Partnereink hírei > X 2022.11.25.
Megjelent a SAATEN-UNION tavaszi fajtakatalógusa

Segítünk alkalmazkodni a változásokhoz az eredményes gazdálkodás érdekében.
Segítünk alkalmazkodni a változásokhoz az eredményes gazdálkodás érdekében.
A korábbi évekhez hasonlóan idén március 21-én útjára indult az egész országra kiterjedő tavaszi szezonális élelmiszerlánc-ellenőrzés. Az első időszakban összesen 1423 vizsgálatra került sor.
A SAATEN-UNION nyomon követi a változásokat, és az új igényekhez alkalmazkodó fajtákat és hibrideket kínál.
Változatos és alkalmazkodó fajtáinkkal – kukorica, napraforgó, szója, borsó, tavaszi árpa, zab – biztos alapokról indíthatja a tavaszi vetésű növények termesztését.
A 2020-as, kibővült termékpalettán a szélsőségekhez és az újfajta igényekhez kiválóan alkalmazkodó kukorica-, napraforgó-, hüvelyes-, valamint tavasziárpa- és zabfajták egyaránt megtalálhatók.
A kora tavaszi foszformûtrágyázás NPK-mûtrágyák felhasználásával többlethozamot eredményezhet a tradicionális P-trágyázással szemben.
Ökológiai adottságaink mellett az õszi kalászos növényeknek nagyobb a gazdasági jelentõsége, mint a tavasziaknak. Ez a különbözõ növényfajokra egyaránt érvényes, így igaz a közönséges és a durum búzára, a tritikáléra, az árpára és a zabra is. Az õszi változatoknak éghajlati körülményeink között rendszerint nagyobbak a hozamai. A termés mennyisége a mai gazdasági szempontokat figyelembe véve meghatározó, de a faji sajátosságokra épülõ minõségi- és termesztéstechnológiai tulajdonságoknak egyre nagyobb jelentõsége lesz a jövõt illetõen. Fontos tulajdonság például a termésbiztonság, a betegségekkel-, a kártevõkkel-, vagy a különbözõ gyomirtószerekkel szembeni rezisztencia. Nem elhanyagolható szempont a fajták adaptációs képessége, hiszen egyre több külföldrõl származó "honosított" fajta kerül hazánkban is köztermesztésre. A piaci viszonyokat illetõen a jó minõségi paraméterekkel rendelkezõ fajták iránti igény fokozódik, s az abból elõállított késztermékek biológiai értéke is alapját képezheti az egészség megõrzésének, a különféle betegségek megelõzésének. A jó minõségû termékek iránti fokozódó kereslet arra ösztönözheti a termelõket, hogy körültekintõen járjanak el a fajták kiválasztásánál, mert a nem a végfelhasználáshoz igazodó termesztéstechnológia eredményeként létrejövõ "értéktelen" termények nehezen eladhatók. Mind a hazai, mind a külföldi piac igénye növekszik, s bizony szembe kell nézni azzal, hogy csak a kifogástalan termények adhatók el "jó áron" a fokozódó versenyben. Nem lehet ismételni elégszer a fajtaspecifikus termesztéstechnológiai szükségességét, hiszen a fajták már korábban is jelzett tulajdonságai határozzák meg azt, hogy egy adott táblán, egy adott gazdálkodónak milyen növényápolási, növényvédelmi, betakarítási technológiát kell végrehajtania. A fajta genetikailag meghatározott tulajdonságai csak az esélyét biztosítják annak, hogy abból "értékes" élelmiszer, takarmányozási- vagy élelmiszeripari alapanyag származik-e. Az, hogy végülis mi kerül a raktárakba nagyobbrészt az alkalmazott eljárások, tenyészidõszak alatti beavatkozások eredményétõl függ, de kétségtelenül hatással van arra a termõhelyi adottság is. A beavatkozások hatásaiként az eredmény csak utólag állapítható meg, s a rossz technológia következményeit már nem lehet a feldolgozás során javítani. Fel lehet használni viszont a termény leadása során keletkezett adatokat arra, hogy a végrehajtott beavatkozások eredményességét megítéljük. Ezzel a lehetõséggel válhat a tapasztalat termelõerõvé, racionális cselekvéssorozatok kiinduló pontjává.
A vöröshagyma legfontosabb zöldségnövényeink egyike, melyet a nyerspiac folyamatosan igényel, emellett a szárító-, konzerv- és hûtõipar is jelentõs mennyiséget dolgoz fel. A termesztésének egyik legfontosabb tényezõje a fajta. A fajta megválasztásához tudni kell azt, hogy a megtermelt árut hol és kinek (nyers piac, konzervipar, szárító ipar. hûtõipar) kívánjuk értékesíteni, ismerni kell a vevõ minõségi igényeit, kell-e tárolni, illetve milvenek a termesztési feltételeink.