Azt azonban látja mindenki, hogy a kitettségeket úgy tudjuk valamelyest korrigálni, ha olcsóbban, költségtakarékosabban tudnánk termelni úgy, hogy a relatív magas hozamokat meg tudjuk tartani. Mi kell ehhez? Sok helyen technológiaváltás, valamint sok helyen a „portfóliót” kell átgondolni. Ott, ahol pl. a kukorica nem igazán érzi magát otthon, mert a talajnak nincs annyi vízkapacitása, hogy ki tudja nevelni, el kell engedni. A politika úgy döntött, hogy kell takarónövényt vetni, és ezért még plusztámogatást is adnának, akkor használjuk ki ezt és kezeljük ezt is úgy, mintha főnövény lenne, legyen intelligens takarónövényünk, ami nemcsak támogatást hoz!
A költségszintet több irányból lehet csökkenteni. Az input lehet gázolaj, vas, műtrágya, munkaóra… Ez igaz, függ a talajoktól is. Az is igaz, hogy egyik napról a másikra nem fogunk tudni zökkenőmentesen átállni. Lesz egy szárazabb év, mint az idei, megjelenik a pocok és szétrág mindent. Erre azt mondjuk, hogy a mulcsos technológia nem működik! A megpróbáltatások folyton előttünk vannak, aki az idén picit megkésett a kukoricaaratással most kínlódik a vetéssel, mert minden áron el kell vetni a búzát. A GPS, ha elmentünk valami mellett, akkor újratervez.
A szemenkénti vetésnél (kukorica is) egyre többen kezdenek el 50 cm sortávolságban gondolkodni. Miért? Több lesz a termés? Lehet igen, lehet nem. Ami viszont jobb az a szemenkénti vetőgép kihasználtsága! Egy géppel tudjuk vetni a kukoricát, napraforgót, szóját, repcét… és még nagyon sok mindent, ezenfelül a fűfélékre marad egy vetőgép. Az egyforma sortávolságra vetett növényeket ugyanazzal a sorközművelővel is tudjuk kapálni, a nyomtávok hasonlóak, összeségben egyszerűsödik a logisztika. Egyedül, ami jelenleg még fejfájást okoz, az a kukoricaasztal. Azonban erre is van már megoldás.
A Horsch Maestro család nagyon sokszínű, így bárki kiválaszthatja a neki legmegfelelőbbet. A legkisebb 6 soros Maestro TX és a legnagyobb Maestro SW-k között ami egyforma az a kocsi és az adagolórendszer, ami a stabilitást és a pontos vetést biztosítja, és ebben nincs kompromisszum.
A nagyra méretezett forgópontok és széles paralelogramma hosszú életet biztosít, a legújabb adagolórendszer nagy precizitással adagol, és ami lényeges, hogy ugyanabban a köntösben létezik vákuumos és nyomott levegős rendszer is. A hidraulikus csoroszlyanyomás nagyban megkönnyíti a gépkezelő munkáját, könnyebben és precízebben lehet nyomást állítani, és ezt egy picit felokosítva, az AutoForce (AF) már teljesen automatikusan végzi a csoroszlyanyomás-állítást. Miért jó ez? Azt mindenki elmondja, hogy a parcellákon belül is milyen heterogének a tulajdonságok. A lazább és keményebb foltok váltakozása esetén az AF rendszer mindig annyi nyomással terheli a vetőtárcsát, hogy az pontos mélységben haladjon! Ennek eredményeként a kelés egyöntetű, robbanásszerű. A lezáró kerekekből is többféle közül lehet választani. Ezek is mind azért vannak, hogy a mag beágyazása még jobb legyen, ami ugyancsak a kelésre és végérvényesen a termésre van ráhatással.
Egy új szemenkénti vetőgép beruházás nem olcsó mulatság. A vetés nem lóverseny: „nem szeretnék két nappal korábban végezni a vetéssel azért, hogy két héttel korábban végezzek az aratással” – véli egy gazda.
A mezőgazdászok azok, akik a föld lakosságát etetik, ezenfelül tájformáló szerepük is van. Jó lenne, ha minden gazda minden évben minden parcellája mellé egy csemetét ültetne!
A cikk szerzője: Szász Zoltán, +36-30/743-0302
Képek forrása: Horsch
(x)
