A felmért gazdaságok száma 907 volt. A legtöbb üzemben (164 db) a gazdaság vezetőjén kívül egy segítő családtag dolgozott. A segítő családtagok 40,4 százalékának semmilyen mezőgazdasági képesítése nem volt, leginkább adminisztratív feldatokat láttak el. Ezek a gazdaságok átlagosan 100,2 hektáron dolgoztak. Az idegen munkaerőt is igénybe vevő vállalkozások viszont 454,2 hektárt műveltek átlagosan, és a foglalkoztatottak száma átlag 18 főt tett ki. A mintába került kertészeti vállalkozások 70 százaléka alkalmazott szezonális munkaerőt is. Az idénymunkások bruttó órabére a különféle ágazatokban 500 és 1500 forint között szórt, a legnagyobb kilengéseket a szántóföldi és az állattenyésztési szektorban tapasztalták a kutatók.
Kire van szükség?
Az alkalmazottak közel tizedét a gépész, gépkezelő és szerelő szakmákban foglalkoztatták a vállalkozások, ezek aránya a pályakezdő, újonnan belépő dolgozók között elérte a 16 százalékot. Az üres álláshelyek száma a szakképesítek szerint így alakult:
Mennyi a fizetés?
Agrármérnöki, telepvezetői és ágazatvezetői pozícióban átlagosan bruttó 293 ezer forint volt a fizetés. Az alkalmazottak körében a leggyakoribb beosztás az adminisztrátori feladatkör volt, amiben átlagosan bruttó 186 ezer forintot lehetett keresni. A második leggyakoribb munkakörben - gépész, gépkezelő, karbantartó - az átlagfizetés 174 ezer forint körül alakult. A szakmunkások között a kertészeti ágazatban tevékenykedők kerestek a legjobban, 157 ezer forintot, a második helyzetett az állattenyésztő, állatgondozó szakmunkás volt 150 ezer forintos átlagbérrel.
Tanulság
A felmérés tanulsága, hogy a legnagyobb igény a szakmunkások iránt van az élelmiszer-gazdaságban, ám a frissen végzettek szakmai ismeretei nem megfelelőek. Ezért a gyakorlati képzési időt növelni kell a szakképzésben, az oktatott tananyagot és az oktatók tudását is frissíteni szükséges. A duális képzést a jogszabályi környezet egyszerűsítésével és az oktatási-vállalkozási szféra jobb együttműködésével lehet javítani - állapítják meg a kutatók.