A téli takarást sokan használják a hideg hónapokban, hogy megvédjék a növényeket a fagyoktól. Fontos, hogy nem szabad túl hamar, azaz például októberben elkészíteni a takarást, célszerűbb inkább a tél elején, mert jobb, ha minél kevesebb időt tölt a növény a takarás alatt. Alaphiba a takarásoknál, hogy a növényt sokan bebugyolálják, felöltöztetik, körbetekerik egy dróthálóval, majd azt teletömik levelekkel, szénával, szalmával, azaz oszlopszerűen takarják be. A növény azonban nem termel hőt, tehát hiába öltöztetjük fel, nem zárunk alá hőt, így maga a szigetelés csupán csekély védelmet nyújt.
A természetben egy hőforrás van, amit becsapdázhatunk a takarás alá, az pedig a talajhő. Nagy hidegek jellemzően hótakaró esetén fordulnak elő, a hó alatt pedig általában alig 0 fok körüli a talaj hőmérséklete, ezért ha a takarásnál szabadon hagyjuk a talajt, akkor ezzel a viszonylag meleg talajjal tudjuk fűteni azt a légteret, amit a takarással alázárunk.
A helyes megoldás az, ha csinálunk egy indiánsátrat, azaz egy vázat a növény fölé kúp, gúla formában. A váz lábait rögzítsük a talajban, hogy egy nagyobb szél ne tudja elmozdítani a takarást. A vázat takarjuk le valamilyen hőszigetelő anyaggal, takarókkal, plédekkel, paplannal, lepedőkkel, vagy kőzetgyapottal, annak érdekében, hogy megfogjuk a talaj hőjét. Ezt követően kívülre rakjunk egy (lehetőleg világos, fehér vagy szürke) nejlont vagy fóliát, hogy ne ázzon el a takarás. Mindig figyeljünk arra, hogy a takarást, és az egész szerkezetet megfelelően rögzítsük.
A -15,-20 fokos éjszakák általában 1-2 alkalommal fordulnak csak elő egy-egy télen, a többi időszakokban enyhébb idő van, így az is jó ötlet lehet, ha a takarás vázát ősz végén, tél elején készítjük el, és csak arra az 1-2 éjszakára tesszük fel a takarást, illetve a hőszigetelést, amikor kemény mínuszok vannak.
Fontos, hogy a takarás nem csak a növénynek, hanem a pockoknak, egereknek is jó hely, megrághatják a takarás alatt lévő fát, így védekeznünk kell ellenük. Enyhébb időben a takarást ki is lehet bontani, szellőzni, figyelve arra, hogy esős időben ne ázzon el a takaróanyag.
