Az oltások tulajdonképpen háromféle elven készítik fel a szervezetet a védekezésre: elölt vagy legyengített vírussal szembesítik az immunrendszert, a vírus egy darabkáját "mutatják be" neki, vagy egy másik vírust használnak a megfelő gének bejuttatására. Mindhárom esetben az a cél, hogy az immunrendszer ne a halálos vírusverzióval találkozzon először, hanem kapjon belőle egy kis ízelítőt, amin gyakorolhatja a felkészülést, és memorizálhatja a támadó legfontosabb jellemzőit.
Az afrikai sertéspestis (ASP) vírusa azonban óriási méretű génállománnyal rendelkezik - plusz több törzse létezik -, ezért nagyon nehéz megtalálni azt a pontját, ami hatékony immunválaszt vált ki. A kutatások nagy része mégis erre fókuszál, ugyanis egy darabka vírus bejuttatása sosem jár akkora kockázattal, mint egy élő vírus bevitele - ez ugyanis elhagyhatja a gazdatestet és az egészséges állatokat is megbetegítheti. Kínában azonban, ahol minden második sertést érint a betegség, már mindegy is, hogy ennek mekkora a kockázata, a lényeg az, hogy a maradék állományt valahogy felkészítsék a vírussal való találkozásra. Éppen ezért legyengített élő vírussal dolgoznak a kutatók, és úgy tűnik, ez a vakcina léphet elsőként a piacra.
Kanadában ráérősebben kutatnak. Itt sokkal nagyobb kárt lehetne okozni egy élő vírusból készült vakcinával, mint néhány génnel, ezért szisztematikusan keresik a megfeleő genomszakaszt. Csakhogy eddig bármelyik darabra mutattak rá, egyik sem váltott ki megfelelő immunválaszt. Ráadásul a feladat az, hogy azt a szakaszt találják meg, amelyik a vírus összes törzsében jelen van és immunreakciót okoz. Továbbá az immunválasznak olyannak kell lennie, ami egy vérvizsgálat alapján elárulja majd a laborosnak, hogy fertőzött vagy oltott állattal áll-e szemben. Ez kereskedelmi szempontból kulcsfontosságú elvárás:
A kanadai kutatók most a legígéretesebbnek azt a módszert látják, hogy a vírus megfelelőnek látszó darabjait egy másik vírusba ültetik be, és ezt oltják az állat testébe. Miközben garantáltan kiváltják vele az immunválaszt, a szervezet találkozik az ASP génjeivel is - így remélhetőleg meg is jegyzi ezeket. A három bemutatott vakcinagyártási módszert talán ahhoz lehetne hasonlítani, amikor egy bankrablás szemtanújának
1. a gyilkost a kabátja alapján (egyetlen résztulajdonság) kell azonosítania,
2. egy vidófelvétel alapján kell felismernie, ahol a hangja, ruházata, testmagassága, mozgása átjön, de az arcát maszk fedi (vírusvektoros információhordozás), vagy
3. egy szembesítés során kell felismernie (gyengített élő vírus).
A kabát alapján való felismerés csak akkor lehetséges, ha a tettes nagyon egyedi ruhadarabot választott a bankrabláshoz, és ezt azóta sem vette le. A videófelvételes azonosításhoz is az kell, hogy a tettes egyedi hangját, mozgását megragadja a képanyag. A szembesítés viszont szinte biztosan a tettes felismeréséhez vezet - viszont ha a bünöző szabadul, akkor lehet, hogy ellátja a szemtanú baját! Egyszóval itt tartunk, és drukkoljunk neki, hogy elég legyen egy videófelvételes azonosítás is...
Egy korábbi cikkünkben pedig a génszerkesztés lehetőségét is boncolgattuk:
