MENÜ

Ökotoxikológiai körkép a növényvédő szerek világából

Agro Napló 2020.09.14.

A haszonnövények és állatok védelme érdekében jelenleg globálisan mintegy 3 millió tonna peszticidet használnak fel évente a világon. Magyarországon 2018-ban a legutolsó növényvédő szerforgalmi jelentés alapján 26,5 ezer tonna növényvédő szer került forgalomba, aminek 40 százaléka gyomirtó, 27 százaléka gombaölő, 16 százaléka talajfertőtlenítő, 8 százaléka rovarölő-szer volt – olvasható a Szent István Egyetem (SZIE) legfrissebb,  a témáról készített összegzésében.

 

Az összefoglaló szerint az intenzív felhasználás következményeként az élelmiszer-alapanyagokon és késztermékeken kívül az Északi-sarkvidéktől az Antarktiszig gyakorlatilag minden környezeti elemből kimutathatók növényvédő szermaradványok, melyeknek a humán- és környezetegészségügyi hosszú távú hatásai gyakran ismeretlenek.

A növényvédő szerek engedélyezése ugyan rendkívül bonyolult és alapos folyamat, ami során egy hatóanyagnak számtalan kritériumnak kell megfelelnie, a különböző kutatási módszerek fejlődésével párhuzamosan mégis több, korábban relatíve ártalmatlannak ítélt vegyület esetében derül fény arra, hogy a nem célszervezetekre nézve is káros biológiai hatásokat gyakorol. Ez különösen jelentős a krónikus toxicitás esetében, hiszen a növényvédőszer-maradványok gyakran csak kis koncentrációban, ám huzamos ideig vannak jelen a környezetben, ezáltal hosszú távú kitettséget jelentenek az ökoszisztéma elemeit tekintve.

A Szent István Egyetemen már több mint egy évtizede zajlik intenzív kutatómunka az egyes peszticid hatóanyagok és készítmények ökotoxikológiai hatásainak komplex vizsgálatára. A Kriszt Balázs egyetemi docens által irányított vizsgálatok két kutatóhelyen, a Regionális Egyetemi Tudásközpontban és a Környezetvédelmi és Környezetbiztonsági Tanszéken folynak.

A kutatócsoport legutóbbi közleménye a világon jelenleg legnagyobb mennyiségben forgalmazott és felhasznált, társadalmilag és tudományosan is rendkívül megosztó gyomirtó szerhatóanyagot, a glifozátot tartalmazó készítmények biológiai hatásmérésének eredményeit mutatta be. Ezen belül a kutatók az akut és krónikus sejttoxicitást és a direkt hormonhatást elemezték prokarióta- és eukarióta alapú tesztrendszerekkel a glifozát hatóanyag, valamint 13 glifozát-tartalmú növényvédőszer-készítmény esetében. A vizsgált készítmények közül jelenleg 11 rendelkezik felhasználási engedéllyel Magyarországon, ezek mind a III. forgalmi kategóriába tartoznak, azaz 18 éves kor felett bárki számára szabadon megvásárolhatók és alkalmazhatók saját célra.

 

szie-20200914-1-kep

1. kép: Glifozáttal szárított napraforgótábla (Dr. Szoboszlay Sándor, 2019)

 

A világszerte kimagasló tudományos elismertséggel rendelkező Environmental Pollution szaklapban megjelent eredmények szerint a glifozát hatóanyag önmagában nem volt káros befolyással egyik tesztszervezetre sem. Ezzel ellentétben az úgynevezett inertnek (semlegesnek) elkönyvelt formázó anyagokat is tartalmazó készítmények közül mindegyik toxikus volt mind az akut, mind a krónikus Aliivibrio fischeri sejttoxicitási tesztben. Köztük 10 készítmény hormonálisan aktívnak (ösztrogén- és/vagy androgénhatás) bizonyult már a mezőgazdasági és kertészeti gyakorlatban ajánlott alkalmazási koncentrációk tizedében is.

 

szie-20200914-2-kep

2 kép: Aliivibrio fischeri 24 órás folyadékkultúra (Dr. Harkai Péter, 2018)

 

A kutatók felhívják a figyelmet arra: a készítmények toxicitása elsősorban a formázó anyagokkal, valamint a köztük (és a hatóanyag között) fellépő potenciális, egymás tulajdonságait felerősítő, úgynevezett szinergikus hatásokkal van összefüggésben. Sajnálatos tény az is, hogy több készítmény esetében a felhasználók (és a kutatók) számára meg sincsenek nevezve ezek a – gyártók által ártalmatlannak titulált, tekintett – formázó anyagok, amelyek jelentősen megnövelhetik a hatóanyagok, ill. a növényvédő szerek veszélyességét.

 

szie-20200914-3-kep

3. kép: Direkt ösztrogénhatás mérésére alkalmazott Saccharomyces cerevisiae BLYES törzs sematikus ábrája (Sanseverino et al. 2005 nyomán)

 

Összességében megállapítható, hogy a hatóanyagok mellett a különféle segédanyagokat felvonultató készítmények átfogó biológiai hatásvizsgálata és kockázatbecslése is rendkívül sürgető feladat (különösen egy szabadon hozzáférhető peszticid készítmény-csoport esetében), melyhez jelen kutatás új tudományos eredményeivel hozzá tud járulni.

A most megjelent publikáció első szerzője, Tóth Gergő, a Környezettudományi Doktori Iskola abszolvált PhD hallgatója (témavezetője Szoboszlay Sándor), levelező szerzője pedig Háhn Judit tudományos munkatárs. A kutatás a Tématerületi Kiválósági Program, Biztonság alprogram (NKFIH-831-10/2019) és az NVKP-16-1-2016-0023 pályázatok támogatásával valósult meg – tartalmazza az ismertetés.