A Csányi Sándor mezőgazdasági befektetéseiből álló Bonafarm Csoport 2014-ben kezdte meg integrációs tevékenységét. Idén szeptemberben indul ugyanis a Mohácson épülő vágóhíd szárazüzemi próbája, majd októberben az éles üzemi vágás, és ennek vágóalapanyagát úgy szeretnénk előállítani, hogy a Bonafarm Csoport belső termelése és az integrációs termelés az összmennyiség 80-90%-át biztosítani tudja. Márpedig ez nem kevés, hiszen a tervek szerint Mohácson egy műszakban 1 millió sertést fognak levágni évente. Hozzá kell persze tennünk, hogy ez a vágási darabszám idehaza ugyan soknak számít, ám ha egy feldolgozó az exportpiacokat célozza meg, akkor legalább ilyen volumen szükséges a sikeres és stabil külföldi jelenléthez.
A hatékonyságot és az egyenletesen magas minőséget pedig csak úgy látják biztosítva, ha elsősorban nem külső partnerekkel szerződnek, hanem szorosabban magukhoz kötik a tenyésztőket. A Bonafarm Csoport saját tulajdonában lévő Bóly Zrt., Dalmand Zrt. és Fiorács Kft. évente legfeljebb 400 ezer jószágot fog előállítani a megcélzott 1 millióból - tudtuk meg Szőke Tamástól, a Bóly Zrt. sertésintegrációs és kereskedelmi vezetőjétől. Mivel azonban a Bonafarm Csoport koca- és malac-előállító kapacitása jóval nagyobb a hizlalókapacitásánál, ennek a mennyiségnek a felét bérhizlaló partnereknek adják ki. Másik 400 ezer egyedet az integrációban részt vevő partnerektől szereznek majd be, de a cégcsoport továbbra is aktív marad a szabad piacon is, így az ottani vásárlásokkal, illetve a selejt kocákkal kerekedhet 1 millióra az évi vágásszám
Függetlenné válni a hízó piaci árától
A kalkulációk szerint ehhez 15 ezer kocára lesz szükség, és a külső tenyésztők együttműködésére így részben a kocaintegrációban számítanak. Ebben az esetben a tenyészállat a partner tulajdonában marad, ő vásárolja meg a szükséges takarmányt is, míg a Bonafarm Csoport a genetikát (tenyészkocasüldőt) szállítja, illetve a különféle kiegészítő komponenseket (premixeket, koncentrátumot). Az integrációban részt vevő partnernek "csupán" az a feladata, hogy előállítsa a 25 kilós malacokat, amelyeket a megbízó 100%-ban megvásárol tőle.
Az elszámolóár az aktuális piaci ár, de a Bonafarm Csoport minimálisan az ötéves malac-átlagár alapján számolt piaci árat isgarantálja. Mivel az elmúlt másfél évben az a helyzet állt elő, hogy a malacár nem érte el az önköltségi árat, a partnerek számára ilyen esetben is biztosított az önköltségi ár feletti vételár.
A szisztémával az integrátor is nyer, hiszen így nincs kockáztatva a termelés biztonsága és minősége, a tenyésztőnek nem kell indokolatlanul spórolnia a takarmánnyal, és tönkretennie az állományt. A termelési ciklus mindössze 75 nap (ennyi idő alatt éri el az állat a 25 kilós súlyt), és a termelő árbevétele is ehhez igazodik, nem kell egy plusz 100 napos termelési ciklust, a hizlaldáét finanszíroznia. További előny, hogy csupán körülbelül 75 kg takarmányt kell finanszíroznia malaconként, miközben a hizlaldában ehhez hozzájönne még plusz 250-270 kiló, mielőtt az állatot elviszik a vágóhídra. Nemcsak a partner tőkéje forog gyorsabban, de a termelés is függetlenedik a hízó piaci árától.
Jöhet a selejt koca is
A 25 kg-os malacot ezután a partner hizlaldájában helyezik el, aki nemcsak a bérhizlalási díjat kapja meg (ráhizlalt kilónként 34 Ft-ot), de övé az állatjóléti támogatás is, mert a Bonafarm Csoport nyilatkozatot ad ki arról, hogy ő az állattartó. A vágósertéseknél 117-118 kg-os átlagsúly a kívánalom, mivel azonban ezt természetesen elég nehéz "belőni", az említett 34 Ft-os díjat a 103-130 kg-os súlyhatárok között fizetik. Alatta és fölötte azonban már nem jár túl jól a gazda, hiszen mindössze 5-10 Ft-os kilónkénti díjjal kalkulálhat, ha nem figyelt eléggé oda.
Felvetésünkre, miszerint a Pick Szeged Zrt.-nek nagysúlyú sertésekre is szüksége van a szalámi-alapanyaghoz, Szőke Tamás azt válaszolta, hogy a Pick mint vágóhíd zömében szabadpiaci megállapodások révén, tehát nem a sertésintegráció keretében szerzi be a minimum 9 hónapos, legalább 180-190 kg testtömegű állatokat. Ugyanakkor ehhez a csoporthoz tartoznak végső soron a termelésből kivont kocák is. Ha egy szuperszapora genetikánál 40-50% közti éves kocaselejtezési aránnyal számolunk, és teljes kapacitás mellett 15 ezer koca fog termelni a külső partnereknél, illetve ugyanennyi a Bonafarm Csoport saját termelési struktúrájában, akkor ennek a 30 ezer sertésnek a fele, közel 15 ezer valóban megjelenik majd a vágóhídnál mint selejt koca, és ezeknek az átvétele természetesen szintén garantált a részükről.
Pályázati pénzre várva
Az integrátornak legalább 600 kocás partnerekkel éri meg együtt dolgoznia, elsősorban logisztikai okokból. Ez az a létszám ugyanis, amely képes hetente annyi malacot előállítani, amit már hatékonyan ki lehet helyezni bérhizlalásra.
Lefelé csak akkor térnek el ettől az irányszámtól, ha a partner saját hizlaldával rendelkezik, vagyis nem kell máshová elszállítani a kevesebb malacot. 200-240 koca alá azonban már tényleg nem érdemes menni, mert a termelő számára az már nem adna stabil jövedelmet.
Vannak tehát egyedi esetek, és ezek közé tartozik az is, hogy kinek milyen pluszberuházás szükséges az integrációhoz való csatlakozáshoz. Néhány termelő "alapból" megfelelt a kívánalmaknak, de akadtak olyanok is, akik önszántukból, önerőből újították fel a telepüket. 10 ezer kocát meghaladó állománnyal bír az a potenciális partneri kör, amelynek tagjai szívesen csatlakoznának, ám ezt a benyújtott ÁTK-pályázatuk sikerétől teszik függővé, mert abból szeretnék végrehajtani a beruházásokat.
Felmerülhet azonban az a kérdés, hogy az egyik partnernél előállított süldők betelepítése egy másik partner hizlaldájába nem jelent-e bármilyen egészségügyi rizikót. Erre az a válasz, hogy mindent a termelésre vonatkozó állategészségügyi és járványvédelmi alapszabályokat betartva végeznek, így próbálják minimálisra csökkenteni a kockázatot.
A kocaintegrációban a partnerek kizárólag a saját maguk által előállított malacot nevelhetik. A hízóintegrációban pedig egy hizlalási fázisban csakis egy idegen helyről származó malac lehet a telepen. Itt járható út az is, ha egy kocatelephez berotálnak egy hizlalótelepet, mert így olyan szoros együttműködés alakul ki közöttük, mintha közös tulajdonban lennének, így nem kell minden szállításnál az egész telepet leüríteni.
A Bonafarm Csoport még az idén áthelyezi Szegedről Mohácsra a teljes vágási kapacitását, és ha minden a tervek szerint alakul, 2017 első-második negyedévében már szeretnék megduplázni a vágási darabszámot. Jelenleg a cég körülbelül 120 ezer hízó előállítását végzi, a partnerek ennek a dupláját, közel 250 ezret, és a szabad piaci beszerzések és selejtkoca-vágások révén ez a szám 500 ezerre emelkedik, vagyis éppen félúton tartanak az 1 milliós cél elérése felé.
