Sikeres korszakot alapoz meg az ágazatban az új állattenyésztési törvény – mondta az agrárminiszter szerdán Domonyban, a Holstein-fríz Szarvasmarha Tenyésztők Egyesülete 30 éves jubileumi küldöttgyűlésén.
A termékenység a tehenészeti telepek egyik legfontosabb és egyben a legösszetettebb problémaköre. A selejtezéseken belül egy-egy tehenészetben a meddõség miatti selejtezések elérhetik akár az ötven százalékot is, de az arányok 20–30% felett vannak általában.
A tenyészüszõk a tehénállomány fejlõdésének alapját jelentik. Fontos tehát, hogy a legjobb üszõket neveljük fel megfelelõ módszerrel, és az is lényeges, hogy az üszõket optimálisan, fiatal életkorban vegyük tenyésztésbe.
BEVEZETÉS A napjainkban tenyésztett holstein-fríz genotípusok üszőire jellemző, hogy a korábbiakhoz képest gyorsabban nõnek, jobb a takarmányértékesítésük, több szárazanyagot fogyasztanak, kevesebb zsírt deponálnak, és az endogén növekedési hormonszintjük is magasabb (Murphy, K. D. 1992). A születés utáni növekedést a genetikai hatások nem elhanyagolható mértékben befolyásolják. Ezek között meghatározó a születési súly (h2 = 0,53), a súlygyarapodás (h2 = 0,44), a születéskori marmagasság (h2 = 0,50) és a marmagasság-növekedés (h2 = 0,19). A testsúly és marmagasság közötti genetikai és fenotípusos korrelációk viszonylag magasak és pozitívak, ezért a két tulajdonság ellenõrzése együtt indokolt. A gyors fejlődésre irányuló szelekció eredményes lehet (Györkös I., 1997)
A fajták rendszerezése több szempont alapján lehetséges. Ha hasznosítás alapján különböztetjük meg a fajtákat, így lehetnek egyhasznú, kettõs és hármas hasznosítású fajták. A tejelõ szarvasmarhafajták az egyhasznú csoportba tartoznak.
Az EU a természetvédelem területén elért kiválóságot díjazza Európa-szerte
