A titok abban rejlik, hogy a növényt az igényei szerint kell ellátni - a gazdaságosság ésszerű határain belül. Ehhez pedig elsőként a talaj tápanyag-szolgáltató képességével kell tisztában lennünk. A Timac Agro takácsi (Veszprém megye) partnergazdaságában - vagy ahogy ők nevezik, tudásközpontjában - alapvetően 20 aranykorona alatti, humuszos homok talajon (humusztartalom: 1-1,2%) folyik a termelés. A pH-ja 6, vagyis enyhén savas közegről van szó, amelyen a foszfor fele kémiailag kötött, a növény számára felvehetetlen formában van jelen.
"A túl lúgos közeg sem lenne jó" - fűzi hozzá Kollár Balázs, a cég Vas megyei képviselője -"mivel akkor nagy mennyiségű kalcium lépne reakcióba a foszfátionokkal, és ez gátolná a foszfor felvételét." A lényeg az, hogy megfelelő műtrágya használatával a hetes pH felé közelítsük a kémhatást, amelyen nemcsak a foszfor, de a növény számára fontos mikroelemek zöme is a legjobban hasznosul. Hazánk talajain többnyire kerülni kell az ammóniumos és preferálni a kalciumos termékeket.
"A legrosszabb az, ha fogalmunk sincs róla, hogy a föld, amelyen gazdálkodunk, milyen tulajdonságokkal rendelkezik, és vaktában műtrágyázunk. Az ötévenként vett, öthektáros átlagminták már üzennek valamit, de a táblák ennél sokkal heterogénebbek.
- hívták fel a gazdák figyelmét egy kiásott talajszelvény mellett. Az egyes rétegekből vett talajmintát sósavval reagáltatták a hallgatóság előtt: az agyagos szint nemcsak színével, de látványos pezsgéssel is kitűnt a kevésbé kötött, felsőbb rétegek közül.
A precíziós tápanyagkijuttatás ott kezdődik, amikor műholdas felvételek alapján végezzük el a kritikus foltokból a talajmintavételt, majd egy korrigált GPS-jel fogadására képes traktorral és egy mérleges műtrágyaszóróval az előre elkészített kijuttatási térkép szerint végezzük a tápanyagpótlást. Mindez nem jelent nagy plusz költséget a várható haszonhoz képest.
- hívta fel a figyelmet a Timac szakembere. Az utóbbi az észszerű döntés, még akkor is, ha egy "fullos" technológiával látványosabb a végeredmény. A kísérleti téren ezt négy különböző technológia keretében demonstrálták: egy nulla tápanyagos, egy a helyi gyakorlatnak megfelelően táplált, egy maximálisan ellátott és egy okosan táplált parcellán. A kezelt táblákon alap-, starter, illetve mikrogranulált tápanyag kijuttatására, valamint a növény györkérképzését és aszálytűrését segítő lombtrágyázásra került sor. A különbségeket az okozta, hogy az üzemi gyakorlatban benne volt-e az adott technológiai elem, illetve ha benne volt, akkor ez mennyire észszerűen igazodott a növény igényeihez. "A Yield Service technológiának az a lényege, hogy a talaj tápanyag-szolgáltató képességét, a növény igényeit és a gazda pénztárcáját összhangba hozza. Ehhez nyújtunk szaktanácsot" - magyarázta Tóth Balázs, a cég ügyvezetője.
A napraforgó-, kukorica- és szójatáblákat végigjárva minden egyes állomáson egy kiselőadás keretében tájékozódhattunk az egyes tápelemek szerepéről, egymáshoz való viszonyáról, hasznosulásáról. Megtudtuk például, hogy
- 5,8-as pH-nál a csírázás és szemképződést segítő foszfor fele felvehetetlen vas- és alumínium-vegyületeket képez,
- a fotoszintézis fontos mikroeleme, a magnézium 15-20 százalékkal növeli a kiadott nitrogén hasznosulását,
- a kálium és a magnézium egymás antagonistái, egymáshoz viszonyított arányuk ideális esetben 2:1 legyen a talajban,
- nemcsak foszfor- de kálium híján is csorbát szenved a növény generatív fázisa,
- kén hiányában éppúgy leáll a fehérjeépítés, azaz a növekedés, mint amikor a nitrogént vonjuk meg a növénytől,
- huminsavval, aminosavakkal és hormonokkal sokat tehetünk a gyökér- és hajtásképzés serkentésért, ami növény életének kritkius fázisaiban életmentő lehet: a csírázáskor és aszály idején,
- a biostimulátor csak akkor ér valamit, ha a stressztünetek kialakulása előtt kijuttatjuk.
Az egyes tápelemek hiányát tenyészedényes késérletekben is vizsgálták, ezekből a főbb tápelelemek hatását a bemutatótéren is megszemlélhettük. A szakemberek hosszan tudtak volna még mesélni a készítmények formulázásáról és adalékanyagairól is, hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy mennyire gyorsan képes a hatóanyag bejutni a növény levelébe, vagy mennyire fokozatosan válik számára elérhetővé, illetve milyen a szer kémhatása.
Amikor műtrágyázunk, egy elképesztően komplex rendszerbe avatkozunk be, amelyikbe a talaj élőközösségének működése is beleszól. A rendszer egyik elemén sem tudunk változtatni úgy, hogy ezzel ne módosítsunk egy másik elem hasznosulásán, vagyis nagy az esélye annak, hogy a kiadott tápanyag egy részét kidobjuk az ablakon. A növény túletetése éppúgy nem jó megoldás, mint az éheztetése, de az optimális adag eltalálásoz egy doktori fokozat is kevés lenne - jegyezte meg az egyik gazda. A tápanyag-gazdálkodási szaktanácsadókra mégis érdemes hallgatni, ám a perdöntő ítéletet az aratás mondja ki. Ha rendelkezünk kontrol parcellával, a mázsák és a forintok alapján már mondhatunk valamit arról, hogy bevált-e egy technológiai - legalábbis az idei évben.
