Súlyos csapást okoz az aszály azoknak a halgazdaságoknak, amelyek a 6-7 ezer hektárnyi völgyzárógátas dunántúli halastavat kezelik. Van olyan - a maga is kritikus állapotban lévő - Velencei-tó környékén fekvő halgazdaság, ahol a tavak harmada már teljesen kiszáradt, látszik a kérges meder, és a többi tóban is éppen csak derékig ér a víz. A sekéllyé vált vizekben komoly problémát jelent a hirtelen felmelegedés, ami miatt oxigénhiány alakulhat ki, ez pedig végzetes lehet a halaknak, mint az a Velencei-tóban is megmutatkozott, idén már nem is egyszer - írta meg a HVG.hu.
Németh István, az összesen 1800 hektárnyi vízfelületen halat termelő Tógazda Halászati Zrt. igazgatója a portálnak elárulta, hogy óriási a vízhiány. A szakember elmondása szerint a 105 hektáros somogyapát halgazdaságukban a víz fele, másfélmillió köbméter hiányzik, Homokszentgörgynél már kilátszott a két kilós pontyok háta az alig 40 centiméteres vízből, ezért kényszerlehalászást kellett végezniük.
- sorolta Németh István.
Sziráki Bence, a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet (MA-HAL) ügyvezető igazgatója megerősítette, hogy jelentős elhullások voltak több halgazdaságban is. Az igazgató szerint Dunántúlon az érintett halgazdaságokban összességében 20%-os termeléskiesésre számítanak, bár ennek a pontos mértékét csak ősszel, a lehalászások után lehet majd felmérni.
Addig azonban még sokan lesznek kénytelenek idő előtt lehalászni a növendék halat, hogy megelőzzék a pusztulást. A kisebb testméretű halat persze csak olcsóbban lehet értékesíteni, de az érintett termelők csak így tudják megelőzni a még nagyobb veszteségeket. Egyes gazdaságok közben a klímaváltozás miatt a tavak két évenkénti leeresztésére térnek át, emiatt viszont csökkennek, illetve hosszabb távon oszlanak el a bevételeik.
A Magyarországon üzemelő 26 ezer hektárnyi halastó közül 20 ezer hektáron zajlik jelentős haltermelés. Ennek körülbelül egyharmada tartozik az aszály által súlyosan érintett dunántúli völgyzárógátas halastavak közé. A MA-HAL vezetője szerint a szárazság 20-30 vállalkozást érinthet a dunántúli térségben, ami az ágazatban dolgozók jó hatoda, 200-300 ember megélhetésére van hatással. Ezek a halgazdaságok jellemzően egy-egy keresztgáttal felduzzasztott patakra települtek, de a vízfolyások jelenleg alig szállítanak utánpótlást. A bajt már télen sejtették, amikor alig esett hó. Az eleve borús kilátásokat rontotta tovább az aszály, ahogy arról az Agrárszektor is beszámolt.
Érik a krízis a magyar halágazatban: veszélyes helyzetbe kerültek a hazai tógazdaságok
Ezeket a tavakat csak az adott patakból lehet feltölteni, a párolgás miatt napi 2-3 centiméternyit is apadó dunántúli tavakba azonban nem szállítanak elég vizet ezek a források - szemben az Alföldre jellemző körtöltéses tavakkal, amelyeknél a közeli csatornákból egész évben pótolható a víz. A helyzeten nem javítanak a nyári záporok, zivatarok sem. A gyakran csak lokálisan jelentkező csapadékot jellemzően felveszik a környező mezőgazdasági területek, de az alkalmanként özönvízszerű esők sem hoznak minden esetben javulást: a nem megfelelően karbantartott vízelvezetők és árkok miatt gyakran mezőket, településeket önt el a víz, a tavakba pedig már alig jut.
- mondta Németh István.
A szakember szerint a korábban stabil halászati ágazat bajainak fő forrása az egyre szélsőségesebbé váló időjárás, és arra lehet számítani, hogy a következő években kevesebb hal terem majd Magyarországon. Az elnök-vezérigazgató jelezte, a problémák rendezéséhez kormányzati segítséget kértek a szakmaközi szervezet segítségével.
A hazai igényeket - a halfogyasztókat, illetve az éves szinten összesen 5 ezer tonna halat felvevő horgászszervezeteket - egyelőre úgy tűnik, el tudja látni az ágazat, vagyis itthon nem lesz piaci hiány Sziráki Bence szerint. Az exportra szánt mennyiség - Romániába pontyot, Ausztriába ragadozó halakat szállítunk - azonban csökkenhet. Ez persze függ az alföldi tavak eredményétől is, de augusztus közepén ezt még nehéz megmondani, a hal ugyanis még a vízben van.
A viszont biztos, hogy drágulni fog. Ennek hátterében nem csak az aszály áll, hanem a takarmányárak és egyéb költségek emelkedése is. Németh István számokkal is illusztrálta a drágulást: tavaly egy tonna takarmánykukoricáért 45 ezer forintot fizettek, idén 80 ezerbe kerül. A takarmánybúza tonnánkénti ára magasabb, a jelenleg 65-70 ezer forint, 1500-2000 forinttal több, mint egy éve. Plusz költséget jelent a leapadt és oxigénszegény tavak szellőztetése is. Éppen ezért a MA-HAL 10-20% közötti drágulásra számít az őszi idényben.
A szakmaközi szervezet szerint hosszú távon elkerülhetetlen, hogy a környező országokhoz hasonlóan itthon is kapjanak - hektáronként évi 300-400 eurós - területalapú támogatást a halgazdaságok. Ez már csak azért is fontos lenne, mert enélkül versenyhátrányt szenved a hazai haltermelés, aminek jövedelemtermelő képessége ráadásul alulmúlja a többi mezőgazdasági ágazatét. Az egyre inkább aszályosabbá váló klíma miatt közben egyre nő a vállalkozók kockázata, de nem csak ez jelent nehézséget. Forráshiány miatt sokan nem tudnak indulni a mederkotrásokra, a bevezető csatornák karbantartására kiírt támogatási pályázatokon, ami az 50-100 éve kialakított tavak nagy részénél egyre sürgetőbb feladat.
A halastavak ráadásul egyúttal vizes élőhelyeknek is számítanak, ahol számos védett madár és állat talál megfelelő életkörülményeket és élelmet, vagyis számottevő természeti értékfenntartó és persze tájképi szerepük is van, nem beszélve a környékükön kialakuló kedvezőbb mikroklímáról. Az aszály miatt ugyanakkor más helyszínekről is több élőlény tömörül körülöttük, amivel ezek kártétele is nő: a halfogyasztó madarak mellett például kiemelt problémát jelentenek a hódkárok is. A védett, az elmúlt évtizedekben a hazai vizekbe visszatelepített nagy testű rágcsálók sok helyen aláássák a gátakat, eltorlaszolják a tavakba tartó vagy onnan kivezető vízfolyásokat, ami tovább nehezíti a vízgazdálkodást. Németh István évi 10 millió forintra becsülte csak a cégüknél ily módon keletkező károkat.
Emiatt is tartja fontosnak a kompenzációs támogatást a MA-HAL. Sziráki Bence szerint, ha nem éri meg fenntartani a halastavakat, sokan kényszerülhetnek a romániai példákat követni, ahol a kedvezőtlenné váló helyzet miatt és a magasabb hozam érdekében számos tógazda inkább leeresztette a tavait, majd szántóföldi művelésbe vonta a medreket (ezzel egyébként exportpiacot is teremtve a hazai pontynak). A szakmaközi szervezet szeretné elkerülni, hogy ez a jelenség itthon is tömegessé váljon.
Eközben uniós cél lenne, hogy a tagállamok önellátóak legyenek az alapvető termékekből. Magyarországon egy ember évente átlagosan 6,7 kilogramm halat fogyaszt, ebből 2 kilogrammot tudunk magunk megtermelni, a többi importból jön. Támogatás híján ezt is nehéz lesz tartani - figyelmeztetett a szakember.
