A vágott fenyő egyszer használatos, ellenben kifejezetten praktikus lehet, mert jóval egyszerűbb a mozgatása, szállítása, tárolása, mint a konténeres-földlabdás változatnak. Akár 3 méteres, igazán hatalmas példányok is beszerezhetők belőlük. Szintén igaz, hogy a vágott fenyők kínálata mindig nagyobb, a legtöbb árusnál a három kedvenc fajta (luc, ezüst, nordmann) és még legalább másik 2-3 fajta is kapható. Ráadásul a vágott fenyők jellemzően olcsóbbak, bár ez az állítás csak részben igaz, hiszen a mindig kedvező árú luc mellett azért akadnak többet kóstáló fajták is - mondta az Agrárszektornak Borsodi Bence, Megyeri Szabolcs Kertészetének kertészmérnöke.
Milyen fajtát válasszunk?
A vágott lucfenyő legnagyobb hátránya, hogy már a kivágása után elkezdi potyogtatni a tűleveleit. Amikor bevisszük a meleg szobába, ez csak fokozódik. Amikor pedig lebontjuk, minden tele lesz a tüskékkel, hiába a nagytakarítás, a szőnyeg alól még júniusban is tűlevelek kerülnek elő. A nordmann jóval hálásabb, népszerűségét is annak köszönheti, hogy tűlevelei szinte rászáradnak a fára. Igazi fenyőillata azonban kétségkívül a lucnak van. Úgyhogy a kettőből lehetne igazán jó fát kihozni! Néhányan még kísérleteznek a feketefenyővel is, érdekesen tud kinézni, de ennek is hullanak a hosszú tűlevelei. Az ezüstfenyő azért néz ki olyan ezüstösen, mert a kis tűleveleken viaszcsíkok találhatók, amik gyengítik a párologtatást, ezért a tűlevelei kicsit tovább meg tudnak maradni. A lucon nagyon vékony ez a viaszréteg, így nem nagyon szab gátat a párolgásnak - tette hozzá a kertészmérnök. A lucfenyő legfeljebb két hetet bír ki nagyobb arányú levélhullás nélkül. Az ezüstfenyő vagy a nordmann azonban akár egy hónapig is díszlik a fűtött nappaliban. A luccal ellentétben a nordmann fenyő nem szúrós, ez kisgyermekes családoknál nem utolsó szempont. Az ezüstfenyőről ez nem mondható el, viszont magasabb árát kompenzálhatja, hogy leveleit sokáig megtartja.
Hogyan lehet tovább tartani?
A vágott fenyőfát, a cserepes vagy konténeres fenyővel ellentétben, nem kell lépcsőzetesen bevinni a lakásba, a díszítés napján egyből mehet be a fűtött helyiségbe. Minél hűvösebb és páradúsabb a szoba, annál tartósabb lesz a fánk. A párologtatás egyébként is jó ötlet tud lenni, mert akkor kitolható a lombvesztés vagy a lombhullás. Már kaphatók olyan talpak, amikbe vizet lehet tölteni. Ezek azért praktikusak, mert egyrészt tartják a törzset, másrészt alulról lehet folyamatosan öntözgetni. Jobb esetben be sem kell faragni, hanem van 3-4 pontja, amit rá lehet szorítani a fára, a víz pedig újratölthető. Így úgy viselkedik a fa, mint egy vágott virág. Szépen hörpinti a vizet, egy kétméteres fa simán elfogyaszt napi egy litert - tudatta a szakember. A kivágott fa törzsét földbe is elültethetjük, de így kevésbé tudja felszívni a vizet, mivel nincsenek már gyökerei, de a sima tartónál ez is jobb megoldás. Hozzátette, tápoldatozni nem kell, hiszen a fában minden tápanyag benne van, a plusz tápoldatban lévő anyagokat a gyökérzet nélküli fa már nem tudja hasznosítani.
Sokan azért idegenkednek a vágott fenyőtől, mert sajnálják, azt azonban fontos tudni, hogy a vágott fák 99 százalékban mezőgazdasági művelésből származnak, tehát nem az erdők fogynak a kivágásukkal! A vágott karácsonyi fenyő ugyanabba a kategóriába tartozik, mint a búza vagy a kukorica, emberi szükségleteket kielégítő haszonnövény. Magyarországon is több száz család él a termesztésükből. A karácsonyfa nem csak úgy az erdő szélén nő, hanem például ahhoz, hogy másfél méteresre megnőjön, 6 év munkája kell. Körbe kell keríteni a területet, hogy a vadak ne tudják a friss rügyeket lelegelni. A fenyők körül a talajfelszínt gazoktól mentesen, tisztán kell tartani, időt és munkát igényel a termesztése. Nyári időszakban, fiatalkorban öntözni is kell. Éveket kell várni arra, hogy elérjék azt a méretet, ami kell a vásárlóknak. A hazai karácsonyfákat egyébként elsősorban Vas-, Zala-, és Somogy megyében nevelik, vagy jellemzően Dániából hozzák.
Karácsony után sokan egyszerűen csak a szemétbe dobják a fát, de ne tegyük, ha városban élünk, vigyük el olyan hulladéklerakóba, vagy tárolóba, ahol tudjuk, hogy újrahasznosítják! Akinek saját kertje van, azoknak pedig érdemes komposztálni, vagy mulcsot is készíthetünk belőle.
