Tény, hogy a 2022. év időjárása a hazai kukorica vetésterület jelentős részén csapásszerűen hatott a kukoricaállományokra, s akár a csapadékmennyiség, akár a hőmérséklet alakulását vesszük figyelembe, nem sok esélyt kapott a kukorica az életben maradásra (2. ábra).
Mindjárt fel is tehetjük a kérdést: kizárólag a szárazság és a rossz termés vezetett oda, hogy 2023-ra mintegy 20%-ot esett vissza a kukorica vetésterülete, vagy voltak más közrejátszó tényezők is?
Áttekintve az 1. ábrán bemutatott 100 éves, a kukorica termésátlagok alapján készült diagramot, látható, hogy a termésátlagokat nem csak az időjárás befolyásolja. A hullámokban tükröződnek a nagyobb társadalmi események és változások is, mint a válságok, háborúk, nagyobb átalakulások. Kétségtelen, hogy a XX. század második felének legjellemzőbb vonása az emelkedés volt. Ez nem csak a viszonylagos időjárási és társadalmi stabilitásnak, de a tudományos-technológiai eredmények „begyűrűzésének” is betudható.
Azonban, az évezred utolsó évtizedében valami történt!
Ha sok igazság is van abban, hogy a földekre szakadt új gazdatársadalom nem kapott elegendő szakmai segítséget az elinduláshoz, s az addig funkcionáló kutatási és intézményi háttér is kiszaladt mögüle, nem lenne igazságos mindent erre fogni. Úgy tűnik, az átalakulásra rárakódott a globális klímaváltozással járó „klímahektikusság”, és gazdasági környezet változásainak „lökdösődő” jellege. Azt is tudjuk, hogy az újjászervezett magyar mezőgazdaságot nem kis mértékben sújtotta az időjárás. Ebben a helyzetben az EU-s csatlakozási felkészüléssel, majd a csatlakozással érkező pénzek mentették meg a teljes csődtől. A tápanyaggal feltöltött talajok és a legújabb kor tudományos-technológiai eredményeinek „beszivárgása” eredményezte, hogy ez alatt az idő alatt is születtek (születhettek) csúcsokat döntögető sikerek.
A fentebb hivatkozott ábráról szintén leolvasható, hogy a termésátlagok emelkedése az 1960-as években kezdődött, s ha nem is töretlenül, de a '80-as évek végéig tartott. Ettől az időszaktól az átlagokat jelentős ingadozás jellemzi, s a csúcsokat akár közvetlenül is követhetik negatív szélsőségek. Míg a csúcsok valahol 8 és 9 tonna között látszanak tetőzni, a minimumok 4 tonnáig, vagy az alá is süllyedhetnek.
Fel is tehetjük a kérdést: van-e olyan történelmi termésszint, amely alá a technológiai, genetikai és termelői tudásban bekövetkezett fejlődés következtében már nem eshet vissza a termés? A 2022. esztendő termése azt bizonyítja, hogy ilyen nincs, tehát a termés bármikor visszaeshet bármely korábbi szintre, vagy éppen az alá.
Az egész ország területére kiterjedő teljes megsemmisülés valószínűsége ugyan nem nagy, de senki sem garantálhatja, hogy a minimum nem közelítheti meg a nullát! Fajtakísérleti és termelési eredmények azonban egyaránt bizonyítják, hogy a korlátok fentről még nincsenek lerögzítve!
Mielőtt továbblépünk, tekintsük át, mi is történt 2023-ban! A kialakult, meglehetősen szkeptikus képet az alábbi főbb (egymástól nem teljesen független) tényezők festették fel:
- A 2022. évi igen rossz termés.
- A termés gyenge minősége (gombatoxinok).
- A felrobbant, majd elfüstölt terményárak.
- A megugrott inputárak.
- A beragadt raktárkészletek.
- Törlesztésre váró gazdálkodási és beruházási hitelek.
A képet és a hangulatot erősen árnyalta a keleti szomszédnál – az ott zajló háború következtében – bentragadt készletetek nyugatra mozdulása. Ebben a hazai feldolgozó- és takarmányipar is jelentős szerepet játszott! Az olcsó beszerzési lehetőségre joggal csaptak le, hiszen a rendkívül magas hazai terményárak és a gazdák további csodavárása mindkét ágazat számára az ellehetetlenülést jelentette. Minthogy a gazdák nem mutattak „szolidaritást” (nem engedtek a 140000-ből), nem volt mit tenni. (Megjegyzem, hogy ilyenkor mutatkozik meg az ágazati szervezetlenségben rejlő csapda!) Egy szó, mint száz, a kapzsiság a gazdálkodásban is a fő bűnök közé tartozik, s könnyen megbosszulja magát!
A harapófogó egyik szárát az eladatlan és a hozzácsapódó, az újabb termelési ciklusban várhatóan szintén eladhatatlan készletek növelése szorította, a másik, a „valamit mégiscsak kell tenni” kényszerlépés kezében volt. A gazdák döntése a kukoricával bevetett terület mintegy 20%-os csökkentését eredményezte az előző évihez képest.
A 3. ábra tanúsága szerint a 2023. év nem volt kedvezőtlen a kukoricatermesztésre – legalábbis az ország területének nagyobb részén. A kialakult 8 tonna feletti termésátlag – valószínűsíthetően – hasonló lett volna nagyobb terület bevetése esetén is. Kérdés, hogy hol lesz a „0” pont. A költségekre szintén erős hatást gyakorolt a „háborús” pszichózis. Nem várt mértékben drágultak meg a műtrágya és más vegyi áruk, s ez pánikvásárlást idézett elő.
Hogy ne csak a negatívumokat emlegessük: a 2023. esztendő egy ritka jelenséget is előidézett a hazai kukoricatermesztésben! Megszokott volt, hogy a nagyobb terméseket nagyobb szemnedvesség-tartalom kíséri. A vízelvonás nagyobb költsége szokás szerint a profit meglehetősen nagy részét emészti fel. Az időjárás szerencsés alakulása következtében a kukorica tenyészidejének befejező időszaka 2023-ban a vízleadásnak kedvezett, így a szárítási költségek kedvezőbben alakultak.
A fentiekből látható, hogy mind a termésekre, mind a gazdálkodás sikerességére ható tényezők igen sokfélék, s a legkevésbé sem előre láthatók. Ehhez járul, hogy a hazai gazdálkodás irányítási és támogató rendszerből számos „lengéscsillapító” intézmény és intézkedés hiányzik, vagy, ha névleg létezik is, az korlátozott hatékonyságú.
A gazdálkodás feladata kettős: egyrészt biztosítani kell a folyamatosságot (a negatív hatások kivédésével és a gazdálkodás folytonosságának biztosításával), másrészt törekedni kell a versenyképesség fenntartására.
Elég egyértelműnek látszik, hogy a kockázati tényezők kiszűrésében korlátozottabbak a lehetőségeink, mint a lehetőségek kihasználásában. A külső kockázati tényezők begyűrűzésének elhárítása mellett a technológia fejlesztése, a talajok védelme és javítása, mint eszközök állnak rendelkezésre. A kísérleti és gyakorlati tapasztalatokra utalva látható, hogy a fajtaválasztásban, a technológia minőségi elemeinek javításában és a növényvédelem megoldásaiban a költségeket nem növelő lehetőségek rejlenek, s amelyek akár tanácsadás, akár képzés/önképzés igénybevételével jól kihasználhatók.
A kukoricatermesztés súlyát az egyes országrészek gazdálkodásában főként a klímaváltozás befolyásolja. Ebben jelenleg azt látjuk, hogy az eddig „favoritnak” tekintett Tolna, Fejér és Hajdú-Bihar hegemóniája megtörni látszik. Az azonban nem világos, hogy egy ilyen kis földrajzi egységen belül, mint a Kárpát-medence, mennyire lehet ezeket a változásokat tartósnak tekinteni.
A kukorica jelenleg a világ egyik, ha nem a legfontosabb termesztett növénye, de mindenképpen a legsokoldalúbban felhasznált mezőgazdasági termék. Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a napenergia hasznosításában is vezető helyen áll (C4). Az éves produktum megközelíti az 1,2 milliárd, a termőterület pedig a 200 millió hektárt. Jelentősége alapvetően a világ népességének és a népesség igényeinek alakulásától függ, ám az erre vonatkozó előrejelzések semmiképpen sem csökkenő irányúak. (A világ népessége elérte a 8 milliárdot, s 2 évtizeden belül el fogja érni a 9-et.)
Nem gondolnám, hogy itt az ideje a kukorica sírja fölött kongatni a harangot! Ehelyett át kell tekinteni a tennivalókat és cselekedni. Szem előtt kell tartani az einsteini gondolatot: „A problémákat nem lehet ugyanazzal a gondolkodással megoldani, mint amellyel előidéztük őket.” A szemléletbeli változásoknak a következő területeken kell elsősorban megvalósulni: a gazdaságosság értelmezése, az észszerűség alkalmazása, a fenntarthatóság megvalósítása és a társadalmi felelősségvállalás, mint kötelező magatartásforma elfogadása.
Lehet, nem is olyan távoli jövő, hogy a napenergia közvetlenebbül termeli számunkra az élelmiszer-alapanyagot és nem a háziállatok közbejöttével történik az asszimiláták elfogyasztása. Ez azt is jelenti, hogy nem ugyanazokat a növényeket fogjuk termeszteni, s azt is, hogy az alapvetően szükséges energia és ezzel együtt sok más nélkülözhetetlen élelmiszer-komponens megtermelésére a célnak megfelelően módosított kukorica lesz a legalkalmasabb.
A nálunk potenciálisan mintegy 300 ezer hektárt érintő kukorica-alternatívák piacfeltárási, meliorációs, művelésiág-váltási és nem utolsósorban technológiai fejlesztési kérdéseket vetnek fel.
Várható, hogy a „felhőalapú” gazdálkodás és gazdaságirányítás ezt a területet jelentősen redukálja, s visszaadja a kukoricatermesztés számára.
A modern növényvédelmi, növénytáplálási és -ápolási elvek egyre inkább tekintik a kukoricát egy fizikai/kémiai/biológiai rendszer részének, mintsem egy, a környezetéből kiszakítható idegen szervezetnek. Ennek a rendszernek a kezelésében elengedhetetlen támogatást nyújt a már fentebb tárgyalt digitális alapú eszközrendszer, én első helyen mégis a termesztett hibridet emelem ki.
Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a költségeket fedező bevételekhez a kukoricahibrid által előállított árualapon keresztül vezet az út. Kevesen ismerték még fel, hogy a termelésből gyűjtött adatok hasznosak ugyan egy viszonylag alacsony szintről történő feljebblépéshez, de a versenyképesség fenntartásához pontos és kiterjedt, a speciális termesztési tulajdonságokat (különféle stresszellenállóságok, sűríthetőség, betegség-ellenálló képesség stb.) feltáró kutatásokra van szükség. Ezeknek a kutatásoknak az eredményei lesznek majd az iránymutatók a máris sürgető, a helyspecifikus termesztésben várt fejlődési ugrás megtételében. (x)
TOP 20 kísérleti eredmények: https://www.magyarkukoricaklub.hu/top20
dr. Szieberth Dénes
Magyar Kukorica Klub
(Támogatott tartalom)
