Hogyan értékeli a hazai agrárium tavalyi évét?

Ha röviden kell fogalmazni, akkor azt mondanám, hogy jó közepes év volt a 2015-ös, ha hosszabban, akkor azt, hogy egy meglehetősen ellentmondásos éven van túl a hazai agrárium. Nem lettek rosszak az eredmények, de az előző év csúcsterméseit nem sikerült meghaladni. Ne felejtsük el azonban, hogy nagyon magas volt a bázis. Ez szorosan összefügg két dologgal: egyrészről, annak ellenére, hogy a mezőgazdasági technológiákat évtizedek óta azért fejlesztik, hogy az időjárástól való függés csökkenjen, a mezőgazdaság továbbra is nagyon kitett az időjárásnak. 2015-ben tavasszal aszály, nyáron hőség, ősszel esős hetek - majd' mindenből kaptunk az elmúlt évben. A tavalyi, 41 hőségnap kezdete pont a kukoricavirágzás idejére esett, és ezzel 30 százalékos terméskiesést eredményezett a növénykultúrában. Volt ugyan néhány olyan gabonaféle, amellyel nagyobb termésátlagokat értünk el, de ezek sem tudták kompenzálni a veszteségeket. Ha az egyik meghatározó növénynek ennyivel kisebb a termése, az már szinte predesztinálja, hogy nem tudjuk megismételni az előző év termelésnövekedését.

Az állattenyésztésben lassú állománynövekedés jellemezte az elmúlt évet, az árak ugyanakkor továbbra is alacsonyak. Az a hosszú távú, csökkenő ártrend, amely nagyjából 2012 októbere óta indult el a legfontosabb gabonáknál, még nem ért véget 2015-ben, és kérdéses, hogy vajon 2016-ban lesz-e mezőgazdasági ártrend-forduló. Nagyon fontos érzékelni, hogy bár a KSH mezőgazdasági árindexe 26 hónapos csökkenés után az utóbbi három hónapban már pozitívba fordult, ez még mindig nem a csökkenő ártrend végét jelzi. Ez a mezőgazdaságunk erős nemzetközi árfüggésének következménye. A mezőgazdasági tömegcikkekből határozott túltermelés mutatkozik, ami az előttünk álló hónapokra, évekre is rányomja a bélyegét. A hatékonyság, termelékenység növelése tehát nem halogatható. Ehhez a Vidékfejlesztési Program pályázatai éppen kapóra jönnek.

Melyek azok a tényezők, amelyek 2016-ban meghatározzák majd a hazai agrárszektor, illetve tágabb értelemben a hazai élelmiszergazdaság helyzetét?

Ha lehet így fogalmazni, 2016 még izgalmasabb lesz, mint az előző év. Pozitívnak tartom, hogy 2016-ot és még 2017-et is az agrárpályázatok fogják meghatározni, hiszen a tervek szerint ebben az évben kiírják a ciklus teljes keretét, így talán nincs is olyan mezőgazdasági vagy élelmiszeripari piaci szereplő, aki ne a fejlesztéseken törné most a fejét. 

A Takarék Agrár Központ ezt felismerve ebben az évben is szakmai napokat, továbbképzéseket, agrárfórumokat tart, annak érdekében, hogy ez egy tudatos folyamat legyen, és a gazdálkodók, agrárvállalkozások a piaci lehetőségekhez fejlesszék a kapacitásaikat, ehhez igazítsák a pályázati stratégiájukat is.

Legyünk őszinték önmagunkhoz: fejlesztési, beruházási döntéseinket a mögöttünk lévő években leginkább a támogatási lehetőségekhez igazítottuk. Túl kell ezen lépnünk, és középtávú piaci lehetőségeinkhez kell felépíteni a fenntartható gazdálkodás feltételeit. Ebben persze továbbra is fontos szerepe van a támogatási, pályázati forrásoknak, de meggyőződésem, hogy a kedvező kamatkörnyezet adta lehetőségek minden eddiginél nagyobb mozgásteret adnak a hatékonyság növeléséhez. Ebben még a korábbinál is nagyobb szerepe lesz a középtávú előrejelzéseknek, hiszen megalapozott stratégiai döntést csak ezek ismeretében lehet hozni.

Ezért helyez a Takarék Agrár Központ nagy súlyt arra, hogy ügyfeleinek döntését előrejelzésekkel, piaci információkkal, szakmai tanácsokkal támogassa. Ez a finanszírozói verseny egyik olyan terepe, ahol a Takarékok adottságai - a mintegy 1500 kirendeltsége, agrár-beágyazottsága, saját agrárszakmai műhelye - igen kedvezőek. Hozzásegítjük ügyfeleinket ahhoz, hogy a támogatási, pályázati rendszer adta lehetőségekkel tudatosabban, célzottabban éljenek. Az új támogatási ciklus második éve nyilvánvalóan sikeresebb lesz, mint az első, hiszen az tanulóévnek számított, most pedig már teljes erővel kell dübörögnie a támogatási rendszernek.

2016-ban mindenki pályázati dömpingre számít. Az agrárium egyébként is nagyon támogatásvezérelt, a beruházások, fejlesztések erősen kötődnek az elérhető pályázati forrásokhoz. Ön szerint a támogatáspolitika mennyire van összhangban az ágazat valós fejlesztési igényeivel? Milyen strukturális problémák vannak az ágazatban, és ez a támogatási rendszer kínál-e megoldást a szükséges struktúraváltásra?

A mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlesztéseinek támogatásfüggése lazulni látszott az elmúlt években. Ez egyszerűen az átmeneti és az első év pályázati hullámvölgyeinek, valamint a már emlegetett kedvező kamatkörnyezetnek a következménye. Ugyanakkor ebben az évben ismét a vissza nem térítendő forrásokhoz fognak igazodni a beruházások. Ez abban is meg fog nyilvánulni, hogy mind a két pillérben a mikro-, kis- és közepes vállalkozások, üzemek jutnak majd a legtöbb lehetőséghez. Ez kedvező a Takarékok számára, hisz ezekben a szegmensekben vagyunk a legerősebbek. Szintén fontos eleme a mostani motivációs piramisnak az együttműködésre való ösztönzés. Főleg ezekben a vállalatméretekben van ennek nagy jelentősége, mert itt tartogatja a legnagyobb bővülési lehetőséget a közös termelés, feldolgozás, értékesítés. Mi a magunk eszközeivel erre sarkalljuk ügyfeleinket.

Különösen igaz ez az élelmiszer-feldolgozásban. 2016 ugyanis az élelmiszeripar éve is, hiszen történelmi léptékű az a pályázati lehetőség, amit december 28-án 151 milliárd forint értékben írtak ki. Erre kell most nagyon koncentrálniuk a mezőgazdasági termelőknek, hiszen ők méretkorláttól függetlenül pályázhatnak ezekre a forrásokra, míg az élelmiszer-feldolgozók közül csak a mikro- és a kisvállalkozások jelentkezhetnek erre. Ez pedig egy óriási lehetőség. Egy versenyképes üzem segíti a mezőgazdasági növekedést, ráadásul egy jó hatékonysággal előállított termék - ha réspiacokat is talál - a siker záloga lehet. Nemzetközi példák sora bizonyítja, hogy versenyképes élelmiszeripar nélkül nincs versenyképes mezőgazdaság. A német példa a legjobb, hiszen Németország két évtizeddel ezelőtt még Európa legdrágábban termelő mezőgazdasága volt, míg ma épp a másik oldalon áll, a leghatékonyabb mezőgazdasággal rendelkezik. Ennek a középpontjában pedig az áll, hogy az élelmiszeriparban világszínvonalú kapacitás-fejlesztéseket hajtottak végre, és ez nagyon jó alapot nyújtott a mezőgazdasági fejlődésnek.

 

Ön lát erre itthon lehetőséget?

A már annyit emlegetett adottságaink alapján igen. Ha az elmúlt négy év ütemét tudjuk tartani, és hozzátesszük az idei támogatási boomot, akkor tovább fog gyorsulni a mezőgazdasági kibocsátás növekedése.

Ez egy ilyen támogatási és pályázati környezetben szinte törvényszerű, főleg, ha az időjárás is kegyes lesz hozzánk. Gyakran kérdezik meg tőlem, hogy milyen esélyeink vannak a régi tagállamok mezőgazdaságához viszonyítva. Azt gondolom, hogy nyugaton egy érett mezőgazdasági működés és kapcsolatrendszer alakult ki, amely egy kicsit el is lustult, mert igen régóta magasan támogatott, évtizedek óta beállt csatornákon dolgozik, és kihasználta a lehetőségeit. A miénk még messze van ettől, a felét sem használjuk ki annak, amit a mezőgazdasági potenciálunk képvisel. 

Hol vannak a legnagyobb kihasználatlan potenciálok a hazai mezőgazdaságban?

Nem véletlenül, az állattartó szektorok azok, ahol a legnagyobb kihasználatlan potenciálokról lehet beszélni, de gyakorlatilag alig tudunk olyan szektort találni, ahol ne lenne még széles tere a kibocsátás növelésének. Az elmaradás a hozamokban, a hatékonyságban érhető tetten leginkább, de a felkészültség, a technológiák fejlődése a területi bővülésben is sok tartalékot fed fel. Ahhoz, hogy megfelelő hatékonysággal, a fajtákban rejlő lehetőséget kihasználva tudjunk termelni, a legfontosabb tényező a mezőgazdasági termelő megfelelő felkészültsége, szemléletmódja.

Fontos tényező az öntözés is, az öntözött területek arányát tekintve tragikusan alacsony szinten vagyunk, ha ezt meg tudjuk duplázni-triplázni, az mindenképpen növelné a hatékonyságunkat. Az öntözésfejlesztés kétségtelenül beruházásigényes, de szerencsére a felszíni vizeink adottságai viszonylag jók, és most a pályázati rendszer is motiválja ezeket a fejlesztéseket.

Vannak kifejezetten beteg ágazatok a hazai mezőgazdaságban, például a tejágazat, amely nagyon nehéz helyzetben van. Lát- e lehetőséget arra, hogy idén elinduljon egy pozitív tendencia?

A tejpiacon nem ez az első, és sajnos nem is ez az utolsó válság. Ezt azért hangsúlyozom, mert azt szokták mondani, hogy a tejszektor a mezőgazdaság nehézipara. A gazdatársadalmon belül egy olyan réteg a tejtermelőké, akik nagyon sok évet, nagyon sok eszközt fektettek be a tevékenységükbe, éppen ezért nehéz őket eltéríteni attól, hogy ha már ezt megtették, akkor ne folytassák a megkezdett munkájukat.

A tejpiaci válság hátterét sokkal inkább a világpiaci folyamatokban kell keresnünk, mint az uniós kvóta régóta tudott, bár kétségtelenül rosszul időzített eltörlésében.  Az unió tejtermelői nem azért kezdték növelni kibocsátásukat, mert a kvóta megszűnt, hanem mert igen jó piaci lehetőségeik voltak.

Egészen hihetetlen, de az elmúlt 3-4 évben a világon a nyerstej-árak rendkívüli módon közelítenek egymáshoz. Míg 4-5 évvel ezelőtt 3-3,5-szeres különbségek mutatkoztak a világ nagy tejtermelő országainak nyerstej-áraiban, ez a differencia ma alig másfélszeres. Ennek csak egy oka lehet: a nyerstej árak is a nemzetközi ártrendnek vannak kitéve.

A világméretű túltermeléshez, a tejkvóta rendszer eltörlésének negatív hatásaihoz még hozzájárult az orosz embargó is, illetve a lassuló kínai gazdaság. 2014 közepe óta Kína nagyon komolyan visszavette a tejtermékimportját a világpiacról, így az a 4-5 év konjunktúra, ami a tejtermékek világpiacán volt, hirtelen szakadt meg. Az elmúlt évek erről szóltak: mindenki azt gondolta, hogy fejleszt, mert Kínában évente két számjeggyel nőtt az importtermékek iránti igény, de 2014 közepén mindez egyszer csak megtorpant. Ez a negatív tendencia 2014 februárja óta Magyarországon is kézzel fogható. 2016 elején stabilizálódás tapasztalható; úgy néz ki, hogy a válság már elérte a mélypontját, de trendfordulóra még hosszú hónapokat kell várnunk.

Előrejelzéseink szerint május-június körül Kína ismét visszatérhet a világpiacra, mert kifogynak azok a tartalékok, amiket korábban felhalmozott, ez pedig árnövelő hatással lesz a szektorra, miközben a nagy tejtermelők tavaly már nem növelték érdemben tejtermelésüket. Továbbá minden előrejelzés azt mutatja, hogy középtávon a tejtermékek piaca világszerte, így Magyarországon is növekedni fog. Itthon is nagyon komoly marketingprogram indult a tejfogyasztás élénkítésére, aminek hatására tovább csökkenthetjük az importtermékek arányát, amelyek minőségével és legalitásával kapcsolatban is sok kétség merült fel.

A kormány elég ambíciózus célkitűzést fogalmazott meg a hazai agrárkivitel bővítésére vonatkozóan. Eszerint 2020-ra 8-ról 10 milliárd euróra kellene bővülnie az agrárexportunknak. Ön szerint ez reális célkitűzés? Mennyire befolyásolja ezt például az orosz embargó?

Teljesen reális célkitűzésnek tartom, azt gondolom, hogy még alul is becsülték a lehetőségeket. A már említett fejlesztések felgyorsulása nyomán először 2017-ben lesz érzékelhető a változás, jelentősen növekedhet a kibocsátás, ami az exportban is megmutatkozik majd.

Az orosz embargóval kapcsolatban érdemes leszögezni egy dolgot, amivel sokan nincsenek tisztában: itt egy politikai döntésről van szó, ami egyik oldalról nagyon jól jött Oroszországnak, hiszen nagyon határozott agrárpolitikája van, és minden mezőgazdasági termékből önellátó akar lenni. Ennek mindent alárendelt: a vámpolitikát, a támogatáspolitikáját, és nagyon jól jött neki az, hogy kvázi belekényszerült abba, hogy kitiltsa a legtöbb fejlett ország élelmiszereit a piacáról. Ez óriási lökést adott a hazai termelés fejlődésének, növekedésének.

A másik oldalon viszont az orosz fogyasztók látják kárát ennek a döntésnek, mert horribilis áron juthatnak hozzá a sokszor alacsonyabb minőségű élelmiszerekhez. Mit jelent ez nekünk? Az orosz piac több mint másfél évtizede nem meghatározó a magyar mezőgazdaság exportpiaci szerkezetében. Globálisan az agrárgazdaságunkat nem is sújtotta különösebben nagy erővel. Kétségtelen, hogy voltak vállalkozások, amelyek ezt nagyon direkt módon és fájdalmasan élték meg, de azóta azt tapasztaljuk, hogy mindenki megtalálta az alternatív értékesítési lehetőségeket.

Nagyon sokan tartanak attól, hogy 2020 után jelentősen csökkenhetnek az agrártámogatások. Fel tudunk-e addig készülni erre a változásra?

Történjen bármi, a célunk az, hogy fenntartható mezőgazdaságunk, jövedelmező mezőgazdasági vállalkozásaink legyenek, és a támogatás már csak a fejlődés gyorsítását vagy kapacitások növelését szolgálja. Ezért most egy olyan kritikus időszakban vagyunk, amikor fel kell készülnünk a legrosszabb forgatókönyvre is.

Ugyanakkor már sok évtizede ismerjük a közös agrárpolitikát, amit immár 28 ország egyetértésével kell folyamatosan megreformálni, és tisztában vagyunk a korlátaival. A mezőgazdasági termelők szerepe minden szempontból nagyon fontos, tehát minden ország vezetése szem előtt tartja azt, hogy a mezőgazdasági vállalkozói megtalálják a számításukat. Tehát valószínűleg annyira nem kell aggódnunk, 2020 után is lesznek támogatások. A torta ugyan akkor is kisebb lesz, de a közös agrárbüdzséből továbbra is az egyik legnagyobb szelet jut majd az agráriumnak. Közben a büdzsé szerkezete is változni fog. A Takarék Agrár Központ azzal számol például, hogy jelentősen nő a visszatérítendő támogatások aránya a vidékfejlesztésben.

Egy másik fontos kérdés, ami egyre inkább foglalkoztatja a hazai agráriumot, az a transzatlanti szerződés (TTIP). Ön szerint hogyan befolyásolhatja ez a lépés a magyar mezőgazdaságot?

Alapvetően arról van szó, hogy a világ két legnagyobb gazdasága szeretné a piacait egymás számára jobban átjárhatóvá tenni.

Ami a magyar mezőgazdaságot illeti, ez sem egy nagy lehetőség, sem egy nagy veszély. Amerikaiak nem fognak nagy fegyverarzenált felvonultatni, hogy a magyarországi élelmiszerpiacon erős pozíciókat érjenek el a termékeikkel, miközben a mi sanszunk sem igazán nagy.

Emellett nyilvánvaló, hogy a mostani amerikai elnökválasztás előtt a TTIP nem fog az asztalra kerülni. Tizenegy fordulóban egyeztettek eddig a felek, de eddig érdemi kérdés még nem került az asztalra, tehát leghamarabb évek múlva lehet ebből valami.

Milyen tendenciákra számít a gabonapiacon?

Ami a hazai kilátásokat illeti, nagyon jól telelnek az őszi vetések. Kevesebb, mintegy 970 ezer hektáron vetettek tavaly őszi búzát, amely a szokásos 1,1 milliárd hektárhoz képest visszalépésnek számít. Emiatt a tavaszi vetéseknél, például a napraforgónál (ott is elsősorban a magas olajsavtartalmúaknál) további terület-növekedésre számítunk.

Januártól a sertéshús áfája is csökkent és sokan lobbiznak, hogy ez más ágazatokban is megtörténjen. Lát Ön erre esélyt?

Számomra ennek nem a ténye, csak az időpontja a kérdés. El is hangzott, hogy a lépés az áfacsökkentési mechanizmus egyfajta tesztje, ha beválik, akkor a baromfisok is megkapják, és remélhetőleg ezt a tejtermékek, a tojás, a hal is követi, mert ennek nagyon komoly jelentősége van a belföldi piacon, illetve az importtermékekkel szembeni versenyképesség szempontjából is. Látni kell, hogy áfát akkor szabad csökkenteni, ha ez egy csomagnak a része. A feketegazdaság nem csökken önmagában attól, hogy áfát csökkentünk, de ha ott van mögötte az EKÁER, és az egyéb szabályozások, amelyek például az importtermékek árazását vagy piacra kerülését szabályozzák, akkor ezeknek együtt már nagyon jó hatása lehet. Nem is beszélve arról, hogy a gazdasági növekedés, a reálbérek emelkedése a fogyasztó fizetőképességére is kedvezően hat, ami az élelmiszerpiacon is érzékelhető.