Tény, hogy a whisky fogyasztásról valóban sokaknak az idősebb Ewing fivér jut eszébe, azonban feltehetően az italt többek Skóciából eredeztetnék. Ellenben utóbbi a szakirodalom szerint helytelen megállapítás, ugyanis a nedűt először egy muszlim alkimista állította elő, ő első feljegyzéseiben aqua vitae-nek ("az élet vizének") nevezte el. Az első írásos feljegyzés whisky típusú szeszes italról a 15. század végéről, Skóciából származik. Ez azonban ez még nem ugyanazt jelentette, mint napjainkban. A szerzetesek által lepárlással készített ital inkább hasonlított whiskylikőrre, tekintve, hogy többek között levendulát és mézet adagoltak hozzá az élvezhetőbb íz elérése érdekében. Ez a stílusgyakorlat a 18. század végéig megmaradt, amikor is elérkezünk az ital világszerte népszerűvé válásához. Ekkortájt kezdődött el ugyanis a kereskedelmi lepárlás Írországban és Skóciában. Egy óceánnal odébb, a mai Amerikai Egyesült Államok területén amerikai és kanadai telepesek (akik jórészt holland és német bevándorlók voltak), egészen egyedi lepárlási technikákat fejlesztettek ki, aminek eredményeként az 1700-as évek végén megszületett Kentucky államban bourbonnek keresztelt ital. Az ital népszerűségét elősegítette az 1880-as évek végén pusztító filoxériavész, ekkor jelentősen megugrott a whisky értékesítésének volumene. Az 1920 és 1933 között fennálló szesztilalmat (hivatalosan) megszenvedték a whiskyt lepárlók is, azonban 1964-re elérkezünk odáig, hogy az USA kongresszusa a bourbont Amerika hivatalos szeszes italának nyilvánítja. Ázsia keleti csücskében is népszerű a whisky készítés gyakorlata: 2015-ben a világon először egy japán whisky kapta a világ legjobb whiskyje elismerést.
A tíz legnagyobb whisky fogyasztó nemzet listáját a franciák vezetik, a maguk évi 2,15 liter/fő nagyságrendű fogyasztásával, azonban a listán találunk még egy meglepő szereplőt is, ő pedig India. Egy főre vetítve 1,24 liter whiskyt fogyasztanak évente, ami közel fele a franciának, azonban vegyük figyelembe, hogy közel 1,3 milliárdan élnek Indiában, ami a világ legnagyobb fogyasztóivá sorolja őket. Furcsának tűnhet, hogy egy olyan viszonylag szegény ország, mind India miért szerepel ilyen előkelő helyen ezen a listán, ennek az okát az ország történelmében és egy ügyes üzleti fogásban kell keresni. A 19. század végén a britek ugyanis gyarmatosították Indiát, s szerették volna elfogadtatni Indiában az ő szeretett "Scotch"-ukat. Eleinte ellenállásba ütköztek, hiszen a helyiek az általuk eddig is kedvelt italokat részesítették előnyben. Ezért a britek létrehoztak egy bizottságot, mely készített egy tanulmányt a whiskyről, amiben kihangsúlyozták rendkívüli minőségét, s tökéletesnek ítélték kiemelkedő társadalmi eseményeken való "koccintáshoz". Idővel ezt az Indiaiak elfogadták, s az országuk legnagyobb mennyiségben fogyasztott égetett szeszesitalává vált.
A szeszes italok, ahogyan más egymással helyettesíthető termékek, versenyeznek a fogyasztókért. Mégis ebben a versenyben a whisky mindig is különleges helyet foglalt el. Ennek számos oka van. Minden szeszes ital eredete több száz évre nyúlik vissza, azonban a whisky-é nyúlik a legrégebbre. A gyártási folyamat kombinációjával (s a fahordós érleléssel) aromák végtelen kombinációja érhető el, így az innováció határai messze kitolhatók. S ami még fontosabb, a whiskyt (legalábbis e sorok írója szerint) mindig is az italok királyának tartjuk, továbbá közel biztosra vehető, hogy többen hallották már a világon a skót whisky kifejezést a burgundi vörösnél.
Felhasznált források: Eddie Ludlow: Whisky mesterkurzus (HVG kiadó, 2019), https://www.thenewsminute.com/article/fascinating-history-behind-indias-love-scotch-whisky-120976
Írta: Héjja Csaba, Takarékbank Agrárcentrum
