Augusztusi összeállításunkban szakértőink mondták el véleményüket abban a kérdésben, hogy mennyiségi vagy minőségi szempontok vezéreljenek kalászos fajta választásakor. Cikkünkhöz később Csapó József, a Nébih Szántóföldi Növények Fajtakísérleti Osztály osztályvezetője is hozzászólt. Most pedig Dr. Mesterházy Ákos, az MTA rendes tagja, a Gabonakutató Nonpofit Kft. tudományos igazgatóhelyettese gondolatait olvashatják:

Mennyiség és minőség a búzatermesztésben, genetika és egyebek

Az már sok évtizede közismert, hogy az adott évi termést három nagy tényező határozza meg, mégpedig egyharmad genetika, egyharmad agrotechnika és egyharmad időjárás. Az adott termés oldaláról nézve a termés kétharmadáért nem a fajta felel, hanem a másik két meghatározó tényező. Az, hogy ebben tényleg lehet valami, sok évtizedes kísérletek bizonyítják, amikor a termésnövekedésnél a 70-es és 80-as években csaknem azonos súllyal szerepeltek a jobb fajták, a korszerű, nagyobb adagú műtrágyázás és növényvédelem.

Ha megnézzük a NÉBIH (akkor még OMMI) 1994-es fajta adatait, az enyingi kísérletben 9.34 t/ha volt a 13 fajta átlaga, 10 t/ha feletti termést adott a GK Csűrös és a Fatima 2. A leggyengébb is 8.46 t/ha volt. Negyedszázaddal később, ezeknek a terméseknek ma is örülnénk. 10 évvel később 2004-ben Hódmezővásárhelyen ugyancsak a NÉBIH fajtakísérletben 10.24 t/ha volt a kísérleti átlag és a GK Miska nyert 11.65 t/h-ral, második volt a Róna 11.55 t/ha terméssel és a leggyengébb fajta is 8.94 t/ha termést adott. Egy évtizeddel később(2012) Eszterágpuszta adta a legnagyobb termést 9.00 t/ha átlaggal a GOSZ kísérletben, ahol a Babona adta a legnagyobb termést (9.82 t/ha) és a 9t/ha felettiek között 7 magyar fajta is volt, köztük a szegedi Berény, Békés és Rozi. A legkisebb termés 7.77 t/ha volt. 2017-ben GOSZ-VSZT NÉBIH által kivitelezésében Gyulatanya vitte a prímet 9.62 t/ha terméssel, a maximum 10.46 t/ha volt, míg a minimum 6.69. A10 tonnát erősen megközelítette a GK Ígéret. a GK Békés, GK Pilis, GK Szilárd, és a GK Csillag 14.4-14.8 % fehérjetartalommal, míg a leggyengébb fehérje % 12,5 % volt. 2017 azért is fontos volt, mert betegségek olyan kis mértékben léptek fel, hogy azok nem befolyásolták érdemben a termést, így a termés-minőség kérdést csaknem betegségek kizárásával lehetett nézni. Az 1.  ábra legfontosabb üzenete, hogy kb. 15 % fehérjéig lehet a nagy, 9 t feletti termést ötvözni, ami jó hír a nemesítőknek és a termelőknek is. Azt is hozzá kell tenni, hogy a 2017-es kísérletben a fehérje termőhelyi átlagok 4 %-os különbséget is mutattak. Az évjáratkülönbségek 2-3 % körül voltak. Voltak azonban olyan fajták, ahol az átlagnál sokkal kisebb volt az ingadozás akár termőhely, akár év szerint. Ezért a GOSZ-VSZT adatok igen sok használható információt adnak. Az természetesen igaz, hogy a fehérjetartalom és a termés összehasonlítható feltételek között enyhe negatív, néha szignifikáns összefüggést mutat, de a határok képlékenyek és mindig lehet olyan fajtát előállítani, ami a határokat feljebb tolja.

Végül egy példa 2018-ból. A GOSZ-VSZT kísérleteiben a GK Arató és GK Szilárd fajtáink, mindkettő 7,4 t/ha átlagterméssel 3. a termésrangsorban, alig 100 kg-mal lemaradva a második helyezettől. A fehérjetartalmuk 12,7-13,1 %, tehát nemcsak a takarmányiparnak, de az EU minőségnek is megfelelnek. Ez a két fajta a legjobb termőhelyeken 8,5-9,6 t/ha termést adott.

Az adatok, és még lehetne sokat idézni, egyértelműen igazolják, hogy abszolút termésben az elmúlt húsz évben nem történt lényeges előrelépés, annak ellenére, hogy a fajtaszortiment közel háromszor kicserélődött. A termésátlagok is azt mutatják, hogy az 1985-1990 közötti 5 t/ha országos termésátlagot azóta sem sikerült lényegesen túlszárnyalni, annak ellenére, hogy csaknem 300 000 hektárról eltűnt a búza, elsősorban a gyenge adottságú területekről.

Ezek az adatok nem igazolják a közkeletű vélekedést, hogy a magyar búzák 2-3 t-val kevesebbet teremnek, ezért a külföldit kell termelni, de azt sem, hogy alapvető ellentét lenne a nagy tömeg és a jó malomopari minőség között. Sőt, ennek az ellenkezőjét. A legtöbb külföldi fajtának az ajánlások szerint sokkal nagyobb a tápanyagigénye, és a kimagasló termésekhez jóval költségesebb agrotechnikát kell alkalmazni. Ezzel szemben a magyar fajták sok helyen nem kapják meg ezt a bánásmódot. Ez persze olyan, mintha almát hasonlítanánk a körtéhez, és ezt termőképességi különbségként értékelni nem igazán helyénvaló.

Az egyoldalú termésnövekedés legfontosabb árát a fehérjetartalom csökkenésével fizetjük. Már 9-10 % fehérjetartalmú búza sem ritka. Márpedig 7-9 % van a kukoricában is, de 2-3 tonnával nagyobb országos átlaghozam mellett.  Az országos 5 t/ha körüli átlagtermésnél viszont a búza, mint keményítő növény, nem lesz a kukorica versenytársa.  Az állattenyésztésben forradalom zajlik sok fronton, itt a takarmányozást emelem ki. Mivel a takarmányba lévő fehérje fele a gabonafélékből jön (Dr. Tossenberger János professzor), egyáltalán nem mindegy, hogy ennek mekkora a mennyisége. Van olyan nagy takarmánykeverő, amely 13 % fehérjetartalom alatt nem vesz búzát. Egyszerűen azért, mert túl sok szójadarát kell hozzátenni, ami nagyon drága.

Meg kell feltétlenül említeni a termésbiztonság kérdését. Legyen az aszály, hősokk, télállósági probléma, vagy a biotikus rezisztencia hiánya (fuzárium, rozsdák, levélfoltosságok, stb.) ,amelyek könnyen megfelezhetik a termést, de már a fajtaelismerést is megakadályozhatják. Ezért a nemesítőknek kiemelt feladata a stressz tűrés fokozása és a termésbiztonság növelése.

Azt gondolom, hogy a búzatermesztés túlságosan a fajtakérdésre koncentrál. De ez csak egy harmad. Ha a termést meghatározó maradék kétharmad súlyt nem vesszük komolyan, akkor a fajták önmagában sem a mennyiségi, sem a minőségi problémát nem fogják megoldani. Ha nem tudunk stabil és jó minőséget előállítani, vagy ha egyes táblákon még igen, de az a raktárban vagy silóban más gyengébb tételekkel keveredik, adott esetben toxinnal is, akkor nehéz lesz a minőségi fordulat. A magyar búzatermesztés alacsony ráfordítással járó tömegtermelésre állt rá. Ökológiai problémák miatt a jelenlegi termésmennyiség aligha emelhető tartósan a termésingadozások viszont csökkenthetők lennének a biotikus és abiotikus ellenállóság növelésével Ezekre a kihívásokra a Gabonakutató válasza egyértelmű. A termés növelése továbbra is az elsődleges cél, de mindezt úgy tesszük, hogy közben a minőségi mutatók se romoljanak jelentősen. Nemcsak a malomipar számára biztosítunk kiváló alapanyagot, hanem a takarmányozás számára is képesek vagyunk a legjobb és legjövedelmezőbb megoldást felkínálni. Bár sok feladata van a nemesítésnek, de a döntő ennek a problémának a megoldásában a termést kétharmad arányban meghatározó feltételek javításában rejlik. A jelenlegi egymásra mutogatás helyett el kellene kezdeni kisebb programokat nagyobb felvásárlók, pl. malmok, takarmánykeverők, termelői egyesületek alapította cégek koordinálásával felépíteni, megfelelő technológiai elemek bevezetése révén sokkal egységesebb terméktömeget előállítani, ami már a magasabb minőségi árat is el tudná érni. Természetesen ebbe a gabonakereskedelem korszerűsítése is igen fontos lesz.

Végül is a fő kérdés nem az, hogy tonna/ha tekintetében hogy állunk, itt a Ft/ha jövedelmet kell maximalizálni, ezt a mixet viszont csak a helyi feltételek mellett lehet kialakítani. Ehhez viszont kell a fajta-, és a tábla specifikus agrotechnika, a minőségi aratás, a minőségileg eltérő tételek külön tárolása kifogástalan, és a szükséges manipulációt lehetővé tevő raktárakban. Egy sor olyan innovatív elem összehangolása szükséges, amely már létezik, de egységes rendszerré itthon még nem álltak össze.  

Összefoglalásként a nemesítéstől a fogyasztó asztaláig hibátlanul kell a láncnak működnie. Bármely zavar az egész lánc működését károsítja. Ezért erre úgy kell vigyáznunk, mint a szemünk fényére.