A málna, a ribiszke, a szeder és az egres is eltűnőben van a magyar földekről, Frisch Oszkár ribiszketermeléssel is foglalkozó gazdálkodó a lap megkeresésére elmondta, az Európai Unióhoz való csatlakozást követően lejtmenetbe kerültek az árak, melyre a nagy gyümölcsfeldolgozók jellemző árleszorító taktikája is rátett egy lapáttal: a magyar termelőknek a szomszédos országok olcsóságával példálóztak, míg azokban az itteni alacsony árakra hivatkoztak. Nem segített a hazai szabályozás alakulása sem, ami jellemzően a kisebb növényi kultúrák ellen hatott. Idén például a ribiszkét egyszerűen nem permetezhették, mert részt vesznek az agrárkörnyezet-gazdálkodási programban, s így csak engedélyezett szert használhattak volna. Ilyen azonban nem volt - közölte -, mert az állam olyan összeget kér az okirat kiadásáért, amit a gyártó - figyelembe véve az ültetvények kis méretét - nem volt hajlandó megfizetni. Mint mondta, az ilyen, gyakran az uniós joggal magyarázott bürokratikus eljárások sokasága is jócskán hatott arra, hogy az igazán hátrányos hazai régiókban - Nógrád és Szabolcs megyékben - gyakran egyedüli munkalehetőséget jelentő bogyós ültetvények lényegében megszűntek.
A Zöldség-Gyümölcs Terméktanács és Szakmaközi Szervezet (FruitVeb) adatai szerint a málnát az elmúlt tízéves átlaghoz képest tavaly 44 százalékkal kisebb területen termesztettek Magyarországon, s a termésmennyiség 78 százalékkal volt alacsonyabb. A 2001ben kimutatott 14,5 tonnáról tavaly 2,1 tonnára esett a termés. A szeder termésmennyisége is hasonló arányban csökkent, míg ribiszkéből és egresből tavaly a tízéves átlaghoz képest egyaránt több mint negyven százalékkal kevesebbet takarítottak be a termelők. A FruitVeb elnöke szerint az unióba való belépésünk mellett a közösség és a harmadik országok, főként Szerbia vámmentes kereskedelme lehetetlenítette el a magyarországi bogyósgyümölcs-termesztést. Mártonffy Béla elmondta, a nagy termésátlagokhoz a hazainál lényegesen páradúsabb és hűvösebb klímára van szükség - olyanra, amely a szerbiai hegyvidéki termőtájakat és Lengyelországot jellemzi. A lengyelek ráadásul már az uniós csatlakozás előtt megteremtették az öntözéses, iparszerű termelési körülményeket, Szerbiát pedig az olcsóbb munkaerő és a jobb fajtaszerkezet teszi versenyképesebbé nálunk.