Németország évek óta küzd azért, hogy a vizek nitrátterhelésén csökkentsen, és elkerülje az Európai Bíróság rá szabott büntetését a sorozatos határérték-átlépések miatt. A nálunk régesrég megszokott nitrátkijuttatási előírásokat Németországban csak 2017-től kell betartani, és azonnal felforgatta az állattenyésztésüket - elsősorban a sertéshizlalást. Hatása még a növénytermesztés és a gépgyártás számaiban is mérhető volt. Erről az alábbi cikkben írtunk.
Elkezdték alkalmazni a nitrátrendeletet - Belerokkannak?
Miközben a szektor a büntetést elkerülő derogációért kiáltott, Európa egyik legnagyobb vágóhídja, a Tönnies egy újgenerációs istállórendszer kiépítésén dolgozott, amitől a probléma megoldását várta. Az eddigi épületektől eltérően ezek nyitottak, így fűtés nélkül üzemelnek. Az ürüléket és a vizeletet egy saját fejlesztésű trágyakezelő rendszerben elkülönítik egymástól, így nem keletkezik "hígtrágya". Márpedig az előírások elsősorban a hígtrágya kijuttatását akadályozzák, mivel ez szennyezi leginkább a felszín alatti vizeket. A Tönnies rendszerében a szilárd ürülék biogázerőművekben landol, és végső formájában virágföldként végzi. Csak a vizeletet használják fel folyékony nitrogén-utánpótlásra. Ezzel a módszerrel harmadával kevesebb nitrát kerül a talajokba.
Az új trágyakezelő rendszerrel nemcsak a hígtrágyázás problémáját oldja meg a 65 éves vállalat, hanem az állatok konfortérzetét is javítja. Ugyanis az új módszerrel az istálló levegőjét is kevesebb ammónia és por terheli. A nyitott terek nemcsak jobb klímát biztosítanak, hanem nagyobb csoportok kialakítását is lehetővé teszik, ahol a disznóknak több szociális érintkezésre nyílik lehetőségük. A nyitott falak szimbolikusan is átláthatóbb termelési feltételeket teremtenek. Mindez pozitív visszhangra fog találni a fogyasztók körében is - vélekedik a Tönnies.
A cégcsoport 14 ezer sertéstartótól vásárolja fel a vágóhídi alapanyagot. Első körben 500 új istálló építésébe kezdenek bele, melynek költségeit a termelői szövetkezet állja.
a vágóhíd folyamatos üzemelése érdekében. Másrészt azt is be akarta bizonyítani a kezdeményezéssel, hogy a közvélemény téved, amikor a nagyüzemi tartást környezetszennyezőnek vagy állatkínzónak tartja. Németországban mára a termelés létkérdésévé vált a fogyasztók "felvilágosítása". A megavágóhíd hajlandó beállni az állatjóléti címkézés mögé is - ez is trendi odaát -, ám ezzel kapcsolatban rosszak az eddigi tapasztalatai: "A fogyasztó reggel még az állatok jólétéért aggódik, ám este, a bevásárláskor mégiscsak az árcédulát nézi meg."
