A Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetsége által szervezett, "Állati eredetű melléktermékek" c. konferencián tartott előadásában Simon Anita az élelmiszer- és ételhulladék feldolgozásának piacán kialakult helyzet visszásságait és az ezekből eredő veszélyeket ismertetve hívta fel a figyelmet a jelenlegi szabályozás pontosításának, az ellentmondások és kiskapuk felszámolásának szükségességére.
A jelenlegi környezetben gyakorlatilag nem garantálható, hogy a használt sütőolaj a termelőtől ténylegesen engedéllyel rendelkező szakcéghez kerül. Az uniós érvényű tilalom dacára továbbra is számottevő mennyiség kerül a takarmányozásba, de arra is számos példa akad, hogy közvetlenül üzemanyagként kerül felhasználásra. Ugyancsak kritikus pont, hogy a biodízelgyártásban történő hasznosításhoz kapcsolódó engedélyeztetésben a környezetvédelmi hatóság csupán szakhatósági, tanácsadói szerepet vállal, az engedélyeket a területileg illetékes állategészségügyi hivatal adja ki. A tapasztalatok szerint ugyanakkor nem működik megfelelően a testületek közti kommunikáció, amely további visszaéléseket eredményez.
"Nem csupán a sütőzsiradékok területén tapasztalhatók hiányosságok, hanem az elsősorban az áruházláncok lejárt szavatosságú élelmiszereinek kezelésében terjedő gyakorlat is rendkívül veszélyes." - hívja fel a figyelmet Simon Anita. A jelenleg érvényben lévő szabályozás lehetőséget ad arra is, hogy az ilyen jellegű hulladék termelői állatmenhelyeknek adják azt át, ám míg a szakcégeket szigorú élelmiszerbiztonsági és adminisztrációs előírások kötik, addig a menhelyek esetében rengeteg kérdés tisztázatlan maradt. Az utóbbiak számára az úgynevezett feletetési engedélyek tartalma nagy szórást mutat mind kompetencia, mind jogszabályi megfelelés terén. Nem tartalmaz mennyiségi korlátot, és nem feltétele a minőségi ellenőrzés sem, azaz a menhely az ott lévő állatok számától és igényeitől függetlenül gyakorlatilag bármit és bármennyit átvehet. "Nem tisztázott a csomagolóanyagok, göngyölegek, szállítási eszközök sorsa sem, a hulladék begyűjtéssel foglalkozó cégekre vonatkozó idevágó szabályoknak ugyancsak nem kell megfelelni, senki nem ellenőrzi ezek megfelelő tisztítását, fertőtlenítését sem." - tette hozzá a szakember.
Mindezek következtében a kockázat óriási, hiszen elviekben korlátlan mennyiségű élelmiszerhulladék kerül akár az alapvető higiéniai szabályok betartása nélkül a menhelyekre, a többlet útja pedig követhetetlen. Az idézőjelben jobbik esetben - ugyancsak a törvényi szabályozással szembemenve - haszonállatok takarmányaként kerül hasznosításra, rosszabban pedig akár a humán élelmiszerláncba is visszakerülhet.
"Érdekes a felelősségbiztosítás kérdése is: az állatmenhelyeknek ugyanis ezzel sem szükséges rendelkezniük, szemben a professzionálisan, engedélyekkel működő piaci szereplőkre vonatkozó előírásokkal, ebből eredően viszont az esetleges havária helyzetek megoldása, illetve az okozott kár megtérítése igen nehézkessé válhat." - magyarázza a BIOFILTER vezérigazgató-helyettese.
"Legkevésbé sem a jótékony célú felhasználás ellehetetlenítése a cél, de látni kell, milyen súlyos visszaélések lehetőségével, mekkora kockázatokkal jár a jelenlegi gyakorlat." - véli Simon Anita. "Jogos és evidens igény, hogy a hulladék kezelésére minden körülmények között ugyanazok a szabályok vonatkozzanak. Pontosan meg kell határozni az átvehető hulladékok körét és mennyiségét is, utóbbi ellenőrzésére pedig hiteles mérési lehetőséget kell biztosítani. Tisztázni kell a megfelelő szállítási, tárolási és fertőtlenítési előírásokat, végezetül pedig az állatmenhelyek felelősségbiztosításának szabályozásáról is gondoskodni kell." - hangsúlyozta.
