és akkor állunk és nézünk ki a fejünkből, hogy akkor most mi van?

Egy másik helyzet a talaj nedvessége. Folyton az eget kémleljük, van, aki imádkozik is, de a legtöbben az esőt várjuk. Azért vannak olyan termelők is, akik a földet is nézik, és tesznek is azért, hogy kisebb legyen a kipárolgás! Minél több vizet tartunk meg a földben, annál egyszerűbb a dolgunk. A helyesebb talajműveléssel kevesebbet bolygatjuk a talajt, a káros tömörödéseket megszüntetjük, próbálunk talajfelszín-takarást végezni, a minél kevesebb kipárolgásért. A leesett csapadékot helyben kell tartani! Ezért a földnek képes kell lenni azt elnyelni, és később felhozni a növények számára.

Egy elporosított talajfelszín csapadék hatására nagyon hamar eliszaposodik, és a lehulló csapadék innentől kezdve elfolyik az árkokba és így ki a területről.

A NoTill lehet a végső megoldás? Addig hosszú az út, de érdemes mielőbb elkezdeni a földdel úgy viselkedni, mint a szeretteinkkel!

Az intenzív forgatásos technológiáról óvatosan álljunk át a mulcsos technológiára. Próbáljunk meg intelligensen takarónövényt termeszteni, legyen ugyanolyan fontos, mint a főnövény! A takarónövényekkel figyeljünk oda, hogy a vízbalansz abba az irányba billenjen, hogy többet megőrzünk, mint elhasználunk!

A talajművelésnél a lazításra és a felszín egyengetésére koncentráljunk, a többit elvégzik a növények!

A vetésforgókat úgy kell kialakítani, hogy a nagy szármaradvány ne okozzon a következő főnövényben gondot!

A kukorica vetése bármilyen körülmény között megvalósítható! Bármilyen típusú és mennyiségű szármaradvány a vetést nem tudja hátráltatni. A vetőgépeket fel lehet szerelni mindenféle szár- ill. rögterelővel, vágó tárcsával. A vetőbarázdát pedig különböző tömörítő kerekekkel tudjuk zárni.

Az esetleges tápanyag-utánpótlásban a sávos műtrágyázás is tud segíteni. A Horschnál különböző kultivátorok segítségével meg lehet oldani a sávos lazítást és műtrágyázást!

A Maestro vetőgép pedig alkalmas akár a direkt vetésre is. Az AutoForce csoroszlyanyomás rendszerrel mindig akkora nyomással dolgozik, amennyi ahhoz kell, hogy a magot pontos mélységbe rakja.

A pontos mélységtartás és egyenletes kelés az alapja a magas hozamnak, ugyanis így tudjuk kihasználni az egyedi növényekben rejlő maximális terméspotenciált.

Az egyre dráguló műtrágya optimális kihasználása végett érdemes elgondolkodni a műtrágya precíz kihelyezésén is!

A Maestro egy olyan szemenkénti vetőgép, amivel a precíz vetés mellett a logisztika is nagyon megoldott!

A Horsch magyarországi forgalmazója az AXIÁL Kft.

A cikk szerzője: Szász Zoltán