Egy, a National Trust és a Natural England által indított, közös kezdeményezésnek köszönhetően célzott legeltetés indult az ország szarvasmarhatartók által hagyományosan kevésbé kedvelt lejtőin, írta meg a Farmers Guardian. Ezeken a helyeken Luing, Hereford és Longhorn fajtájú szarvasmarhákkal indult újra a legeltetés. Azáltal, hogy ezek a szarvasmarhafélék szabadon járhattak-kelhettek a nehéz terepen, ideális életfeltételeket teremtettek annak a vöröshangyának (Myrmica Sabuleti), ami elengedhetetlen fontosságú a lepke fennmaradása szempontjából.

A lejtők cserjéseinek ritkítása hozzájárult a vad kakukkfű és majoranna növekedéséhez, amelyre a nagyfoltú hangyaboglárka előszeretettel rakja a petéit. Ezek a növények mellesleg a lepke legfőbb táplálékául is szolgálnak.

David Simcox, rovartudós kutató és a közös területek kezeléséről szóló terv egyik kidolgozója elmondta, hogy a nagyfoltú hangyaboglárkák szaporodásához szükség van a hőségkedvelő Myrmica sabuleti hangyák erős jelenlétére, ugyanis ezek a rovarok kulcsszerepet játszanak a lepke életciklusában.

- mondta David Simcox.

Richard Evans, a környékbeli vadőr elmondta, hogy a lepkék újbóli betelepítése nem lett volna lehetséges a környezetvédők és a helyi gazdák együttműködése nélkül. A szakember elmondta, hogy az újbóli elterjesztés legnagyobb előnye az a tudat, hogy a különféle területeken dolgozó emberek közös erőfeszítéseinek hála nemcsak, hogy sikerült megállítani az egyes fenyegetett fajok állományának csökkenését, de visszájára is tudták fordítani ezt a tendenciát. Az élőhely-restaurációk célja ezt követően további rovarok, madarak és denevérek egyedszámának növelése lesz.

A nagyfoltú hangyaboglárkát Nagy-Britanniában 1979 után csak nagy nehézségek árán, Svédországból hozott példányokkal sikerült újratelepíteni, de a lepke egyedszáma mind a mai napig meglehetősen alacsonynak volt mondható. A lepke Magyarországon is védett, mérsékelten fenyegetett besorolású, az egyes példányok eszmei értéke 50 ezer forint.