Mulcsolásnak azt nevezzük, mikor növényeink köré olyan anyagot szórunk, mely elbomlása után humusz jön létre. Megakadályozható a gyomnövények kifejlődése, a humusz pedig segíti a növények vízháztartását és javítja a talaj minőségét is. A talajtakarásra alkalmas organikus anyagok a következők: darált fakéreg, fa apríték, fenyő kéreg vagy tüske, levelek, széna és szalma. Éppen ezért, ha otthon bármelyikből felhalmozódik, vagy esetleg rokonoktól, szomszédoktól tudunk kérni, akkor érdemes élni a lehetőséggel, hiszen így olcsón, vagy akár ingyen is megúszhatjuk a mulcsozást, talajtakarást. A mulcsozás nagy hasznunkra lehet, ha alkalmazzuk, mivel arra szolgál, hogy megtartsa a talaj nedvességtartalmát, elnyomja a gyomnövényeket, lehűtse a talajt, és esztétikusabbá tegye a kerti ágyásokat. Ezek az egyszerű biotakarók szintén hozzájárulnak a talaj termékenységének javításához, mivel ezek idővel lebomlanak. Ráadásul védenek a szél és a víz romboló hatása ellen, valamint csökkentik a tápanyag kimosódás esélyét is.

Ezek a legfontosabb őszi teendők a kertben: itt a 10 pontos feladatlista

Az ősszel végzett kerti munkák kulcsfontosságúak, növényeink és kerti bútoraink szempontjából is.

Hogyan használjuk a mulcsot?

• Faapríték és kéregmulcsok - Fokozatosan elbomlik, 4-5 évente pótolni kell. Figyeljünk a kémhatására, mert ez módosíthatja a talajét is. Javasolt terítési vastagsága 5-8 centiméter.
• Kerti komposzt - aktívan segíti a humusztréteg vastagodását, növeli a talaj tápanyag tartalmát. Fontos, hogy gyommag mentes legyen. Javasolt vastagsága 5-6 centiméter.
• Fűkaszálék - minden növény alá teríthető, de csak vékonyan, hogy ne kezdődjön el a rothadás. Folyamatosan pótolni kell.
• Magokat még nem hozott gyomok - vágjuk apróra és vékonyan szórjuk a talajra. Ahogy gyomosodás van, újra teríthető. A gyökerek újra talajba kapaszkodását akadályozzuk meg.
• Szalma, széna - elsősorban a zöldségesben használják 3-4 centiméter vastagon terítve. A termés nem lesz földes, ha aláterítjük.

A növények talajtakarása számos előnnyel jár, hiszen a talajtakaróként kihelyezett, jól lebomló komposzt biztosítja a szükséges tápanyagokat a hideg évszakokban is. Mulcsozáshoz különböző természetes anyagokat használunk fel, hogy azokkal letakarjuk a növények közötti talajrészt, melyek anyaga lehet fakéreg (aprítva vagy darabolva), levágott fű, lehullott levél de még akár szalma is. De mi van a beteg növényekkel és azok leveleivel, ágaival? Ezek is belekerülhetnek a házi komposztunkba, amiket aztán mulcsnak használunk fel? Lássuk!

Őrület, hogy művelik a földet ebben a magyar faluban: te láttál már ilyet?

Krisna-völgy közössége több mint harminc éve döntött úgy, hogy saját maguk tervezik meg a jövőbe vezető útjukat.

Mi legyen a beteg, fertőző levelekkel, termésekkel és a dió levelével?

A beteg ágak és levelek komposztálás során sterilizálódnak, ezért ha összegyűjtjük és a saját vagy a közösségi komposztálókba helyezzük, akkor helyesen járunk el. Vannak viszont fontos pontok, amire a Szebb Környezetünkért Egyesület hívta fel a figyelmet egy korábbi közleményében:

• Komposztálhatóság témakörben kevés olyan vitatott növény van, mint a dió. Ennek egyik oka a levél felhasználhatósága az allelopátia nevű jelenség miatt: a növény olyan anyagokat termel, amelyek gátolják más növények fejlődését. Segítségükkel a növény előnybe kerül a verseny során, mert a vízhez, fényhez, tápanyagokhoz való hozzáférése jobb, miután „kikapcsolta” a versenytársait, a friss dióavar a talajba kerülve bomlásnak indul és a felszabaduló juglon csökkenti más növények növekedését. Számos kísérlet folyt a diólevél komposztálhatóságáról, és kimutatták, hogy 9 hónapi komposztálás során teljesen eltűnik az allelopátiás hatás. Tehát a diólevelet szükségtelen égetéssel megsemmisíteni, lehet komposztálni, külön vagy vegyesen egyaránt, csak kicsit hosszabb ideig tartó érlelés szükséges.
• A másik problémát a dió termését támadó dióburok fúrólégy (Rhagoletis completa) okozza. Ez a kis kártevő nyüveit a dió burkában neveli, majd a lepotyogó dióból a talajba fúrja magát, ahol bebábozódik és áttelel. A következő évben júniusban jelenik meg újra, amikor a felnőtt egyedek a fiatal dió burkába süllyesztik petéjüket, ami aztán rászárad a csonthéjra és a dió jó része fogyaszthatatlanná válik. Korábban elterjedt az a nézet, hogy a fertőzött diókat el kell égetni, hogy ezzel megakadályozzuk a jövő évi kártételt, de ez teljesen hatástalan, hiszen mire a megfeketedett diókat összeszedjük, a kukacok már rég a talajban pihennek. Égetni tehát felesleges, viszont a talaj fóliás takarásával vagy mély talajforgatással, ásással vegyszermentesen védekezhetünk a saját visszafertőzés ellen. (Egyébként ez a kártevő édestestvére a cseresznyelégynek, ami ellen hasonlóan védekezhetünk.)