A mezőgazdaság több ezer éven át az emberek mindennapjainak része volt, és ahogy a múltunkat, őseinket megtanuljuk elfogadni, ugyanígy kell tennünk a nagyüzemi mezőgazdasággal is. A nagyüzemi gazdaságok megítélése sokszor negatív a fenntarthatóság és környezetvédelmi szempontokat is figyelembe véve, de ha valaki adatok mentén, a valós alternatívákat is mérlegelve értékel, akkor már tisztul a kép.
Egységnyi átlagbérből Magyarországon és a világon is egyre több alap élelmiszert tudunk vásárolni, és ez csakis a nagyüzemi gazdaságok, agrártechnológiai innovációk révén vált lehetségessé.
A bruttó átlagbér 1960-ban 1575 Ft volt, de miközben az iparban 1609 Ft volt a havi átlag, a mezőgazdaságban csak 1028 Ft-ot ért el ez az érték. Napjainkra ez különbség valamelyest csökkent, de még mindig jelentős. 2020-ban a mezőgazdasági átlagbér már elérte a bruttó 300 ezer Ft-ot, azonban vele párhuzamosan a nemzetgazdasági átlagbér is 400 ezer Ft közeli értékre emelkedett.
A mezőgazdaságtól minden fejlett társadalom az utóbbi 80 évben távolodott el és ez mindannyiunk előnyére vált. Magyarország lakosságának 52%-a 1941-ben még közvetlenül, vagy közvetve a mezőgazdaságból szerezte jövedelmét, a 70-es évekre az iparosítással gyorsan 30% alá esett az arány, majd pedig a rendszerváltást követő időszakban már 10% alatt mérhető.
Ha kiszámoljuk, hogy mekkora az esélye, hogy egyetlen agrár kötődésű ősünk sincs a nagyszülők, vagy dédszülők generációjában, akik 1941-ben aktív korúak voltak, akkor gyakorlatilag 0 értéket kapunk. Ezért is él sokunkban családi emlék, nosztalgia formájában egy-egy kisbirtok méretű gazdaság.
A vidéki élet lakosság megtartó ereje lecsökkent a mezőgazdasági munkalehetőségek számával együtt. A mai Magyarország területén 1900-ban a lakosság 75%-a még falvakban, községekben lakott, mára ez megfordult és 75% lett a városi lakosok aránya. Ezt a fajta társadalmi mobilitást a hazai oktatás, más szakmák, képességek elsajátítása, új ágazatok, mint például az autóipar felemelkedése és a nagyüzemi agrár termelés együttesen tették lehetővé, hozzájárulva az ország és az életszínvonal fejlődéséhez.
A nagyüzemi mezőgazdaság már magas szinten gépesített, egyre kevésbé jelent megterhelő fizikai munkát, és az adatgyűjtés alapú döntéshozatal miatt jól képzett, jobban fizetett munkaerőt igényel. A nagyüzemi állattartó telepen is lehet szabadságra menni, miközben kisüzemi, családi szinten ez még nehezebben megvalósítható.
A közeljövőben a jövedelem különbség is várhatóan lecsökken a többi ágazattal szemben, így érdemes mindannyiunknak megvizsgálni, hogy egy korszerű, nagyüzemi mezőgazdaságban munkavállalóként, vagy tulajdonosként, családi gazdálkodóként miként tudjuk formálni a közös jövőnket, figyelve a környezetvédelmi szempontokra, de nem elfelejtve a realitásokat, hogy honnan jutottunk idáig, és miről kellene lemondani a városi életben is, ha kizárólag a környezetvédelmi szempontok mentén alakítanánk az élelmiszertermelésünket.
Szerző: Antal Áron, Takarékbank Agrárcentrum
