A példának választott borászatot az 1990-es évek végén alapították, amely egy patinás és turisztikailag is kiemelt borvidéken található. Tevékenysége a szőlőtermeléstől a vendéglátáson át a rendezvényszervezésig terjed. Jelenleg fehér- és vörösborokat készít, hagyományos (oxidatív) és reduktív technológiával, amelyhez az alapanyag jórészt saját szőlőkből származik. Az éves előállításuk 170-180 ezer palack bor, aminek többsége hagyományos, hordós érlelésű. A csoport eredménytermelő képessége is jó, köszönhetően a működési modellnek és a hosszú évek minőségi boraival felépített erős márkának, amit több hazai és nemzetközi szakmai díjjal is elismertek már.
A jövedelmezőség a minőségi borok napos oldala, de persze van árnyoldaluk is, mégpedig a hosszú érlelési idő, ami leköti a forgótőkét. Amíg a reduktív borok termelési ciklusa átlagosan 12 hónap, addig a hagyományos érlelésűeké átlagosan 22 hónap, amely felszökhet akár 48 hónapra is. A cégcsoport ezt a hatást évről évre egyre jobban megérezte. A likviditás növelésére akár megoldás lehetett volna a forgóeszköz finanszírozó hitelállomány növelése is, ugyanakkor tudták, hogy ez már középtávon is zsákutca lehet.
Gondos mérlegelés után a cégvezető egyetlen, hosszú távon is sikeres gazdasági (és ezt hangsúlyozzuk, gazdasági) megoldást látott: a reduktív borok és ezen belül is az úgynevezett cash flow típusú borok előállításának a növelését, ami a meglévő borászati üzem mellé egy új építését jelentette. A döntés dilemmával is járt, a tulajdonos aggódott, hogy sérül a felépített márka értéke és ezáltal akár az eredményesség is. Az új üzem évi 400 ezer palack bor előállítására is alkalmas, de induláskor csak 50-60 %-os kihasználással terveztek, ami banki szemüvegen keresztül is megfontolt tervezést jelent.
A terv szerinti fő célkitűzés, a működési cash flow javítása teljesült. Az éves termelés 170-180 palackról 370-380 ezer palackra, a 12 hónap termelési ciklusú reduktív borok részesedése pedig 40-50 %-ról 72-76 %-ra nőhet. Az éves cash flow várhatóan közel 50 MFt-tal javul a rövidebb működő tőke forgási idők, a hamarabb realizált értékesítés révén. A többletkapacitás piaci elhelyezése biztosított, 70 %-át két multi kereskedelmi lánc kötötte le - hazai és külföldi áruházaira egyaránt - és ezek a palackok az eredeti márkanévvel jelennek meg a polcokon.
Gazdaságilag jó eséllyel ebből sikertörténet lesz. A tulajdonosban viszont végig volt egy erős kétség, a márka nem sínyli-e meg ezt a változást, ugyanis a vállalat hírnevét és a szakmai díjakat pont nem a cash flow típusú borok alapozták meg. Nyilvánvalóan a választ itt is az idő fogja megadni.
Ez a dilemma számtalanszor felvetődött már, akár ebben, akár más szakmákban, ágazatokban. Ismerünk pozitív és negatív lecsengésű eseteket is, de a történelem már sokszor igazolta azt, hogy a sikeres működés egyik alapfeltétele a likviditás, ami a készletek gyors forgása nélkül elképzelhetetlen.
A fogyasztói szokások is átalakultak. Egyre inkább a könnyű, de zamatos borokat keresik az emberek. A "reduktív eljárással készült" kifejezés már korántsem leminősítés, sok fogyasztónak éppen egyet jelent a finom borral. Változtak a vásárlási szokások is, a multi kereskedelmi láncok térnyerése nem állt meg, a vásárlók tudatában pedig nem minden "gazdaságos" minőségű, ami ott kapható. Ha a már most is jól ismert borászat nevével ellátott palackok fent lesznek ezeken a polcokon és változatlanul finomak lesznek - mert miért ne lennének azok -, egyre többen fogják megismerni és megvásárolni a hazai borokat. A minél szélesebb körben forgó márkanév és a hozzá kapcsolódó elismerés pedig pont, hogy növeli egy márka értékét.
Írta: Bezerédi Gábor, Takarékbank Agrárcentrum
