Amit a legelején le kell szögezünk: az USA csirkehús termelése elképesztően hatékony. 2019-ben ők állították elő a világ csirkehústermelésének 20 %-át, ami nagyságrendileg 20 millió tonnát jelent (vágott súlyban). Átlag 2 kg-os tömeggel számolva ez 10 milliárd darab levágott csirkét jelent egy évben. Ez azt jelenti, hogy csak az USA 1,2 db csirkét vág le a világ összes (!) lakója részére. Emellett évi 2,5-3 milliárd dollár jövedelem keletkezik csak a termelőknél.
Fentiek oka elsősorban a termelés berendezkedésében keresendő. A termelők 90 %-ban ún. "contract farmerek", ami a magyar gyakorlatban integrált termelőt jelentene. Azonban ez nem pontosan ugyanazt a fogalmat és napi gyakorlatot jelenti, mint a hazai gyakorlatban. A tengerentúli integrátor vállalatok saját tevékenységi körben szinte egyáltalán nem hizlalják az állatokat. Ők végzik a naposcsibe előállítást, a takarmánygyártást és vágást, a hízlalás kockázatát viszont a szerződéses termelőikre hárítják. Ellenben viselik a takarmány alapanyul szolgáló kukorica és szója tőzsdei árának volatilitásából adódó kockázatot. A termelők lényegében csak átveszik a naposállatot hízlalásra, biztosítják a nevelő épületet, fizetik a rezsit, biztosítják a nevelés eszközeit. Az integrátor szállítja az állatgyógyszereket, illetve szakmai segítséget is nyújt a termelőknek. Egy 2014-es kimutatás szerint a termelők legalább 50 %-a már 10 éve partneri viszonyban van az integrátorával, tehát a kapcsolatok hosszútávúak a szektorban. Az ágazat hatékonyságát azonban nagyrészben a termelők kifizetési rendszere segíti, ugyanis gyakorlatilag teljesítménybérezéssel dolgoznak. Hogy néz ki ez a gyakorlatban? Az integrátori szerződésben van egy meghatározott átvételi kilónkénti alapár, mely bónuszokkal egészül ki. S ami további specialitást ad, hogy a termelőket versenyeztetik egymással, ezt a külföldi szaknyelv "tournament system"-nek nevezi. Ennek lényege, hogy az átvételi súly mellett a fajlagos takarmányfelhasználás, elhullás és egyéb hatékonysági mutatókat is feljegyeznek, melyből egy kompozit pontértéket számítanak. Az adott héten beérkezett termelők mindegyike kap egy előbb említett pontértéket, s ezeknek kiszámolják az átlagát. Ezen átlag felett termelők a szerződéses alapáron felül kapnak bónuszt, amit az átlag alatt termelők fizetnek ki, ugyanis tőlük ugyanezen összegeket levonják az alap kifizetésből. Azonban a fentebb említettek szerint a termelők ezt elfogadják, hiszen jellemzően hosszú távú szerződésekkel dolgoznak az ágazatban. Mit jelent ez számokban? Két ábrán bemutatjuk:
Az egy farmra vetített bevétel adatok közel 30 %-os szórást mutatnak az idősorban, 150-200 ezer dollár között. Azonban az üzemi eredményben kisebb a volatilitás, viszont ennek értéke egy üzemre vonatkoztatva 50-75 ezer dollár. A kvázi üzemi eredményük 2008 óta beállt egy 30 % körüli szintre, viszont ami a hatékonyságot jól szemlélteti az, hogy a támogatások aránya csak az alacsony jövedelmű években érte el a max. 10 %-ot. Ennek oka, hogy a támogatás rendszer mondhatni ár alapú, tehát az alacsonyabb árakat kompenzálják a kormányzati kifizetések. Viszont érdemes elgondolkodni azon, hogy a nagyon magas, támogatásokkal együtt 30 %-os árbevétel arányos jövedelem vajon szoros összefüggésben áll a teljesítményalapú kifizetéssel?
Szerző: Héjja Csaba - Takarékbank Agrárcentrum
