Hogy jobban megérthessük, hogyan segíthet a vetésforgós növénytermesztés védekezni a kártevők ellen, Bargués-Ribera és Gokhale kifejlesztettek egy számítógépes modellt, amely az evolúció elméletét alapul véve működik, írta meg a Future Farming. Ennek a modellnek a segítségével megvizsgáltak egy olyan forgatókönyvet, amelyben a profitért termesztett haszonnövények és a talaj érdekében termesztett takarónövények ugyan váltakoznak, a kórokozók mégis megtámadják a haszonnövényeket.
Az elemzés kiderítette, hogy az adott szituációban, ha évtizedeken keresztül maximális hozamot akarunk elérni, nem azok a vetésforgó-változatok a legoptimálisabbak, amelyek évenkénti váltással dolgoznak. Az eredmények ugyanis arra utalnak, hogy a vetésforgó használatának hosszútávú kimenetele nagyban függ attól, hogy mennyire képes megőrizni a talajminőséget és csökkenteni a kórokozók felhalmozódását két aratás között.

Ez a modell alkalmazható lesz a jövőbeli kutatások során is, amikor azt szeretnénk megállapítani, hogy meghatározott növények esetében mikor és milyen növényekkel kell vetésforgót képezni. A modell emellett segíthet a vetésforgó és más növényvédelmi technikák együttes hatásainak tanulmányozása során, mint például a gombaölő szerek és a kártevőkkel szemben ellenállóbbá tett genetikailag módosított növények esetében.