A digitalizáció más iparágakhoz hasonlóan óriási robbanásban van az agráriumban, és a hazai mezőgazdaságban is megkerülhetetlenek az agrárinformatikai fejlesztések. Önök is tapasztalják a fejlesztési nyomást?

Szentpétery Szabolcs Félix:Egy családi gazdaságot vezetünk közösen a feleségemmel, és napi szinten érezzük a fejlesztési kényszert. Az ok nagyon egyszerű: hatékonyság nélkül hosszú távon nem fogunk tudni versenyben maradni. Rövid távon, 2020-ig mindenki védett környezetben gazdálkodhat, viszont utána, ha leválasztanak minket a köldökzsinórról, és elveszik a támogatásokat, akkor alapjaiban változik meg a helyzet. Nem maradhat mindenki talpon - lehet, hogy mi sem.

A másik ok az a kényszerpálya, amit a munkaerőpiaci helyzet diktál Magyarországon. Ha ez a tendencia folytatódik, akkor nagyon hamar döntéshelyzet előtt találjuk magunkat. Nem lesz kérdés, hogy akarunk-e robotokat és számítógépet használni, mert más választásunk nem lesz. Sajnos egyre szűkül az a munkavállalói kör, amelyik tud vetni, aratni, gépeket üzemeltetni és hajlandó tovább is képezni magát, a nagyobb arány az, aki lemarad, és a jövőben erre a néhány képzett emberre kell majd támaszkodnunk. Mindent, amit gép el tud végezni helyettünk, azt végezze el - ez a jövő: kézi váltós autó helyett, ha lehet, járjunk automata váltóssal, a kockás papír és a számológép helyett használjunk adatokra támaszkodó döntéselőkészítő rendszert.

Gyenei Ferenc:

A Bonafarm növénytermesztési kutatás-fejlesztési igazgatójaként úgy látom, hogy cégcsoport szinten az eredményességre és a hatékonyságra kell koncentrálni. A kutatásfejlesztési tevékénységgel ezek növelését kell támogatnunk, és ez kell, hogy az alapját képezze minden fejlesztési döntésnek. A következő évek eredményességének meghatározó szempontja az informatika lesz, egyre bonyolultabb rendszerek jönnek, és ezeknek a használata megkerülhetetlen. A mai helyzetben az uniós támogatások torzítják a hatékonysági problémák nagyon nagy részét, és a gazdálkodók nem igazán kényszerülnek rá arra, hogy a begyűjtött információkat feldolgozzák, és átgondolják a gazdálkodás racionalitását.

A mezőgazdaságban ma már rengeteg adat gyűlik össze, és ezeknek a hasznosítása elengedhetetlen. Ha ezt a saját gazdálkodásunk hasznára nem tudjuk fordítani, akkor ez a vonat elszalad mellettünk, és azt fogjuk érezni, hogy a versenyképességünk, csökkent.

A big data kiaknázása egyre fontosabb a mezőgazdaságban, és a különböző döntéstámogató rendszerek robbanásszerűen törnek előre az ágazatban. Milyen megoldásra van szüksége egy Bonafarmhoz hasonló méretű és komplexitású vállalatcsoport menedzserének?

Gy. F.: Egy termelési tevékenység működésénél elengedhetetlen, hogy a begyűjtött információkat a tulajdonos vagy a vezető hatékonyan és jól tudja használni, hiszen annyi adat keletkezik, hogy a lényegi információ könnyen elveszik. Ahhoz, hogy gyorsan és hatékonyan tudjunk dönteni, olyan információs rendszert kell kiépítenünk, ami azonnali döntési képességet tesz lehetővé.

Ma már talán lassan kijelenthetjük, hogy a mezőgazdaságot is elérte a digitális forradalom, bizonyos termelési színvonal felett már rengeteg digitális adat keletkezik. A mi fő fókuszunk most az, hogy hogyan lehet hasznosítani és rendszerben kezelni azt a tengernyi adatot, ami az erőgépeken, a munkagépeken, a hídmérlegen, az üzemanyagkúton, a könyvelési rendszeren és egyéb technológiai berendezésen képződik.

Egy nagy cég menedzsereként Ön is érzi az előbb említett munkaerő-piaci problémákat?

Gy. F.: Sajnos igen. Az elmúlt öt évben a Bonafarm Csoport növénytermesztési ágazata 13 százalék fluktuációval szembesült. Egy kontraszelekció zajlik ebben az ágazatban is a hazai bérezési, illetve közgazdasági viszonyok miatt. Akinek megvolt a megfelelő tudása és szemlélete, ma már kint van külföldön, és az elmúlt három évben jelentősen átalakuló munkaerőpiac ma odáig jutott, hogy hiába vannak, "mindentudó" traktoraink, nincsen szakember, aki vezetni tudja. Az erőgépeink lassan úgy néznek ki, mint egy vezérlő terem, tele vannak monitorral és rengeteg adatot gyűjtenek. Hogy a modern technológia segítségével kiaknázhassuk az ebben rejlő tudást, megfelelő képzettségű szakemberek kellenek. Ez egy óriási probléma, és a következő öt évben egyre nagyobb lesz. Nekünk, gazdálkodóknak együtt kell élnünk ezzel a kettős helyzettel: meg kell barátkoznunk a gondolattal, hogy az irodából is vezérelhető traktorokkal dolgozunk majd, de valakinek ezeket is irányítani kell, és nekünk erre is gondot kell fordítani. Természetesen a kockázataink is nőnek, kis túlzással lassan elérünk arra a szintre, hogy ha lekapcsolnák a műholdat, már vetni sem tudnánk.

Tulajdonosként, egy közepes méretű gazdaság irányítójaként mit vár el egy döntéselőkészítő rendszertől?

Sz. Sz. F.:

Engem a forintok érdekelnek. Azt szeretném tudni, hogy melyik tábla ma hány forintnál tart, mennyi terhelődik még rá. Arra van szükségem, hogy az íróasztalnál el tudjam dönteni, hogy ha éppen öt forinttal kevesebbet adnak a repcéért, érdemes-e plusz költséget bevállalnom, hiszen ezen a nyereségességem múlhat. Ha az ember a saját pénztárcájáról dönt, akkor a legideálisabb, ha minden adat a rendelkezésre áll. Egy AgroVIR jellegű program ezt tudja nyújtani.

Mikor kezdték el az AgroVIR bevezetését, és mi volt a legnagyobb kihívás a bevezetés során?

Sz. Sz. F.: A bevezetés 2010 környékén kezdődött, akkor még kisebb méretű volt a gazdaságunk. Eleinte egyszerűbb is volt, egészen addig, amíg az emberi tényezővel és az ebből fakadó hibákkal nem kellett számolnunk. Ez talán a legnagyobb kihívás és a legkritikusabb pontja egy ilyen rendszernek. Az AgroVIR-ben nagyon sok adat összefut, ha csak egy ember nem viszi fel az amortizációt, nem árazza be az alkatrészt, vagy nem viszi fel a földbérleti díjat, akkor rossz a végszám. Ha hiányzik egy tortaszelet, akkor a végén torz adatot kapunk. Minél több az automatizmus a rendszerben, minél több beviteli feladatot gépek végeznek el, annál pontosabb lesz a kinyerhető információ. A bevezetés egy folyamat, és akkor lesz közel tökéletes, ha az emberi tényezőt kikapcsoltuk.

A mérethatékonyság a megtérülésben kulcsfontosságú. Hogy látják, a nagy léptékű informatikai fejlesztéseknek mikor jelentkezik a pénzben mérhető haszna?

Gy. F.: Ez egy komplex kérdés, de hadd hozzak egy gyakorlati példát, a precíziós gazdálkodást. Pillanatnyilag nem biztos, hogy azok az invesztíciók, amelyek belekerülnek a szoftverekbe, meg is jelennek a gazdaság eredményességében, de hosszú távon bizonyosan, hiszen adott területek precíz megművelése a végén a gazdasági racionalitásban mutatkozik meg. Nem véletlen, hogy Amerikából indult el a precíziós rendszerek fejlesztése, ahol a hatékonyság a központi kérdés:

Sz. Sz. F.: A mi gazdaságunkban pénzt egyelőre nem termelnek ezek a beruházások. Egyelőre - de termelni fognak, és még messzebbre megyek: ezek nélkül egyszerűen nem fogunk tudni dolgozni. Visszautalnék az előző példára: öt évvel ezelőtt senki nem gondolta volna, hogy egy robotkormány pénzt fog termelni, de ma már látjuk, hogy igen. Megtanultuk, rutinná vált, működik, és profitot termel.

A mezőgazdaságban a jó informatikai rendszer olyan, mint az öntözés. Ha esik az eső, minden jó, nincs rá szükség, annak ellenére, hogy rengeteget fektettünk be a rendszer kiépítésbe és az üzemeltetésébe. Ha viszont nem esik az eső, és elveszne a termés jó része, akkor látszik igazán, hogy mi az öntözés hozadéka és jelentősége.

Van arra esély, hogy csökkentsük az emberi tényező jelentőségét, vagy legalábbis minimalizáljuk az ebből fakadó hibákat?

Gy. F.: Igen. Előbb-utóbb ezek a hibák kiküszöbölődnek, és nem azért, mert aki beviszi az adatot, nem fog hibázni, hanem azért, mert önmagában át fogja venni az ember és gép közötti kapcsolatot a gép-gép közötti kapcsolat. Amerikában és a világ fejlettebb mezőgazdasággal rendelkező részein számos példát látunk erre: a traktorosnak már nem is kell tudnia, hogy mi a tábla neve, hány üzemórát dolgozott, nem kell azt írásban egy munkalapra felvinnie, mert ezek az adatok már automatikusan, egy szerveren keresztül megjelennek.

Maróti Miklós: 2009 óta dolgozunk az AgroVIR-en, és egyelőre nem látom reálisnak, hogy az emberi tényezőt teljes egészében kiküszöböljük. Vannak azonban módszerek, amivel minimalizálni tudjuk a hibalehetőségeket. Az Agrárgazdasági Kutatóintézettel dolgozunk például egy közös fejlesztésen, aminek az a célja, hogy szakértői (agronómiai) és statisztikai számokat építsünk be a rendszerbe, amelyek valamilyen reális keretet adnak a bevihető adatoknak, így nagyságrendeket nem lehet tévedni a bevitelnél. A rendszer figyelmeztet például, hogy ennyi gázolajat nem lehet hektáronként felhasználni, vagy hogy egy óra alatt ennyit nem lehet szántani.

Ezzel együtt, egyértelműen érezzük az igényt a manuális adatrögzítés csökkentésére. Ezért indultunk el a gépekből, flottamenedzsment rendszerekből érkező adatok automatikus átvételével, feldolgozásával.

Olcsón, esetenként ingyen lehet hozzájutni ezekhez az eszközökhöz, amelyekben minden megvan, amire szükségünk lehet: GPS antenna, azonnali online kommunikáció, szabadon fejleszthető applikációk. Jelenleg tesztelés alatt áll a megoldásunk, amelynél a gépkezelőnek csak magával kell vinnie az okostelefont, semmit nem kell megnyomnia rajta, mégis elkészül az elektronikus munkalapja. Így automatikusan készen van a táblatörzskönyv, a segédüzemi feladás, a bérmunkaelszámolás, a munkaidő nyilvántartás stb. Mindez minimális anyagi befektetéssel.

A Bonafarmnál többször fontolgatták, de nem vezették be az AgroVIR-t, mi ennek az oka?

Gy. F.: Ez egy üzletpolitikai döntés volt akkor, amikor csoportszinten kezdtünk el dolgozni a Pick Szegeddel, a Sole-Mizo Zrt.-vel és a mezőgazdasági csoport más cégeivel. Ekkor egységes informatikai rendszerként az SAP került bevezetésre, és annak bizonyos változata fut végig az egész csoporton belül. Az SAP nyilvánvalóan nem mezőgazdaság-orientált szoftver, hanem egy gyártó tevékenységre optimalizált rendszer. Folyamatosan fejlesztjük, olyan irányba, hogy egyre jobban le tudja követni a mezőgazdasági specialitásokat, hasonlóan az AgroVIR-hez, amely alapvetően mezőgazdasági tevékenység döntéstámogatására, döntéselőkészítésre kitalált profi megoldás. Néha ámulatba ejt, hogy az AgroVIR-ben a gazdasági folyamatokat milyen más szemlélettel közelítík meg és milyen elemzéseket lehet végezni, vele.

Mondana gyakorlati példákat erre?

Gy. F.: Hektáronkénti gázolajfogyasztás vagy műtrágya-felhasználás például. Egyszerűen hangzik, és az AgroVIR-ből egy meghatározott rendszeren keresztül könnyedén kiolvasható, SAP-ből viszont nehéz és hosszú folyamat. Nekem egy szakmai döntés meghozatalához egy szakmai program kellene, mellette persze nyilvánvalóan egy olyan rendszerre is szükség van, amely a számviteli logikát követi.

A nagy cégeknél, de akár kisebbeknél is ma már természetes, hogy használnak valamilyen vállalatirányítási rendszert. Tud együttműködni vagy párhuzamosan futni egy klasszikus vállalatirányítási rendszer egy AgroVIR-hez hasonló szakmai döntéstámogató rendszerrel?

Gy. F.: Tudna, viszont ez azt feltételezi, hogy az adatot több helyen kell rögzíteni vagy interface-t kell kiépíteni a két rendszer között. Az optimális megoldás az lenne, ha egy egységes egészként működne a teljes informatikai rendszer, és általában mindig itt akadunk el a bevezetés mérlegelésénél.

Sz. Sz. F.:

Van flottakövető, van robotkormány, van olyan rendszer, ami traktor adatait kezeli, és vannak döntéstámogató rendszerek, mint az AgroVIR is, amely az adatokat dolgozza fel bizonyos logika mentén, emellett pedig mindenhol megtalálhatóak számviteli megoldások. Az idillikus állapot az lesz, ha ezeket megtanítjuk egymással beszélgetni. 

M. M.: Minden ügyfelünknél az adott könyvelési program mellett működik az AgroVIR, mert mi a könyvelést nem kezeljük, és nem is akarjuk. Viszont a legtöbb ügyfelünknél össze van kötve a két rendszer. Több adatot feladunk a könyvelési rendszernek, van, amit mi veszünk át, így megszűnik a kétszeres adatrögzítéssel járó plusz adminisztráció és hibalehetőség. Erre a gyakorlatban több működő példa van az ügyfeleink között.

Az AgroVIR-ben tudnak összefutni a naturális számok, itt lehet szakmai elemzéseket végezni és egy jól működő AgroVIR-nél itt látszanak a pénzügyi következményei egy döntésnek, itt tudunk szakmailag forintot hozzákapcsolni egy adathoz.

Gy. F.: Valóban, a nap végén a gazdának a pénz számít. Megint csak Amerikát tudom felhozni példának, ahol a farmer a zsebére mutat és megkérdezi, hogy mennyi maradt itt bent, a többi nem érdekli. Ez a hatékonyság alapja. Rengeteg tevékenységet kiszerveznek egyébként a növényvédelemtől kezdve a könyvelésen át a szakmai információs szoftverekig, amelyet a farmer a mobiltelefonján tud követni. Bármilyen olyan adat, ami a napi működésében problémát jelezhet, egy egyszerű figyelmeztetéssel jelenik meg a mobiltelefonon. Be van égetve egy szám, és ha a szolgáltató ettől eltér, akkor azonnal jelez a telefon, hogy a napi teljesítményrendszerben valami nem stimmel.

Magyarországon mennyire várják el az ügyfelek, hogy egy ilyen rendszer tudjon benchmarkokat, "beégetett számokat"?

M. M.:  Az AgroVIR már jó ideje működik, és egyre erősebb az az elvárás az ügyfelek részéről, hogy adjunk ilyen benchmarkokat. Mondok egy példát: szeretnék látni például, hogy másnál mi történik egy Challengerrel, mások mennyit költenek alkatrészre, mennyi gázolajat használnak adott munkaműveletre. Az egyik kiemelt fejlesztésünk, hogy egy online felületet biztosítsunk, amiben az ügyfél maga tud keresni, mert a pdf-ben, Excel-ben küldött statikus számok nem elégségesek.

Sz. Sz. F.:Ami engem illet, én nem akarok benchmarkokat látni. Pontosan tudom, hogy milyen információkra van szükségem. Azt akarom, hogy az a táblázat, amit eddig manuálisan számítottam ki hosszadalmasan, több adatforrást igénybe véve, mondjuk Excelben, most egy gombnyomásra megjelenjen.

További problémát jelent, hogy nem csak a rendszerek, hanem az egyes gépek egymás közötti kommunikációja sem feltétlenül adott. Mennyire megoldott ez most, az egyes gyártók erőgépei, berendezései, mennyire kompatibilisek egymással?

Sz. Sz. F.: Ma még ott tartunk, hogy sokszor az azonos gyártó különböző eszközei sem tudnak kommunikálni egymással. Az egyes technológiai berendezések, nagyon gyorsan avulnak, ami csak tovább nehezíti a helyzetet. Egy két évvel ezelőtt, 50 millióért vásárolt traktor elektronikája mára már elavult.

Ugyanabban a gépben egymással párhuzamosan lehet három különböző helymeghatározással és gépadatokkal dolgozó egység, de ezek nem mindig képesek egymással együttműködni és ugyanazon a rendszeren futni. Most sokszor olyan, mintha három számítógépet kellene használnom, és az egyiket Excelre, a másikat Wordre, a harmadikat pedig levelezésre.

M. M.: 

Éppen ezért nagyon nagy szükség lenne egy teljesen nyitott szabványra. Elméletileg erre hivatott az ISOBUS, amely egy szabványosított adatkapcsolat, de ezeket a szabványokat sajnos nem minden gyártó tartja be, így máris sérülnek az alapelvek.

Gy. F.:A legújabb fejlesztések már ott tartanak, hogy az összes keletkezett adat felhőben rögzül. Nem a traktorban jelenik meg, hanem valahol egy szerveren, amelyhez megfelelő hozzáféréssel egy elemzőszoftver segítségével, mindent megtudhatunk, amit az adott munkagép, eszköz szenzorjai rögzítettek, például hány szemet juttatott ki, melyik táblára, hol fordult meg, mikor stb. Az előbb említett szabványok túl fogják nőni "gyerekbetegségüket" és az egymás közötti kommunikációjuk megbízhatóvá és pontossá válik. Teljesen mindegy lesz, hogy milyen márkájú erőgépet milyen márkájú munkagéppel csatlakoztatunk.

Többször előkerült az emberi tényező fontossága. Mennyire nyitottak a munkavállalók az új rendszerre, tartanak-e oktatásokat? Mennyire korlát az alacsonyabb képzettséggel rendelkező munkavállalói réteg, vagy akár az idősebb korosztály? Mennyi idő alatt lehet reálisan bevezetni egy ilyen átfogó rendszert?

M. M.:  Természetesen, van oktatás, és mind a bevezetés alatt, mind a bevezetés után rendelkezésre állunk, felügyeljük, ellenőrizzük a működést az ügyfél igényeivel összhangban. A tapasztalatok szerint az üzemeltetés kezdetén majdnem napi szintű segítségre van szükség, és a bevezetési időszakban hetente kimegyünk a helyszínre is. Ennek ellenére vannak nagy cégcsoportok, ahol egy éven is túlnyúlhat a bevezetés.

Előfordulhat, hogy a munkavállalók részéről eleinte ellenállást tapasztalnak, akik sokszor nem is értik, hogy mi a célja a rendszernek, hiszen mindenki csak egy részletét látja a folyamatnak, és a rendszer komplexitását nem. Annyit éreznek, hogy nagyobb a kontroll, a számonkérhetőség. A hatás viszont kétirányú: az egyik ügyfelünk azt mondta, hogy az ő esetükben az AgroVIR isten áldása volt, mert a mai napig Excelt használnának, papírokkal rohangálnának és szervezetlenség lenne. Most elindultak az embereikkel egy úton, nem könnyű, de ha nem indultak volna el, akkor nem jutnának sehová.

A cikk az  AgroVIR támogatásával készült.