Európai sikertörténet
Bármennyire is sok kritika éri az Európai Uniót a túlzott bürokrácia és az ebből származó lassú ügymenet miatt, szélenergia politikájával világosan bizonyította, hogy tud, ha akar. Ennek köszönhetően az iparág a gazdasági válság által is fokozott nehéz körülmények között is stabil maradt, sőt lendületesen fejlődni tudott, aminek következtében idén az Unióban megtermelt szélenergia mennyisége elérte a 100 gigawattot. Összehasonlításképpen ez 39 nukleáris erőmű teljesítményével, vagy 72 millió szén elégetésével egyenlő, és jelenleg több mint 7 százalékát teszi ki az EU teljes energiaellátásának. A kulcs a megfelelő szabályozási és támogatási feltételek biztosítása volt, melynek jelentőségéről szólva Christian Kjaer, az Európai Szélenergia Szövetség (EWEA) elnöke úgy nyilatkozott: "Csaknem 20 évre volt szükségünk az első 10 gigawatt biztosításához, és mindössze 13 év kellett a hiányzó 90-hez. A kapacitás fele, azaz 50 gigawatt ráadásul az elmúlt hat év munkájának eredménye."
Az EWEA számításai szerint ma jelenleg 57 millió háztartás energiaszükségletét tudja fedezni az európai szélenergia termelés. Az éllovasok közt találjuk Nagy Britanniát, Spanyolországot és Németországot is, utóbbi egyedül az USA-tól és Kínától marad el az éves szinten, túlnyomórészt partmenti erőművekkel megtermelt 30 gigawattjával. A szükségletek kielégítésében mégis Dánia vezet, mely immár az éves energiafelhasználás 26 százalékát fedezi szélenergiából és Nagy Britanniával együtt azon kevés országok egyike, amelyek hatékonyan tudták kihasználni nem-partmenti potenciáljukat is. Ezzel együtt a szélenergiában rejlő lehetőségeknek továbbra is csak egy töredékét használja ki Európa, azonban a hatás így is látványos. S habár a fejlődés egyelőre folyamatos, iparági szakértők máris attól tartanak, hogy a növekedés hamar elvesztheti lendületét, amennyiben nem tűznek ki ambiciózus célokat már most 2020 utánra is, lévén Dánia például már túl is haladta az előírt 20 százalékos részesedést a teljes energifelhasználásból.
Magyar valóság
Hazánkban egyelőre csak a kommunikáció szintjén beszélhetünk a meglévő szélenergia-kapacitás bővítéséről. A jelenlegi hozzávetőlegesen 330 megawattnyi éves kapacitást a megújulóenergia-hasznosítási cselekvési terv 2020-ig további 410 megawattal egészítené ki, konkrét lépés azonban még nem történt, jelenleg is a pályázati kiírásokra várnak a potenciális befektetők. A legutóbbi hírek szerint 2013 januárjától lehet ezekre számítani, ám iparági források ezt valószínűtlennek tartják, mivel támogatási rendszert véleményeztetni kell, ez pedig több hónapig is eltarthat az uniós szerveknek. Nem ez lenne az első eset, hogy csúszna a pályáztatás időpontja, korábban 2012 közepi dátum is szóba került. A felelős energetikai államtitkárság lendületvesztésének okairól több vélemény is kering, a rivális energetikai (gáz-olaj-atom) lobbicsoportok nyomása egyelőre a legnépszerűbb teória.
Márpedig a jövő évi bevezetés kulcsfontosságú lenne, hiszen egyre nő a lemaradásunk a megújuló energiák terén nem csupán Európa nyugatabbi feléhez, de a környező országokhoz képest is. A Magyar Energia Hivatal összesítése szerint tavaly 2689 gigawattóra áramot termeltek megújuló alapon, ami a végső áramfogyasztás 6,3 százalékát jelenti, egy százalékpontos csökkenéssel 2010-hez képest. A 2020-as magyar megújuló-vállalás 14,65 százalékos részarányról szól, amihez évi 5597 gigawattóra zöldáram termelésére lenne szükség.
Előnyös kilátások
Szigorúan szakmai szempontokból kiindulva hosszú távon érdemes lenne a szélenergiába fektetni, mivel lényegesen több előnnyel jár, mint hátránnyal. A szél tulajdonképpen az egyik legolcsóbb energiaforrás, lévén az erőművi beruházások fix költsége (őrzés, távfelügyelet, karbantartás) a projektek megtérülése után gyakorlatilag nulla, így jelentősen hozzá tud járulni az energiár-emelkedések tompításához, igaz nem azonnal. További előny, hogy egy szélerőművet egy esetleges gazdasági ellehetetlenülés esetében sem éri meg leállítani, hiszen a berendezések üzemeltetését a finanszírozó is meg tudja oldani, így a termelés biztonsággal folytatható. Ellene szól azonban, hogy nincsenek egyéb pozitív hozadékai, nem hordoz magában kiemelkedő munkahelyteremtési lehetőségeket, nem lendít fel kapcsolódó iparágakat, lényegében installálását követően minden különösebb beavatkozás nélkül csak termel és termel. Azaz csak termelne, a jövő év lesz a megmondhatója, mikor kezdjük meg a felzárkózást Európa többi részéhez.
