MENÜ

Nem adnak többet a marháért, amit farkas ellen kell védeni

Csurja Zsolt 2022.01.12.

Farkasok, vaddisznók, szarvasok, medvék, vadászok és állattartók kerülnek nap, mint nap kapcsolatba egymással Magyarország erdős vidékein. Győrffy Balázs, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnöke a bikaszezonról, a magyar vadállomány helyzetéről, a gazdáknak okozott vadkárról és a nagyragadozók miatt megjelenő problémák kezeléséről beszélt az Agro Naplónak.

 

Milyen volt a bikaszezon, és miket tapasztaltál az erdőket járva a vadállomány állapotával kapcsolatban?

A szeptemberi erdő látogatása, a bőgés időszaka mindig különleges, ünnepi alkalom. Szerencsére néhányszor volt lehetőségem bikára vadászni, úgyhogy pár trófeával gazdagabb lettem. Ismét megbizonyosodhattam róla, hogy a magyar vadállomány nemzetközi viszonylatban is egészen kimagasló minőségű. Azonban van egy örök vita az optimális létszámról. A terítékek alapján azt látjuk, hogy a nagyvadállomány apasztása az ország egyes területein nagyon is indokolt. A csülkös vadak vonatkozásában a vaddisznóról külön kell beszélni, mert a faj iránt az afrikai sertéspestis vírus miatt egyébként is van egy jelentős gyérítési elvárás a hatóság részéről. Fontos továbbá, hogy a gazdálkodók által megfogalmazott észrevételek, amelyek egyes régiókban a gímszarvas állományt illetik, sajnos tényszerűek, és az állatok károkozása kifejezetten jelentős. A helyzet megoldására az irányszámok meghatározása helyett egészen egyszerűen azt kellene valahogy mérni, hogy milyen károkozás van az adott területen. Ehhez volna megfelelő igazítani azt, hogy az állomány apasztása szükségszerű-e, vagy a gímállomány alkalmazkodik a terület vadeltartó képességéhez. Ezt helyi szinten érdemes vizsgálni és kezelni.

Mit tapasztaltak a NAK tagok és a szakembereitek, változott-e a vadgazdálkodás menete a nagyragadozók jelenléte miatt?

Egyértelműen igen. A vadgazdálkodókkal, illetve a mezőgazdálkodókkal egyaránt egyeztettünk erről a kérdésről. Nem vagyok a téma felkent szakértője, ám azt, hogy a nagyragadozók megjelennek Magyarország erdeiben és hatással vannak a vadállományra, nem tartom életidegen helyzetnek. Természetesen mérlegelni kell hozzá azt is, hogy a hazai muflon állomány jelentős mértékben csökkent. Sőt, egyes térségekben teljesen eltűnt a nagyragadozók, főként a farkasok jelenlétének következtében. A vaddisznó gyérítését a sertéspestis részben már megoldotta, ami a vadászati lehetőségeket is érdemben korlátozta. A szarvas viszont a muflonnal ellentétben már genetikailag kódolt a farkas ismeretére, könnyebben reagál rá. Ezért jellemzően azokat a helyeket keresik, ahol a farkas kevésbé valószínű, hogy előfordul. Ezáltal a vadgazdálkodók bevételi lehetőségei, a vadgazdálkodás hozama jelentős mértékben csökkent. A kiadások egy része, a munkabérek, az egyéb rezsiköltségek pedig vad hiányában is ugyanúgy megmaradtak. Tartok tőle, hogy nagyon sok vadgazdálkodónál komoly anyagi feszültségek keletkeznek emiatt, aminek a megoldását egyelőre nem látom. A mezőgazdaság vonatkozásában a kártétel megjelenése szintén egyértelműen kimutatható. A gazdálkodók eszközei a védekezéshez meglehetősen korlátozottak. Nem arról van szó, hogy az állam vadját ejti el a farkas, hanem a magántulajdonban levő jószágokat tizedeli. Azzal a gazdálkodók többsége is egyetért, hogy a farkas megjelenése közérdek és egy természetes folyamat. A ragadozó jelenléte adott esetben még egyfajta turisztikai attrakció is lehet, tehát még csak azt sem mondjuk, hogy minden szempontból üldözendő. Az viszont nem járja, hogy ha valamire azt mondjuk, hogy a jelenléte közérdek, az általa okozott kárt pedig nem közpénzből finanszírozzuk. A gazdálkodók ilyen szempontból kiszolgáltatottak. Amennyiben nem lesz partner a társadalom egésze abban, hogy ezt a problémát megoldjuk, akkor ne legyenek kétségeink, a gazdák maguk fogják kezelni a helyzetet. Senki ne gondolja azt, hogy egy ember, aki az élete munkáját teszi az állatállományába, és a gyermekei jövőjét is ebben látja, ölbe tett kézzel fogja végignézni, hogy ezek a visszajött, vagy visszatelepített, de mindenképpen egyre inkább jelen levő nagyvadak károsítsák, vagy felszámolják a megélhetését.

 

győrffy-balázs-Őzbak lesen

 

Hogyan készülnek az állattartó NAK tagok a nagyragadozókkal való találkozásra, és mit tesznek a megelőzésért?

Léteznek jó megoldások. Ahogy a túzokvédelem az AKG-ból egyfajta élethely fenntartást biztosító támogatást kap, el tudom képzelni, hogy a farkasoknál is legyen ilyen. Fontos, hogy segítsük a gazdálkodókat abban, hogy képesek legyenek hatékonyan védekezni. Könnyű azt mondani, hogy vegyenek pásztorkutyákat, de azok az állatok, amik Magyarországon felnőttek az elmúlt 100 évben, nem láttak farkast. Döbbenettel mondják a gazdálkodók, hogy az ő pásztorkutyáikat hogy pusztítják el a farkasok. Ezek a kutyák nincsenek felkészülve és képezve arra, hogy egy ilyen nagyragadozóval szemben sikeresen harcoljanak. A farkasok egész egyszerűen addig hergelik a kutyákat, míg az egyik kitör, és azt lefojtják. Így egyesével őrlik fel az akár túlerőben lévő, védekező helyzetben lévő kutyafalkát. A farkasnak a mindennapjaihoz tartozik az, hogy ölnie és küzdenie kell az életéért. Ezek a kutyák nem ilyenek. Persze, lehet mondani, hogy ki kell menni Erdélybe, hozni kell onnan kutyákat. Ám vajon van ott ennyi kutya? Ráadásul ez egy többletköltség, ami egy társadalmi elvárás alapján keletkezik. Ki kell, hogy fedezze ezt a kiadást? Valamilyen formában támogatni szükséges ezt. Franciaországban például a pásztor béréhez, de még a pásztorkutyák tápjához is hozzájárul az állam. Teljesen más költségszerkezete van egy olyan állattartó gazdálkodónak, akinek a farkas ellen is védekeznie kell. Meg kell fontolnia, hova és mikor hajthat ki, mindent be kell-e kerítenie, és azt mivel kell megtennie? Eközben pedig egy alföldi, vagy egy bükki, zempléni gazdálkodó ugyanolyan áron tudja eladni a marháját. Senki nem fogja neki azt a kereskedelemben, a vevői oldalon megfizetni, hogy nála van farkas elleni védekezés. Ettől neki nem adnak 50 forinttal többet kilónként a marháért. Ilyen nincs. Ezért ezt társadalmi oldalról kell megközelíteni, mert a piac nem fogja tudni kezelni.

Hogyan segítitek a kamarai tagokat a védekezésben?

Fontos, hogy a gazdáknak jár kártérítés a nagyragadozók által okozott veszteségekre, ám amennyire én tudom, élő ember még nem tudott megfelelni azoknak a feltételeknek, hogy jogosult legyen rá. Ezért a NAK részéről abban kezdtünk el együttműködni az Agrárminisztériummal, hogy egy kézikönyvet, egy check-listát adjunk a gazdálkodónak, hogy abban az esetben, ha vélelmezik, hogy farkas van a területen, tudják, mit kell tenniük. Nyilván szeretnénk, hogy a riasztásra nem 60 nappal a benyújtott kérelem után adnának védekezési engedélyt. Vagy nem adnának engedélyt, mert az is egy információ, ha nem adnak. Ezeket a kérdéseket jó lenne gyorsabban elbírálni, hamarabb válaszra méltatni. Fontos lenne meghatározni azokat a szabályokat, amelyek mentén a gazdálkodók tudják, hogy nekik mi a feladatuk, mik a kötelezettségeik, és akkor ők is tudnak ezzel kalkulálni.

A tagoknak nyilván rengeteg tapasztalata van farkassal, néhányuknak medvével is. Milyen ötleteket és javaslatokat továbbítotok az Agrárminisztériumnak, vagy egyéb illetékes szerveknek? Hogy tudtok segíteni a döntéshozatalban?

Igyekszünk az érintett gazdálkodókkal folyamatosan kapcsolatot tartani. A Kamara ügyvezető elnökségén belül Süle Katalin alelnök asszony deklaráltan magára vállalta ezt a feladatot, hogy a nagyragadozókkal kapcsolatban a gazdálkodók jelzéseit és észrevételeit rögzítse. Ezt az információhalmazt mi igyekszünk szintetizált formában az illetékes hatóságok részére átadni, hogy abból minden fél számára jó eredmény kerekedjen. Továbbá sikerült a közvetítésünkkel elérni, hogy minden érintett, így a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őrei, az Agrárminisztérium tájegységi fővadászai, illetve a gazdák januárban közösen mérjék fel a farkasok létszámát. Ilyenre eddig nem volt példa.

Kapcsolatban vagytok-e a témában külföldi agrárkamarákkal, és hogy ha igen, akkor milyen együttműködések vannak a nagyragadozók és az állattartók közötti konfliktusok elkerülése, vagy csökkentése érdekében?

Direkt külföldi intézményi kapcsolattartás nincsen, de a Kárpát-medencei Magyar Gazdák Egyeztető Fórumán belül vannak felvidéki és erdélyi gazdatársaink, akiktől érdemi információkat tudunk beszerezni. Ám ez a kapcsolat nem intézményesült. Nyilvánvalóan az ő javaslataikat és tapasztalataikat szívesen átadjuk a gazdálkodóknak, hiszen fontos, hogy az információ az ne csak a gazdálkodóktól jöjjön, hanem adjunk is vissza nekik belőlük. A legjobb pedig az, ha megoldási javaslatokat kapnak tőlünk.

Hol és milyen segítséget kérhetnek és kaphatnak a tagok tőletek, ha farkast, medvét, esetleg általuk okozott kárt észlelnek?

Mindenképpen arra kérem őket, hogy jelezzék a megyei igazgatóságainkon, ott a legegyszerűbb ezt megtenni. A falugazdászok is szívesen segítenek, hogy ezek az információk eljussanak a megyei igazgatóságokra, és a rendszeren belül mi kezelni fogjuk ezt. Igyekszünk akár személyes kapcsolatfelvétel segítségével is képbe hozni magunkat, hogy valóban úgy tudjunk kérdéseket feltenni és javaslatokat megfogalmazni a hatóságok a döntéshozók irányába, hogy azok megalapozottak legyenek.

 

Csurja Zsolt
óvári precíziós mezőgazdasági szakmérnök
Fotók: NAK